2024-06-19

                    MOTTÓ: LEHETŐSÉG vagy AKADÁLY? 

Ma nem tudok újat mondani a tegnaphoz képest, mert ugyanaz a Náray-féle idézet érvényes, amit tegnap is beemeltem a Rituáléba. Azaz: mi döntjük el, miből lesz probléma és miből lesz lehetőség.
Vannak olyanok, akik mindenben képesek meglátni a nekik szóló JELZÉST, azt a jót, amit ki tudnak venni egy adott helyzetből és vannak az "IGEN,DE..", meg a "JÓ,CSAK..." típusok.
Anno, mikor még csináltam a személyes tanácsadásokat és ha meghallottam legalább háromszor egymás után ezt a két "bűvös választ" – letettem a telefont. Persze nem bunkó módon, de megmondtam, hogy teljesen felesleges egymás idejét rabolnunk, ha ő nem hajlandó azt meghallani, amit a kártyákon keresztül igazából saját felsőbb énje üzen, akkor nincs miről beszélnünk. Pont.
Az ilyen "de" és "csak" hozzáállásúak szoktak minden létező jóshoz, asztrológushoz elmenni, de mindenkit ott is hagynak, ha nem azt hallják, amit ők hallani akarnak.. Hát, van az a pénz, amit a végtelenségig lehet az ablakon kiszórni és közben meg semmit és semmin nem változtatni...
Mondjuk én soha nem értettem az olyan embert, aki megkérdezett engem, vettetett velem kártyát, megbeszéltük, majd utólag kiderült, hogy még aznap elment egy másik barátnőjéhez, azzal is húzatott lapokat, aztán megkérdezett egy harmadikat is – mindezt úgy, hogy maga is vet kártyát. Sőt! Másoknak is!!! Milyen belső világa lehet az ilyen személynek?? 

A kártyával lehet úgy "szórakozni", hogy addig húzogatjuk a lapokat, míg azt a választ nem kapjuk, amit hallani akarunk – csakhogy az egyenlő a középső ujj bemutatásával.
Mindig egyszerűbb fűhöz-fához futkosni válaszokért, mint a saját intuícióinkat és megérzéseinket "használni". Pedig mindig megkapjuk a JÓ VÁLASZOKAT – csak értelmezni kell tudni őket!!
Csakhogy ez belső ÁTHANGOLÓDÁS nélkül nem fog menni!
Ahogy semmi más sem, ami a létezésünk megértésével összefügg.

Ha ERŐ-SZAK-osak vagyunk, akkor dúl bennünk az emberi EGO. Az pedig NEM AZ ERŐ jele..
Sokkal inkább a FÉLELEMÉ! Félelem attól, hogy netán "rossz irányba" haladunk. Bizonytalanok vagyunk a jövőnket illetően. Ugyanakkor van egy elképzelésünk, egy "akaratunk", amit el szeretnénk érni, de ha nem azt kapjuk visszacsatolásként, akkor felhorkanunk és addig megyünk, míg meg nem kapjuk az elképzelt válaszunkat. És akkor mondhatjuk: TESSÉK!! MÉGISCSAK JÓL TUDTAM!!
Vagy nem...

A legtöbben a DÖNTÉSEKTŐL félnek. Hogy "Jó" vagy "rossz" döntéseket hoznak és hogy ez utóbbiakat majd hogyan tudják korrigálni. Sajnos, az egész spirivilág ezzel a maszlaggal van tele, meg a hálózatépítő üzletek tréningjein is folyamatosan a jó és rossz döntések állnak fókuszban.
Pedig aki ÉRZI és ÉRTI a LÉT működését, nagyon jól tudja, hogy NINCS JÓ vagy ROSSZ DÖNTÉS.
CSAK DÖNTÉS VAN!
És abból fakadó út.
A TÉV-utak a VÉT-kekből erednek. De mik a VÉT-kek? Mikor MÁSNAK ÁRTOK. Ráadásul akarattal.
Ez is döntés kérdése, mert tehetnék másképp is.
Minden döntésnek megvan a hozadéka és minden hozadék megHOZza azt, amiért megdolgoztam. Mint Holle anyónál: az arany lesz az enyém vagy a szurok? 

Tegnap előtt írtam kommentben hogy van itt Győrben egy közismert plébános, akiért most "könyörögnek" a hívei, mert a püspök úr hátsón billentette, úri módon nyugdíjba küldi.
Én meg azt mondom: most emberére akadt a püspökben, ez az a helyzet, mikor egymásra talál a zsák és a foltja, mikor két azonos jellem csap össze és a saját módszereikkel találják szembe magukat.
A plébános úr most "csak" azt kapja vissza, amit maga is hosszú éveken át gyakorolt.
A jellemtelenséget.
Ennyi...
Nem kell törvénykezés, büntetés – mindenkire visszaszáll az, amit kiengedett magából valahol, valamikor.
Ennyi..

MEGOLDÁST és és FELOLDÁST mindenkor a MAG-unkhoz térés tud megadni.
És semmi más...