2024-04-18

                                 MOTTÓ: MOZGÁS-ÁLLÁS... 

Ma megint egy KETTŐS hatás jelentkezik (ahogy eddig is): most a MOZGÁS-ban és az ÁLLÁS-ban megmutatkozva.
A MOZGÁSSAL ugye lendületbe jövünk, megÚJulunk (vagy legalábbis teszünk érte valamit)...
Az ÁLLÁS mindennek az ellentéte. Nem indulunk el, nincs tovább vivő lendület, maradunk egyhelyben...
Mindegyik rendben van a maga nemében, baj akkor van, ha akkor nyüzsgünk, mikor nyugton kéne maradni, vagy akkor nem mozdulunk és állunk, mint a cövek, mikor már egy szélvihar is beleizzad, hogy fellökjön és útnak indítson..

Kinek mikor melyik aktuális (akár MA is), azt NEM A CSILLAGOK fogják megjósolni. Egyébként is a csillagok és bolygók SEMMIT SEM JÓSOLNAK meg, legfeljebb egymáshoz viszonyított helyzetük jelezHET valamilyen HATást... De semmit többet...
Nekünk KELL ÉREZNI, hogy minek van IDEJE a MI SAJÁT TERÜNKBEN?
Elcsendesedni, elülni a szebbik felünkön vagy mozgásba lendülni.
Nem a külvilág szava lesz ebben a döntő, hanem a belső HANG-unk. Ha halljuk és merünk is rá hallgatni... A külvilág legfeljebb JELEKET adhat, hogy mire figyeljünk, de szabad akaratból akár át is léphetjük. Aztán mi fogjuk megélni az UTÓ-HATását...
Elutazunk, mikor minden JEL arra mutat, hogy maradjunk? Majd az első leszálláskor megnyeklik és kitörik a bokánk? Vagy az első kajánál ellopják a pénztárcánkat?... Akkor tutira eszünkbe jutnak a jelek...
Ha netán nem is értjük meg, hogy miért kell maradnunk, nem baj. Nem baj, ha nem tudjuk meg, mit úsztunk meg. De a JELEK SOHA NEM VÉLETLENÜL ÉRKEZNEK! MINDIG ajánlott hallgatni rájuk...

A külvilág szavára példa: iskolás korunkban mindnyájunkat noszogatták a szülei, hogy CSINÁLJUK már azt a házi feladatot, mert nem leszünk készen vele – a legszebb ábrándozásainkba beletrollkodva.. Tudtuk, hogy meg kell csinálni, de ha épp akkor ábrándozásra vitt rá a kedvünk, akkor azt tettük. Úgyis felébredtünk belőle és akkor aztán jöhetett a lecke - de az a megállás akkor nem volt "időn kívüli" és véletlen... Kellett.. Lehet, hogy "üres ábrándozásnak" tetszett, de minden ábrándozás RÁÉBRESZT valamire. Lehet, nem a leckével kapcsolatosan, de emberi szempontból mindenképp. És az azért általában fontosabb, mint a lecke... Az ábrándozás pillanatai soha nem visszatérők. A leckét viszont később is meg lehet írni..

Egyébként pedig munka közben mindig JÓ, ha megállunk egy kis merengésre. Mert akkor JELEN vagyunk, akkor FIGYELÜNK arra, hogy MIT is csinálunk és HOGYAN. Akár minden 5-ik lépésnél megállhatunk pl kapálás közben, ha épp úgy tetszik... Vagy gépelés, írás közben is ajánlatos, kis szakaszokban ellenőrizni az írottakat, hogy ne a végén kelljen az egészet kijavítani, amikor egészen biztosan átsiklunk kisebb elírások felett..

Tehát megint mi a lényeg?
Az EGYENSÚLY megtartása és felismerése.
Mikor MINEK VAN IDEJE A TÉR-ben?
A "JÓ IDŐZÍTÉSEN" múlik minden...
Ennek pedig kulcsa a JELEN-LÉT...