2024-11-29

                     MOTTÓ: BECSÜLET – MEGALKUVÁS 

Ma ismét "jupiteri" nap van, amikor nem csak az IGAZSÁG kerül megint a fókuszba, hanem annak "VISELÉSE" is, ami nem más, mint a BECSÜLET, és ami a 4T nélkül természetesen elképzelhetetlen..
Igen ám, de szokták vala mondani, hogy ha ellentétes érdekek feszülnek egymásnak, akkor szükség van (némi) MEGALKUVÁSRA.
Valóban?
Szerintem a megalkuvás már NEM a tisztesség jegyében jön létre.
Amikor megalkuszunk, akkor bizony valami olyasmiben engedünk, ami ellenkezik az értékrendünkkel.
Megalkuvást általában ZSAROLÓ alapon szoktak kicsikarni. És hosszútávon soha nem vezet jóra, mert mindig megmarad a kiegyenlítés igénye. Lásd a napvilágra kerülő pedofilbotrányok sorozatát..

A megalkuvást össze szokták keverni az ENGEDEM-mel...
Például egy vita során nem megalkuvás az, amikor feltartott kézzel hátralépünk, hanem épp ellenkezőleg: ezzel vesszük elejét további parttalan, csak megalkuvással lezárható vitának.

A megalkuvással BELEKÉNYSZERÜLÜNK valamibe.
A hátralépéssel KILÉPÜNK valamiből..
Magam is voltam már úgy, nem is egyszer, amikor például a "magyarságon" vitatkozva azt mondták nekem: "MOST NEM ÉRTED. MAJD MEG FOGOD".. Hmm... Én nem értem... Mikor nagyon is JÓL láttam a másik érvelésének a fonalát és annak FONÁKJÁT – ő viszont SEMMIT NEM FOGOTT fel abból, amit én magyaráztam. A sas látja a veréb röppályáját, de a verébnek fogalma sincs mit lát fentről a sas... Erről meggyőzni egy magát sasnak képzelő verebet? – nos ez az, ami egyenlő a lehetetlennel...
Tehát mit lehet ilyenkor tenni? Hátralépni és hagyni, hadd képzelegjen...

A BECSÜLET, a TISZTA SZÁNDÉK és GONDOLAT velejárója még az ŐSZINTESÉG.
HOL és KIVEL kell őszintének lenni? SAJÁT MAGUNKKAL. BEFELÉ!!
Ha magunkkal működik, működik kint is. De ez utóbbi működéssel nagyon csínján kell bánni, mert az őszinteség sem lehet DOGMATIKUS. "Parancselvű". Azt ÉREZNI kell, hogy kivel mikor lehetünk azok.

Van, amikor az őszinteség nyomasztó igénnyel ül ránk, pedig csupán egy FELELŐSSÉGÁTHÁRÍTÁSI játszmát játszunk: mi megszabadulunk a terhünktől, de a másikra simán átrakjuk, hogy majd ő döntsön, elrontva és megrontva a másik életét. Ez vajon becsületes? 

Annak, hogy mit tekintünk hazugságnak és mit őszinteségnek, BEFELÉ KELLENE TELJESEN EGYÉRTELMŰNEK LENNIE!
De a legkevesebb embernél az.
Van, aki saját magának is hazudik, úgy eltekerve a tényeket, a megélt valóságát, saját tetteit, hogy a végén tényleg el is hiszi azt, amit kitalált, amit meghazudott magának. Csakhogy az ilyen hazugság előbb-utóbb nagyot durran. Igaz, az már más kérdés, hogy a magának hazudó számára mindenki aljas és szemét lesz, csak ő lesz a becsületesség és tisztaság eleven szobra, mikor szembesül saját  tényferdítéseivel.
Nézzük meg az EU politikusait. Őket mivel nem lehet megtéveszteni? Csak a tényekkel...
Vagy nézzük a felszínre kerülő pedofilbotrányt. Mennyi MEGALKUVÁS-KÉNYSZER volt ezekben az esetekben? Pláne a művészvilágban!
A megalkuvás alapja mindig az alá-fölé-rendeltség, mikor valaki hatalmi fölényével visszaélve kényszerít bele egy "alárendeltet" olyan helyzetbe, melyből ő akar profitálni.
Tehát, megint hol lyukadtunk ki?
A FÉL ELEM, a TEREMTETT TÖRT ÉN-nek az EGY-ÉN-súlyt kibillentő leuraló minőségénél.

De meddig tud "HATOLNI" a leuraló? Ameddig engedik neki...
Egyéni szinten, amíg mi belemegyünk a játszmába.
Külvilági szinten addig, amíg a "játszma tart".
Mivel az ÉLETET MI ÉLJÜK, BENT MAGUNKBAN – ezért a BECSÜLET és az ŐSZINTESÉG hol elsődleges, minden MEGALKUVÁS NÉLKÜL?
Magunkban, TEN-MAG-unkkal SZEM-ben...
És a SAJÁT ÉRDEKÜNKBEN...