2026-10-09

"SZÓLJ SZÁM" – a VÉLETLENEKRŐL... 

Ennek a mai "beszólásnak" 3-szor ültem neki. Kétszer kellett megszakítanom 1-1 időpont miatt.
Mindkét alkalommal épp 20 perccel a kitűzött időpont előtt néztem fel VÉLETLENÜL az írásból és láttam meg az órát és mindkét alkalommal pont 20 perc kellett ahhoz, hogy odaérjek, ahová kellett...
Véletlenek??.... 
"Mellékes hatásként" kimondottan előnyömre szolgált, hogy kétszer is megálltam az írással, mert mindegyik alkalommal felülbíráltam, amit addig leírtam (és milyen jól tettem!), és mindegyik alkalom hozott egy-egy olyan visszacsatolást, egy olyam említésre érdemes élményt, amit befűzhettem a mondandómhoz.
Elmondható: egyszerűen ZSENIÁLIS, ahogyan a LÉTEZÉS EGYÜTTMŰKÖDIK VELÜNK – HA!!....
HA az ember "MAG-ÁT ÉLI! - mert msképp nem is lehetséges!
(Erről majd még lesz szó a vasárnapi találkozón is..) 

Szóval, két "VÉLETLENNEL" indult a nap, amihez hamar bejött egy harmadik is, a szomszédom jóvoltából, aki átkiabált 'azuramnak', hogy "mondd meg Mariannak, hogy várja az állványa!
"UFF!!!
Hogy én ezt totálra elfelejtettem!! De milyen jó, ha van az embernek egy olvasó és értő szomszédja, aki olvassa a posztjaimat és rögtön tudja: ha "Világ-találkozó", akkor állvány. Mert ha 5 találkozóra rendre kikölcsönöztem tőle, akkor tutira kelleni fog a 6-ikra is...
Szóval elmondhatom: a "VÉLETLEN" a barátom!
És igen: a "VÉLETLENEK" VALÓBAN értünk vannak!

Itt fűzném be a 4-ik történetet, ami egyébként MAGA A LÉNYEG a mindennapokban: az ÁLARC MÖGÖTT REJTŐZŐ VALÓDI ARC megmutatkozása!!
Ismerősöm mesélte, miként lett fültanúja a VÉLETLENNEK köszönhetűen egy, az anyja és a testvérbátyja közötti párpeszédnek. Teljesen ledöbbent, mikor a bátyja szájából egészen mást hallott, mint amit előtte neki mondott. Rádöbbent és mint villám cikázott át rajta a felismerés, hogy igazából a bátyja soha nem is viselkedett másképp, MINDIG MINDENKINEK AZT MONDTA, AMIT A MÁSIK HALLANI AKART! Így NEKI IS! Csak idáig ezt nem vette észre!
DE MOST!!!
NEM VÉLETLENÜL MOST...

Ahogyan az én esetemben sem...
Mert az én esetemben sem volt véletlen, hogy VÉLETLENÜL mosrt, a héten derült fény egy "Brutusra". Aki egy TANÍTVÁNY. Aki úgy szerkesztette a (már leállt) spiri kritika oldalt, rajtam köszörülve 1 éven át a nyelvét, hogy közben tagja volt 3 csoportomnak is. Részt vett a csoporttalálkozókon (persze csak az ingyeneseken), és nem egyszer kért privát segítséget, hol tőlem, hol a többiektől, pl. kártyavetések értelmezésében.
A részletek taglalásába nem mennék bele, de mindent egy "VÉLETLEN" kavart fel és HELYEZETT VILÁGOSSÁGBA. Elmondhatom: nem csak én, hanem minden csoporttag lesokkolódott. Mert ekkora kettős játszmára és aljasságra senki nem volt felkészülve!
Mindezzel a "brutusi" működés nem állt le, ahogy az "bohócéknál" szokás, mert ugye mindig "VAN MÁSIK"!! Van másik ÁLARC mögé bújt face profil és van ugyancsak ÁLARC mögé bújt tik-tok profil.
De csinája nyugodtan: MÁR TUDOM, hogy KI Ő!!
MÁR LÁTOM, hogy mekkora egy TÖRPE-PATKÁNY.
ÉS EBBEN VAN A LÉNYEG!
MINDENKI, aki idáig még meglapul(t), mások jóhiszeműségét bármilyen szinten kihasználva, másokból élve, mások energiáját szívva, TÖBBÉ NEM REJTŐZHET EL!
SENKI!!!
Megmondtam?
Megmondtam.

