NINCS VISSZA..

VISSZA MÁR NINCS ÚT....

Elindultál az úton,
a Mind-Éneken túlon...
Már érzed az irányt..
S tudod, hogy nemsoká reád egy újabb végtelen kaland vár..

De ez, már egy egészen más irány..
S egy teljesen más Világ..
Még meg nem élt megélések sorozata vár reád..
Egy varázslatos utazás – mely magodon belül tárja fel magát.
Telis tele kincsekkel,
miket most még nem ismersz fel..
De Ott és Akkor, mikor odaérsz minden egyes Csodád megmutatja magát.
Csak BÍZZ BENNED!
Ez a Kulcs!
Hisz ez a Magodban lévő Tudás (MAG-odban tudod MAGAD...),
mikor nem csak hiszed,
hanem TUDOD MAGOD!
S bízol eredendő Emlékeidben, melyek megmutatják,
ki is vagy OTT..
Ez a Valódi Igaz Tudás!
Ezen az úton már csakis így van haladás..
Hol "csak" LETT-s-égednek emlékei tágítanak s vezetnek egyre tovább...
De tudd, ez egy varázslatos utazás!
Hol átfordul s Egy-BEÉR minden,
Egy-be ÉR a BE-N-TE-D,
s Egy-beér a KI-N-TE-d..

Nem lesz már külön Benti és Kinti Világ...
S mikor e két világ összeér,
ettől kérlek sose félj!
Mert ez az a keskeny ösvény,
hol A-KI LETT mendegél...
Ahol egyszerre vagy Kint és Bent...
Hol nincs már Fent és Lent..
Hol egy pontba "beszűkül", de egyben végtelen tágul s tárul benned a Tér.
Hova hazatérsz...

Otthonodnak Tere,
hol MIND-ÉN-t megélsz..
Tudom, most még furcsa ezt hallani.
De ez a következő emelet,
mit ideje megugrani..
Vissza már nincs út...
Se jobbra, se balra,
csakis egyenest előre,
az Egy Jelen Pillanatba...

Hol minden Egy-be Ér..
Hová a Múlt és a Jövő is
BE-T-ÉR...
S az Egy Jelennek Vanságában tovább mendegélsz...

Ez az a LÉT,
melyre vártunk már oly rég...

NEM KELL MINDIG TENNI..

Nem kell mindig tenni..
Néha jó, csak úgy-is lenni..

Hisz tudod, hogy elmédnek folyamatos akarása,
meg nem szűnő tenni-vágya,
egyre kintebbre visz MAG-odból a KÜL-világba...
Ne hidd, hogy ha folyton nem teszel valamit, kevesebb vagy,
s leszel...
S csak ha még ezt is.. és ezt is megteszed, tökéletes csakis így lehetsz..
Ezt csakis az ELMÉD hiteti el veled!
Mert ÉN, aki LETTEM,
az EREDET BENNEM...
S ahogy LETTEM,
így vagyok tökéletes,
Egy-az-EGY-ben...

Nem kell felszállnod elmédnek gyorsvonatára..
Engedd magad bele Csendedbe, a MÁ-ba..
S áramolj bennem,
MAG-odnak Egy Akaratával...
S ha úgy érzed, elég,
mert sok már a tevés,
állj meg egy pillanatra, s mondd: ennyi most elég!
S csak légy jelen!
S hallgasd mit mesél a Csend – neked(m)...

Hallgasd Magodnak üzenetét!
Állj meg VanságoM-ban,
s emlékezz BenneM!
Engedd meg az érzést magadnak,
hogy mennyire végtelenül szabad vagy!
S élni a Jelennek Egy örök üzenetét!
Hogy minden mi Érted (érted?), csakis tebenned él!
S ha elfáradtál,
csak pihenj meg magadban.

Hidd el, ennyi bőven elég..
S engedd meg magadnak,
hogy CSAK LEGYÉL!
Mert a legbölcsebb cselekedet, amit önmagodban BENNEM teszel.
Ezt soha el ne feledd...

Törekedj az egyensúlyra!
Itt létednek ez a kulcsa.
A kulcs, ami te magad vagy.
Ugye, éled már, hogy mennyire végtelenül szabad?

A TEREMTETT TENNI AKAR

Aki LETT, hisz LENNI,
hisz Ő így LETT SZABAD..

HA FESZÜL-SZ A MAG-ban..

Ha érzed, hogy valami feszít s feszül tebenned,
Figyelj magadba, min kell felülemelkedned - bent...

Hogy milyen elvárást tettél önmagad elé..
Hogy minek akarsz megfelelni,
s miért nem mondod magadnak, hogy "Most már Elég"!
Hisz csakis TE döntöd el,
hogy mi az, amit TE-gy-ÉL...
Csak tőled függ, senki mástól,
az önmagadnak felállított újabb el-VÁR-ástól...

De miért is teszed megfelelésbe magad?
Miért nem elég, hogy csak úgy önmagod által legyél szabad?
Hogy csak légy a pillanatban,
s éld meg önnön magad?
Mert aminek meg kell történnie
e létedben, úgyis eléd jő,
mikor az ITT és MOST-ban eljött az Idő - ÉN-bennem...
Hisz tudod jól, hogy minek meg kell történnie,
(mi meg fog történni),
azt el sem kerülheted..
Mert megírtad egykor tenmagadnak,
hogy megéld s megtapasztald,
hogy e megélések által segíts EMLÉKEZNi önmagadnak, önmagadra!
S ha jő az érzés, hogy valami feszít s feszül ott bent a MAG-ban, hunyd be szemed, ereszkedj Csendedbe,
s lásd meg, mi az, mi e feszülést kiváltotta Tebenned..
S tedd fel a kérdést, hogy mi ez az érzés?
Hisz a válasz ott él Magodban.. Bennem...
S ne feledd: TE vagy a kulcs minden egyes zárba...
S TE nyitod s tárod fel kapuidat idelent, a MÁ-ba.
S nem csak a kulcs, a ZÁR is TE vagy EGY-ben..
TE zárod s nyitod magad odabent, a CSEND-ben...
Engedd el a feszülés tárgyát!
Hisz nem kell kielégítened ELMÉDnek VÁGYÁT!
Mert mire csak elméd vágyik, megköt és korlátok közé tapaszt...
Amit csak elméd akar,
benned ellenállást fakaszt..
Mely belső feszültséggé válik benned,
ha szíved másra vágyik,
mi elmédben benne.

De az a Vágy, mi legbensőbb Csendedből fakad,
az néked újabb s újabb szárnyakat ad...
Hisz, szívbéli vágyad lettséged által vezet téged tovább egyre beljebb a MÁ-ba...
S csak engedned kell,
s tovább hangolódnod Magodnak akaratával...
Csak engedd...
Hogy hadd történjen minden úgy, hogy szívedben béke legyen s ne háború..
Engedd el, mi görcsöt okoz,
s így leszel Te MESTER-FOKON...
S nem kell mást tenned,
csak mi jó érzést vált ki benned..
Amitől lelkes leszel s örömödben teljes...
Ami felhangol, ami Érted rezeg – benned.

De amikor feszít s érzed, hogy nem jól van ez így,
akkor engedd el azt,
hogy ezt meg kell tenned...
Mert TE, aki LETTÉL,
TE MAGAD-nak MAGOD által már meg-FELEL-tél!
Hisz eredendőn tökéletes,
ki LETT-s-ÉL!
Ki LETT-ÉL....

Csak ÉLJ, BÍZZ s TUDJ ÉN-BENNEM...
Hisz én is élek, bízom, s tudok TE-BENNED...

2023-05-06