2026-05-05

                      MOTTÓ: ELEFÁNTCSONT TORONY 

Emlékszünk még irodalmi tanulmányainkból az "elefántcsont toronyra"? (Ha már épp az irodalmi érettségi idején járunk?) Amibe a művészek "felhúzódtak"? Eltávolodva az élet realitásaitól? Mondhatni, magától a valóságtól? És alkottak totálisan elvarázsolt, elvont, értelmezhetetlen műveket? Így eljuttatva az "elefántcsont toronyt", mint kifejezést egy kissé pejoratív minőségbe?

Pedig az elefántcsont torony az ABSZOLUT TISZTA, MAGASFOKÚ gondolatokat jelképezi, melyek lehetnek elvarázsoltak - de csak azoknak, akik "nem érik fel ésszel".
Most lehet, ugyanazt mondtam, mint az első állítás – pedig mégsem. Az egyik az "olyan mint", a másik pedig az "AZ" minősége.
Ugyanis a TISZTA és MAGAS gondolatiság alapjában véve nem értelmezhetetlen és nem elvont – épp hogy a VALÓSÁG MEGÉRTÉSÉT szolgálja. Nem öncélú, hanem az "ÖN", az "ÉN" életének, és rajta keresztül a látható világ működésének a megértését segíti.
Tehát van az EREDENDŐEN tiszta, az élet működését értelmezni képes látásmód, mely nem lehet másmilyen, csak "TORONY-MAGOS", hisz ÁT-LÁT a "MAGOS" világba, érzékelve mit jelent a KEZDET és a VÉG, mit jelent az élet FOLY-amata, mit jelent a NŐ-vekedés és ÁLLANDÓSÁG viszonya (19);
és van az ÖNCÉLÚ, érthetetlen, elvont, értelmezhetetlen, "toronyba zárt" szellemi működés.

A mai nap természetesen a "TORONYMAGAS" minőségről szól: ami nem más, mint a saját FELSŐ VILÁGUNK. Az a szint, ahonnan LENÉZVE láthatjuk, mi ZAJ-lik a világban, de MI MÉGSEM VAGYUNK BENNE.
És EZ a LÉNYEG.
Rálátni, meglátni a történéseket, úgy, hogy mi magunk nem válunk a részesévé.
Erre, most nagy szükség van és lesz is.
NŐ-vekedni MAG-unkban úgy, hogy közben meg "ÁLL" az a torony. Stabilan, és szilárdan, ami a mi VÁRUNK. Ahova vissza tudunk mindig húzódni.

Emlékezzünk a cv idejére, amikor kiürültek az utcák. Milyen fellélegzést adó élmény volt?
Aztán az otthon csendje és békéje! Ahová "bezáródtunk". Milyen jó volt! Mennyien ébredtek magukra, mennyien döbbentek rá, hogy miben voltak addig és hogy milyen zajból, hektikából tudták magukat kivonni? Mennyien kezdtek élni végre egy "jó, magukhoz való" életet?
Tudok olyanokról, akik akkor építették ki a legjobb szomszédi vagy épp baráti kapcsolataikat, sutyiban összejárva és hatalmas beszélgetéseket, társasozásokat csapva, amikre korábban sohasem volt idejük. Közben meg leváltak róluk a "megfélelmlítettek", azok, akik szó szerint beleestek a félelem csapdájába. De miért? Mert ők voltak tele félelemmel.
Már akkor jelentős szétválás vette kezdetét – ami azóta is folytatódik, egyre nagyobbra nyitva az ollót.

Szóval, a mai nap a FELÜLEMELKEDÉSRŐL szól és bizonyos lezárásokról, valaminek a letételéről, befejezéséről. Talán nem véletlen, hogy épp most zajlanak az érettségi vizsgák.
Melyek megfelelnek egy "elefántcsont toronynak", a magas tudásról való számot adásnak (aztán majd számot kapással a végén..) és bizony az érettségivel lezárul egy meghatározó korszak, szó szerint véget ér egy fejezet a diákok, de a szülők életében is, hogy aztán egy új vegye kezdetét, apró lépésekben haladva a FELNŐTT kor felé...

Aki pedig MÁR felnőtt: ő is számíthat valamilyen lépésváltásra, valami újra, valami másra....
Valami lezárul, hogy megnyisson egy újat...