2023-08-05
MOTTÓ: VISZONY
"VISZONY" – ami lehet akár egy ISZONY is....Amire aztán jöhet az ISZOM, hogy jobban elviselhető legyen ... Na, de ne menjünk le ezekbe a mélységekbe, csak játszunk a HANG-okkal – amik a magyar nyelvben sohasem véletlenszerűek... M és N is amúgy is hangváltók, tehát "joggal" jön az alliterálás..
VISZONY-ISZONY: csak egy V hang a különbség és azonnal más lesz a HANG-oltsága...
Minden viszonyban lehet egyszer-egyszer egy "iszony", egy eltávolodás. Még saját magunkkal kapcsolatban is, ha netán olyat tettünk, amit nem tudunk magunknak megbocsátani. Iszonyodunk tenmagunktól... Közben elfelejtjük természetesen, hogy minden döntésünk OKKAL történik.
Még akkor is, ha olyat teszünk, amire később nem vagyunk büszkék. AKKOR ÉS OTT, abban a HANGOLTSÁGBAN más körülmények között SE cselekednénk másképp...
Ha sokat "balhézunk" magunkkal, akkor az életünk folyamán egészen biztosan kapunk mégegyszer egy UGYANOLYAN HELYZETET, csak azért, hogy meglássuk: tudunk-e MÁSKÉPP dönteni?
Elsőre egészen biztosan nem. De jöhet egy bevillanás, hogy "úristen, én ezt már egyszer megéltem! Mi is volt akkor?" – és módosíthatok a döntésemen... A lényeg azonban, akár így teszek, akár úgy, hogy mindig mindent MAGUNK élünk meg, BENT, saját magunkban! Senki rajtunk kívül nem tudja – hacsak le nem írjuk és el nem meséljük -, hogy BENT mi játszódik le bennünk! Senki nem tudja, hogy "iszonyban" vagyunk-e magunkkal, vagy "viszonyban". Mondjuk egy idő után meglátszik rajtunk és LERÍ RÓLUNK, tehát kiül az arcunkra, mutatva, hogy milyenek is vagyunk valójában. Bent.
Mert ami kint, az bent, ugyebár...
Namármost, ha az ÉLET BENT VAN, akkor ki az az EGYETLEN, aki a "bíránk"??
Akivel "elszámolunk"? A SAJÁT LELKÜNK. Mert annak van működő "számonkérése".
Ez hívjuk lelkiismeretnek. Akinek nincs lelke, annak nincs lelkiismerete sem, természetesen.
Az ilyennek nincs felelősségtudata se, sem felelősségvállallása, és ha valaki netán szólna neki ezért, azonnal hárít, visszatámad, nála nincs soha semmi belátás, vagy magába szállás.. Ezért nem is kerül "iszonyatba" magával. Jó neki..
JÓ NEKI??
Aki megéli magában a magasságokat és mélységeket, az MEGÉLI A FÉNY LÉTÉNEK minden árnyalatát itt, a földi létben. Persze, ezt is szabad döntése szerint. Egészen addig, míg "meg nem unja a banánt" és azt mondja: elég volt a turbulenciákból, immár sima repülést szeretnék a továbbiakban. És ha eldöntötte, így is lesz... Hisz HOL HOZTA MEG A DÖNTÉST???
SAJÁT MAGÁBAN! Kivel van dolga? Csakis saját magával.
Értjük?
Érezzük a lényeget?
Látja bárki is, hogy milyen élet van bennem?? Megéli bárki más is azt, amit én? NEM!!!
Tehát ha BÉKÉT akarok, akkor meg tudom magamnak adni?? DE MEG ÁM!!
Csak EL KELL DÖNTENEM! És MEG KELL ÉREZNEM!!
Meg kell ÉREZNEM ÉS ÉRTENEM azt a helyzetet, hogy EMLÉKEZZEK RÁ: TÉNYLEG MINDEN BENNEM VAN! Minden megélés, minden élés, minden ISZONY és VISZONY.
Magammal, magamhoz – tehát az EGYENSÚLY ténylegesen és valóságosan is egy EGY ÉN SÚLY...
És ha MAGAMMAL megvan a "VISZONY", akkor meg fogjuk látni, hogy KINT is meg tudjuk élni és valósítani a "viszonyainkat". Ugyanakkor a MÁSOKKAL való viszonyt is MAGUNKBAN éljük meg, tehát megintcsak hova kanyarodtunk? Mi a végállomás? Mindig saját magunk...
Ma a "Teremburán" a Hold egy mágus fényszöggel kapcsolódik az éjszaka során a Plútóhoz.
Ha nem tudnánk aludni, akkor "FELÉBREDHETÜNK" IGAZ VALÓNKRA, ha pedig tudunk, akkor figyeljünk az álmainkra, mert egészen biztos érkeznek EMLÉKEZTETŐ, BEAVATÓ hatások!
Napunk angyala pedig URIEL, aki a "TISZTA FELFOGÁS" üzenetével érkezett...
Szerintem megint nem kell magyarázni, miért...