2023-09-14

                                     MOTTÓ: FOLYT.KÖV.... 

Igen, egy-az-egyben folytatódik a tegnapi nap....
Elengedni, MERNI és HINNI, hogy ami ránk vár, az a VÁRT-nál is jobb lehet...
Hisz MAG-unk teremtette magunknak... Akkor miért is szivatna minket?
Csak mi tudjuk magunkat, pontosabban emberi létezésünket szivatni mindazzal, amit a "fejünkbe veszünk". (Na, erre most rá is tüsszentettem...) Gondoljunk bele: hányszor kaptuk meg gyerekként a kérdést, amikor túl csendben voltunk, hogy "már megint mit VETTÉL A FEJEDBE?" És gyanúsan méregettek minket... (Joggal..:) ...)

Bizonyos ideák oly szinten tudnak gyökeret verni a fejünkben, hogy totálisan kitakarják a "Józanságot", mint Nap az eget... Egyszerűen NEM LÁTUNK és NEM HALLJUK meg a "józan paraszti súgást" sem, hogy ÍGY NE!
Tegnap elfelejtettem említeni, hogy nemcsak az anyagiakat tudja tartósítani a "hiánygondolkodás", hanem a párkapcsolatokat is teljesen fals mederbe tudja terelni. A hiányérzetnek "szaga van". Kisugárzik belőlünk. És nemhogy bevonzanánk a "hiányzó felet", még jobban el is taszítjuk magunktól.. Aki pedig "szagot fog", annak varázsütésre nőnek kerekek a lábára, és illa berek, már el is tűnik a láthatáron...Ki az, akit mindig körüldonganak? Aki MEGELÉGEDETTSÉGET sugároz magából! Az ilyen embernél, legyen akár nő, akár férfi, nem érezhető az a veszély, hogy "befogna"... Mindig a MAGABIZTOSSÁG a nyerő - a ragadós ragaszkodás csakis a belső kétségbeesés tükre.. Ezért menekülnek is tőle..

Tegnap reggel egyébként frissen megtalált egy kérdés, egy betekeredett helyzet, aminek a kulcsa egy-az-egyben a SZÍV-ELME viszonyában rejlett. Hiába fogadott el az ELME egy helyzetet, a szív azonban nem tudta magáévá tenni, aminek a következménye megborulás, kisülés lett..
 Épp kijelöltem a Rituálé mottóját, hogy átküldöm megfontolásra és elolvasásra, mikor a "ctrl V" a következő szöveget vitte át: "A hiánytudat beszűkültséghez vezet ahelyett, hogy MEGOLDÁSOKAT látnánk"... Csak lestem, mint Rozi a moziban, hogy ez meg most honnan jött??? Igaz, ült, mint maci a ketrecben, de hogy miként került ez a rész a képbe, na, arról nem volt képem ..
A lényeg, hogy hatott ...

A mai nap folytatódik a tegnapi hatás és mit ad istenke, két angyal is érkezett a nyomaték kedvéért: JEREMIEL, aki az elfogadásban segít, hogy meg tudjuk élni, ami JÖN – és AZRAEL, aki pedig az elengedésben adja a VIGASZT. Most egy pillanatra felnevettem magamban, mert a rokonságban teljesen leképeződik ez a páros: náluk autócsere volt, s a gyerekek megsiratták a régit, de – ha nehezen is – megvigasztalódtak az újjal......
Az elengedés kapcsán eszembe jutott valami: vannak, akik szerint az akaratunk erősségének a próbája, ha elszakadunk a reggeli kávénktól, bármilyen rituálénktól, mondván, hogy nem függhet ezektől a jól-létünk. Hmmm... Én meg azt mondom, hogy csinálja ezt nyugodtan az, akinek nincs jobb "DÓGA" és feszegesse nyugodtan a saját határait, de ha nekem a REGGELi CSEND, KÁVÉ, NAPFELKELTE és OLVASÁS az, ami JÓ ÉRZETET AD, akkor nem vagyok olyan hülye, hogy eldobjam mindezt magamtól! Természetesen enélkül is jól tudok lenni, ez alapvető. De ami jó, azt hagyjuk "jónak lenni", és nyugodtan érezzük magunkat JÓL tőle!! 

Zárásként beemelnék egy friss írást HORVÁTH KRISZTINÁTÓL, mert nemcsak "időbelileg" aktuális, hanem abban is, hogy mennyire KI TUDUNK ESNI a "Jelenből" - ami szinte "napi" probléma -, valamely külső befolyás hatására. Például megnézünk egy huhogós videot, elolvasunk egy "sz@r az élet" írást, meglátunk egy plakátot, míg épp révülünk útközben és pont benne vagyunk magunk jelenében, vagy beszól valaki valami egetverő marhaságot... és a többi, és a többi.... A lényeg, hogy KIBILLENÜNK.. és már visz is az ELME. De ahogy kibillenünk, abban a pillanatban meg is tudjuk fogni a pillanatot és vissza tudjuk magunkat rázni, mivel hol van a KAPCSOLÓ? Igen, BENNÜNK.... Mondják, hogy gyakorlás teszi a MESTERT – én meg azt mondanám, az EMLÉKEZÉS HÍVJA ELŐ BELŐLÜNK...
Tehát:

TUDOD-E MIT JELENT A JELENBEN ÉLNI? 

Tudod-e mit jelent a JELENBEN élni?
Csak engedni, mi jő és semmitől se félni...
S mindazt, mi eléd tárul, megélni a "VAGY" "OK"-ául...
S ha a Jelenbe "bekúszik" egy másik gondolat,
csak engedd tovább, s NE FUTTASD tovább benne a "fonalat"..
Hisz az megint egy másik "Valóságba" visz..
Bár a jó hír az, hogy a vissza mindig Benned van, s vár a Híd..
Csak egy pillanatnyi döntés csupán, hogy a jelen utad járod-e,
vagy "világokból világokba" engeded, hogy az Elme elvigyen?
Erősítsd hát a fókuszod, s ne adj teret az Elmédben lévő külső gondolatnak.
Maradj jelen, s tágulj tovább a benned élő EGy Pillanatban...
TE DÖNTÖD EL, minden egyes pillanatban,
hogy elmélyülsz-e magadban, a MAG-ban,
vagy engeded, hogy fókuszod ott legyen,
az ELME által teremtett külső gondolatban?
Csak engedd meg magadnak, hogy hadd élj a Jelen Pillanatnak csodálatos erejében,
mely kezdetektől fogva Veled s Benned éled...