2024-06-20

Reggeli Rituálé 2024-06-20-án

MOTTÓ: JÖVŐBE LÁTÁS

Mi a " jövőbe látás"? "Jós-lás(s)" - vágnák rá a legtöbben. Ami igaz is...
Hisz a JÓS LÁT. Látja azt, ami VAN. És az alapvetően JÓ. Ezt adja át a látásán keresztül..
Ugyanakkor ha belegondolunk, nyelvünk értése által, igazából nem a jövő-BE látunk, hanem a jövő-T látjuk, hisz olyan, hogy "jövő" nincs, csak "jövő" létezik J... Valami-valaki, aki felénk JÖN.
Van tehát olyan, hogy "ismeretlen jövő"??
Nincs.
Egyedül VAKSÁG van, ami a "LÁTÁS HIÁNYA".
Ez az "AL-vás"...
LÁ-T visszafelé T-ÁL.
LÁ-T és T-ÁL.
Ha tudjuk, hogy az L és az R hangváltók, akkor érdekes felfedezést lehet tenni a szavakkal:
RÁ-T és T-ÁR.
RÁ vagy RÉ a FÉNY az egyiptomi korból. RÁ-adás, RÁ-tét, RÁ-feszülés.... mind a FÉNNYEL kapcsolatos, ami valami "plusz", valami, ami több a "kelleténél"... És ami hova vezet? Pont a 4-be, a 3-on túlra, ami már az ANYAG TERE...A látással mit nyerünk? A FÉNY NÉZÉSÉN TÚL?
MÁS SÍK TERET. Ami ki-TÁR-ul azonnal, ahogy RÁ-látunk FEL-ÜL-ről az össze-FON-ódó "háló"-ra... Meglátjuk a SZÁL/R-akat... Ki-kivel-merre-meddig és főleg MIÉRT?? J...
Ha háló, akkor HALÓ. HALO-ja van a Napnak, de a Holdnak is, ami nem más, mint egy gyönyörű szivárványszegélyű nagy kör... Hogyan köszönnek egymásnak a karibiak például? Vagy a portugálok? "OLA" (elnyelve a H-t)... Hmm... Véletlen?...
Amennyire véletlen, hogy az olaszoknál az "IO" = "ÉN"...
Mi ÉRTJÜK. Ők vajon értik-e?
Nem hiszem...

De visszatérve a RÁ-RÉ gyökhöz. Nekem a RÉ-ről elsőnek a RÉ-M-ÜL-et szó ugrott be. (Meg a RÉ-musz bácsi meséi J..). Aztán hogy RÉ-V. Ami VÉR... és ami "VER".. A RÉ-vész, aki átkísér a RÉV-en...
Csodás nyelvünkben nincsenek "véletlen" összefüggések...
RÁ aki RÉT-et TER-emtett, amin át kell KEL-ni.. KER-j és megadatik.. Aki KÉR, az ÉBRED, FEL-KEL-het...
A RÉV-ÉSZ lehetővé teszi, hogy a RÉ-"VÉSZ"-ből megtaláljuk a KI-UTAT, azaz a KUTAT, az EREDŐT, a FORRÁST....
Na, nem folytatom, mert a végtelenségig lehetne FEJ-TE(TŐ)-getni...Csak még egy kicsit.. J..
A LÁ-T-ás szóban benne van a "LÁ", ami a HANG kifejezője. Tökéletesen "összeolvad" LÁTÁS és HALLÁS, mint "KÉT TŐ", melyek bár külön jelennek meg a FÉNY világában, mégis EREDENDŐEN EGYEK, EGY-s-ÉG-et képeznek! Hisz a vaknak is van BELSŐ LÁTÁSA és a siketnek is van BELSŐ HALLÁSA. Amit EGYSÉG(ük)ben ÉREZNEK. ÉRZÉKELNEK. Mert minden MAG-u(n)kban LÉ-T-ező!
De mi is LÁTJUK és HALLJUK is a belső képeket...
Álmunkban is hallunk – pedig nincs körülöttünk senki...
És látunk is – pedig csukva a szemünk a külvilágra...

