2024-12-12

                                         MOTTÓ: "12"... 

Miről szól a 12?
A "hasításról". "Voltam egy és lettem KET-TŐ, majd FELÉBREDVE lettem újra EGY" - ami 3, mert 3=1.
A 3 a "mag-térés", amikor visszatalálunk (is)-ten-mag-unkhoz, amikor a "szét"-ből újra "össze" lesz..
Hányszor mondjuk, ha valaki félrecsúszott, hogy "térj már magadhoz!!"
S valóban: csakis magunk tudunk változtatni bármilyen félrecsúszott helyzetünkön.
Jól példázza ezt a Tarotban a 12-es lap figurája, az "Akasztott", hisz csak 1 lábánál van felakasztva a "T"-keresztre, ráadásul a keze is szabad, csak épp a háta mögé van rejtve. Tehát: a döntés NÁLA van. Bármikor leszállhat önnön keresztjéről, hogy a feje tetejére állított világából kilépve újra a TALPÁRA ÁLLJON és a kezét ELŐ(re)-véve CSELEKEDJEN.
Jól mutatja a lap: NEM A VILÁG van a feje tetejére állítva, CSAK mi látjuk úgy, mivel MI kötöttük meg magunkat saját magunk karójához....
Tehát a 12 feloldása a 3.
A 3 a REND, a harmónia száma. Ha TALPRA állunk, újra meg is tudjuk találni.. Hol?
Természetesen csakis TEN-MAG-unkban!

A 12 és a 3 leképezi a teremtésnek azt a momentumát (is), amiről oly sokat beszéltem már: a NŐBŐL (EGY-ből) vétetett F-ÉL/R-FI csak a NŐHÖZ visszatalálva, vele ÚJRA EGGYÉ válva tud az EREDENDŐ EGY-ségben feloldódni, HARMÓNIÁBA kerülni.
"Múlhatatlan Nősténységből fakadt múlandó hímség. Örök bennünk mi Nőstény, múlandó mi hím.
A virágpor elszáll, a bibe marad" (Yotengrit).
Ennyi.
A KET-TŐ-sség világa tehát ILLÚZIÓ, csak ITT van az anyagban és ehhez kapcsolódóan csak ITT van anyaság, születés és halál is, az anyagi körforgás részeként. NINCS OLYAN, hogy nőstény körforgás és NINCS OLYAN, hogy hímségi körforgás, mint "Ikerörvény" – ez a TEREMTETT ISTEN SZELLEMÉNEK HAMIS TANA és köze nincs az EREDENDŐ EGY RENDJÉHEZ!!! (ezért nem is javaslom a yotengrittel való mélyebb kapcsolódást, már csak azért sem, mivel "y"-al indítja azt a szót, hogy "JÓ" . Ez pedig már a RONTÁS... Tipikus, mint minden más "szellemi csatornázás" esetében: VAN BENNE IGAZ MAG, aztán ráépül egy halom torzulás és szándékolt torzítás, a "csatorna JELLEMBELI SZENNYEZETTSÉGÉNEK" megfelelően.)
Az IKER-ÖRVÉNY TELJESEN MÁS – az a SZER SZELE, mely SZÉL-ként mozgásban tartja a "LESZ"-t, azaz a TEREMTETT VILÁG MŰKÖDÉSÉT. Mindig az LESZ, ami VAN. Csak az tud az anyagi világban "jönni", ami VAN a szellemi tartományban. És minek az ereje által? A SZER ELEM-ével...
És még a SZER is "csak" RESZ, RÉSZ – mert EHHEZ a világhoz tartozó. DE ezen TÚL IS VAN!
Mi tudjuk: a "TULIPÁNI" – Napon túliak tartomány, ahol az EGY ERED...
Ahonnan indul a DERE-ngés... a KI-KELET...

A minap megütötte a fülemet egy szó egyházi témában: FELAJÁNLÁS.
Rengetegszer hallottam, hisz gyerekkoromban mindig jártam misékre, de csak most "öntött nyakon" a szó jelentése...
Legyél jó, mondja Pál, mert AKKOR SZÁMÍTHATSZ ARRA, hogy VELED IS JÓT TESZNEK.
Azt mondja a rabbi, hogy ha beteg van a családban, TEGYÉL FELAJÁNLÁST, ADJÁL PÉNZT AZ ÚRNAK és akkor az úr is odafigyel rád. Erre van kimondott "családi persely" is....
MEGÁLL AZ ESZEM!!!!
Tehát, náluk NINCS SEMMI ÉRDEK NÉLKÜL! A jóság számukra nem eredendőn élő és való, hanem csakis "ellenszolgáltatásért" VÁRHATÓ EL.
Értjük, érezzük már azt a SZAKADÉKOT, ami a "NEMES" és ami a "MAG"-OS gondolkodást, lét-felfogást, életVITELT alapvetően egymástól elválasztja??
Amikor ezen "pampogok", akkor mindig megkapom: ez mindig is így volt és mindig is így lesz.
NOS: NEM VOLT EZ MINDIG ÍGY és NEM IS LESZ MINDIG ÍGY!!!
Gondoljunk bele: SIKER és DÍCSÉRET. Miért is járnak kézenfogva?
Miért vagyunk "kiéhezve" a dícséretre, az elismerésre?
Mert mindig KÜLSŐ VISSZACSATOLÁS kell – egy KÜLSŐ IRÁNYÍTÁSÚ VILÁGBAN.
Ahol elvesztettük az eredendő MAG-TUDATOT, a TARTÁST és az "ÖN-HITT"-séget. Azt, hogy "tudom, hogy tudom, mert tudom".. Mert MAGAMBAN TUDOM, hogy tudom – és nem kell más emberfiának a szava, a dícsérete. Hisz KI Ő NEKEM? Ki Ő HOZZÁM KÉPEST??
Amikor egy kisgyerek csinál valamit, érdemes megfigyelni: MAGÁTÓL csinálja. Nem keres és nem vár visszacsatolást. Mi szoktatjuk rá. Mi tesszük a létezésünk részéve a siker és a dícséret fogalmát.
Természetesen jól esik és örülünk is neki, ha megkapjuk.
De!
Vajon mennyi ŐSZINTE és TISZTA SZÍVVEL adott elismerést és dícséretet kaptunk életünk során?
Hiányzik?
Frusztrál a hiánya?
Ha eddig így volt, akkor innentől engedjük el. Hisz ha ELÉG-edettek vagyunk, ha JÓL érezzük magunkat magunkkal a bőrünkben, akkor vajon kell bármilyen elismerés?
Ha a munkánkat mindig a LEGJOBB TUDÁSUNK és LEGTISZTÁBB SZÁNDÉKUNK SZERINT VÉGEZZÜK a LEGJOBB MINŐSÉGBEN, akkor nem elég ennek a BELSŐ TUDATA?
Dehogynem. Hisz épp ettől érezzük magunkat jól, mert jól végezt/zük a dolgunkat.
Holle anyó meséjében az "Aranyos lány" elvárta a dícséretet? Nem. Tette a dolgát.
Viszont, mivel AZONOS az AZONOSSAL kapcsolódik, TERMÉSZETES, hogy jó tett helyébe megérkezett a jó. Hisz ez a HARMÓNIA RENDJE....

A "IO" legyen BENNÜNK és legyen a sajátunk. Nem az ostoba naivitás, hanem a JÓ SZÁNDÉK.
Elsősorban saját magunk iránt és majd ezután más-ok iránt..
És akkor minden a REND-be TÉR...

(Kép: Dr. Kazanlár Emil KÖRPTAROT)