2026-11-10

REGGELI MERENGÉS.... AZ ÚJ HOLDHÓNAPRÓL.... 

Egyértelműen valami nagy fordulat lóg a levegőben, ami megmutatja magát, ÚGY NAGYBAN, mint KICSIBEN.
De mi az, hogy "nagy" és mi az, hogy "kicsi" – ha minden mindennel összefügg és nem vagyunk függetlenek mindattól, AMIBEN vagyunk és AKIKKEL együtt vagyunk?...

A másik: a mai nap számai csupa 1-esekből áll, amik a 4-et adják ki. Máskor is van ilyen, de nem mindig esik 1-be az Újholddal, mint KEZDÉSSEL.
Az 1 maga a NŐ-vekedés, a 4 pedig a TÉR "induló" száma. A megvalósításé.
VÁLTOZÁS A TÉRBEN....
De nem egy "mindennapos" változás ígéretével, hanem valami markánssal, ERŐTELJESSEL...

Még augusztusban húztam lapokat az őszi hónapokra, amelyek egyértelműen mutattak egy LEZÁRÁST és egy RENDRAKÁST.
A mai lapok ugyanezt mutatják. Nemcsak nekem, másoknak is.
Személyes életünkben IS, országos szinten IS.
HOGYAN??Na, ez az, amit nem lehet látni előre.
A "hogyan" mindig adja magát. A "hogyan" az, amire nincs befolyásunk. Csakis a "SZEMÉLYES HOGYANRA" van befolyásunk, ami nem más, mint a HOZZÁÁLLÁSUNK. Miképp viszonyulunk adott helyzethez, személyhez, történéshez. A "félig pohár" töltete szerint...

Nekem az álmaim jeleztek be erősen most a VÁLTOZÁST illetően. Amikor valami markáns fordulat érkezik, akkor jönnek a "házas" álmaim. Nem sok volt ezekből, de mindegyikre pontosan emlékszem. Volt olyan, hogy háromszor is álmodtam ugyanazzal a házzal és álmomban is mondtam: ezzel a házzal már álmodtam korábban! A kinézet mindig egyezett, az utolsónál állapítottam meg, hogy közben kivágták a nagy fát az udvaron, végre besüt a Nap, mennyivel barátságosabb lett végre minden... Ide többet nem jöttem vissza....
Most egy másik házba költöztünk volna és tudtam álmomban, hogy ez egy másik ház, emlékeztem az előzőre, hogy azt végül otthagytam. Most is két napon át tartott az álom: ma hajnalban ott folytatódott, ahol tegnap abbamaradt. Sőt: álmomban még mondtam is, hogy "tegnap én ezt már előre megálmodtam...." és hajszál pontosan emlékeztem a tegnapi álom részleteire az álmomban....Ahogy most ébren is mindkettőre....
Ami érdekes, hogy a végkövetkeztetése mindegyik álomnak az volt: nekem megvan a SAJÁT OTTHONOM, a saját házam, miért kell(ene) nekem egy MÁSIK ház, MÁSOK HÁZA, amin mindig dolgozni kell, felújítani, rendbetenni, átalakítani? Az enyém KÉSZEN van, a SAJÁT képemre formázva, kellő TÉRREL benne, ami PONT JÓ – menjünk haza!!!

Mit jeleznek (nekem) ezek a "házas" álmok?
Azt, hogy a VÁLTOZ(TAT)ÁS, az ÁTÉPÍTÉS, a RENDRAKÁS NEM AZ ÉN DOLGOM.
BELELÉPHETEK, feltérképezhetem, megnézhetem magamnak, de igazából meg fogom tapasztalni, hogy nincs rá befolyásom. LÁTHATOM és TUDHATOM, hogy HOL és MIT kellene megtenni, hogy JÓ LEGYEN, amibe be LEHETNE majd költözni és azt is, hogy ennek mekkora költség-és munkavonzata van – de AKKOR SEM LESZ AZ ENYÉM. A MÁS HÁZA NEM AZ ÉN HÁZAM. Még akkor sem, ha a magam képére formálom.

Ennek analógiájára SENKIT nem tudunk megváltoztatni – csak meg tudjuk mutatni, hol és miben szorul "felújításra". Ha valaki NEM AKARJA MEGLÁTNI és TAGADJA A "ROMOS ÁLLAPOTOT" – nem tehetünk ellene semmit. Egyébként is, minél nagyobb tagadásban van valaki (akár egy egész társadalom is), ANNÁL NAGYOBB LESZ A VISSZACSAPÓ ERŐ. Mondhatni, annál nagyobbat üt a "fal".

Van, aki akkor sem tér észhez, mikor már "inog a háza". Mikor egyik baj éri a másikat benne-nála: egészségében, környezetében, emberi kapcsolataiban. Mikor a feje tele van valami TÉVKÉPZETTEL, amit üldöz, közben a teste meg MEGÁLLJT parancsol, vagy egy balesettel, vagy valami belső elváltozással, ami elfekvésre kényszeríti. Hogy legalább míg fekszik, gondolkodjon. De nem.... Megvárja, míg rázuhan a háza... 

Jó példa erre annak az agydokinak az esete, akinek a könyvét olvasom (A mennyország létezik). Orvosként, neurológusként tudta, hogy az agykéreg felelős minden emberi funkcióért. NEM FOGADTA EL a kómából visszatért páciensei tapasztalatait, mondván, LEHETETLEN!
Erre mi történt vele? Az agykérgét támadta meg egy baktérium, tehát semmi emlékezet, képesség, gondolat nem maradhatott volna épen az agyában – mégis kristálytisztán emlékezett a kóma alatt megélt túlvilági élményeire. Neki tehát a "képébe tolta" a TUDAT, hogy VAN TUDAT, mely MINDEN FELETT ÁLLÓ és tök mindegy, hogy a testi-anyagi-földi AGY milyen állapotban van, mert a test nem a minden, az agy meg annak a nem-mindennek egy darabja.
A doki esete rámutat a tudomány végtelenül korlátolt, anyagba szűkült, rettentő dogmatikus és kimondottan OSTOBA látásmódjára, hogy mennyire elszakadtak a materializmus hitvallásában a LÉNYEGTŐL, az IGAZSÁGTÓL és a VALÓSÁGTÓL.
Ez a megállapítás nem csak az orvostudmányra érvényes, hanem az ÖSSZES DOGMATIKUS TUDOMÁNYOS "VALLÁSRA", mely már megtagadja az egyéni TAPASZTALATOT, MEGÉLÉST, MEGLÁTÁST és mindenre, mindenkire ráerőlteti önnön korlátoltságát.

Az a VÁLTOZÁS, ami KINT TÖRTÉNIK a BENT-et is érinteni fogja – hisz minden kinti esemény katalizátorként funkcionál a benti látásmód "meg-IGAZ-ulásához" vagy annak megváltoztatásához. Nagyon sok ember tolja maga előtt és maga elől a VALÓSÁG tudomásul vételét – ezért a VALÓSÁG fog akkorát "szólni", hogy a hangja remélhetőleg eljut a süketek fülébe is..
Remélhetőleg...