Ezeket a kis fejtegetéseket azért osztom, mert ha "RÁ-ÉR"-zünk, akkor LÁTTATnak!
Akkor RÁ-mutatnak, hogy lehet bármilyen színjáték kint – amiről tegnap is remek eszmecsere folyt a Rituálé alatt -, mégis MINDEN BENT DŐL EL!

Most olvasok egy könyvet Stephen Kingtől, címe TÜNDÉRMESE. Tipikusan amerikai és tipkusan amerikai stílusban, de egészen élvezhető. Még messze vagyok a végétől, de "fennakadtam" már azon, hogy Kingnél is megjelenik az a pillanat, mikor elsöpri egy erő az addig ÉL/R-ő szeretetteljes JÓ világot.
Eszembe jutott Csipkerózsika meséje is, ahol egy "ÁT-OK" hatására ELALSZIK A NÉP. (Ez a finom változat), és ébreszteni (ÉBER LÉT-be KEL-teni) majd az igaz, SZÍV-béli SZER ELEM csókjával lehet csak..
Valahol benne van az ŐS-EMLÉK-ezetben, a VÉN ŐSI, VÉNUSZI TUDATBAN, a bennünk élő NŐ-ben és NŐ által, hogy valamikor volt egy "IO" világ. Mely "IO" világot, a IO-PI-TER-et egy "hatalmas hullám" elsöpörte. Vagy inkább elöntötte... ÁLOMBA döntötte... de nem mindenkit. Ők tartják az EMLÉKEZÉST a TÉR-ben...
Mindez nekem személyes élményemben is visszaköszönt, mikor Egyiptomból hazatérve feltettem a kérdést: mi dolgom volt nekem ott? Aztán megtudtam. Álltam és SZÓ-lnom kellett volna, de nem jött ki HANG a torkomon. Nem tudtam mit mondani. Nem volt "HANG-olás" és "HANG-adás", mert az ÁR-adatot nem lehetett feltartóztatni... Akkor és ott egy VÁLTÁS TÖRT-ÉN-t, egy KOR-KÖR-VÁLTÁS, mikor útjára indult a TÖRT ÉN ELEMe...

MOST is VÁLTÁS-ban vagyunk. "ÁT-OK"-ból ÁT-HANG-olással KUT-atás nélkül megtalálhatjuk a KI-UTAT, az UTAT a KÚT-hoz, a bennünk élő eleven emlékezethez...
ÁT-fordul a "KORONG" és RÁ-ból ÁR-lesz: a FÉNY káprázata helyzett életre kel BENNÜNK az Á-ldott
R-ÉSZ-ünk..RÉSZ és SZER/SZÉR/SZÉL...
RÉ világát, a RÉ-tet, a T-ÉR-et, (ami egy RÁ-TÉT), a RÉSZnek SZERE tartja fent: ez a SZ-ER ELEM-e.
Amíg "ÉLEM", addig "IO"-l vagyok.
De ha az ÉLEM helyett "ÁLOM"-ba esek, akkor "ALOM"-ba kerülök, mégpedig a HAT (db) ALOM egyikébe, hisza TÉR-ben a RÉT-en 6 irányba tudok HAT-ni...
Amíg a HAT-ALOM tart FO-G-va/FO-N-va, addig ÁL-mód-om a hetedhét HAT-ÁR-on belül és ragaszkodva FOG-gal-KÖR-ömmel a FON-tosnak vélt látszatokhoz, KÉP-telen vagyik fel-KEL-ni, hogy ÁT-KEL-jek a MÁS SÍK-ra J...

Zseniális magyar nyelvünk...
ÉREZZÜK?
ÉRTJÜK?

Tehát: a jövő az jön. És azért tud jönni, mert VAN.
Mert ADOTT.
Mert KÉSZ.
Nekünk mi dógunk vele?
LÁTNI-HALLANI-ÉRTENI-ÉRZÉKELNI – együttesen JELEN lenni!
"CSAK" ennyi...
Ja, és a NYELVÜNKET érzőn érteni...