EGYETLEN TÖRPÉT SEM LEHET ÓRIÁSSÁ TENNI - ezt meg nekünk kell tudomásul venni.
Ezért nem lesz SOHA EGYSÉG BÚZA és OCSÚ között.
Ki határozza meg, hogy ki a búza és ki az ocsú?
SENKI.
Mindenki SAJÁT MAGÁRÓL ÁRULJA EL, MELYIK KATEGÓRIA.
Saját megnyílvánulásával, saját VISZONYULÁSÁVAL MÁSOKHOZ, SAJÁT ÉRTÉKRENDJÉNEK kirakatba helyezésével.
Ennyi.
Egy törpe MINDIG TÖRPE MARAD, akármennyire is akarna óriásnak látszani.
Hiába bújtatta FONDOR is egy FONDORLATTAL a csacsit oroszlánbőrbe a Narnia krónikáiban, attól a csacsi még csacsi maradt és nem vált Aslánná...

"A TÖRPÉK A TÖRPÉKÉRT ÉLNEK" - hangzott el a könyvben.
Én hozzáteszem: de EGYMÁST is NYÍRJÁK KI.
Miért?
Mert a törpe mindig BÉKÉTLEN. Nincs benne a TELJESSÉG ÖRÖME, ezért nem ismeri az ÖRÖMÖT. Nem ismeri a JÓT. Nem is tud VELE mit kezdeni és nem tudja ÉLVEZNI sem!
Emlékszünk ugye, mikor Aslan finom étellel-itallal etette a törpéket? Minek látták a törpék a feltálalt jobbnál jobb falatokat? Sárnak, ehetetlen zöldségnek, romlott húsnak és poshadt bornak.
Lenézték Aslant és teljesen megalázva érezték magukat, hogy ő eteti őket! Az istennek be nem ismerték volna, hogy valami JÓT KAPTAK! Inkább gyalázták, pocskondiázták Aslant.
A gyerekek pedig megrökönyödve és felháborodva figyelték a jelenetet, tudván tudva, hogy a TÖRPÉK HAZUDNAK, hisz ők maguk is ugyanazt az ételt ették!

ISMERŐSEN HANGZIK A TÖRTÉNET?
Nem véletlenül...
Konklúzió?
A TÖRPÉKET SOHA NEM LEHET MEGVÁLTOZTATNI!
ÓRIÁSSÁ TENNI MEG VÉGKÉPP NEM!
Amíg JELEN vannak, addig szítják az elégedetlenséget, a békétlenséget, a megosztást.
MERT – ahogy mondám – belőlük HIÁNYZIK A JÓ.
NEM TELJESEK, csak FELESEK.
HASZNÁLJÁK A "IO"-T, hisz MINDEN LÉTEZŐT A JÓ ÉLTET – de KÉPTELENEK felismerni, "beazonosítani" és megélni. Legfeljebb az anyag szintjén. De az meg olyan, mint a szerelem nélküli szex: SOHA NEM ADJA MEG A BETELJESÜLÉS ÖRÖMÉT!
És miért fogják egymást felzabálni?
Mert nem látnak mást, mint önnön hiányukat. Kisebbrendűségi érzetük minden óriás mellett felerősödik. Ami meg gyűlik-gyűlik, míg teljesen begyűlik és GYŰLÖLETTÉ TORZULVA ROMBOLÁSBA KEZD..
Látjuk?
Látjuk.
És még látni is fogjuk, mert ahogy említettem a "véletlenek" kapcsán: a mostani "VÉLETLENEK", egyáltalán nem véletlenek.
A CÉL minden esetben ugyanaz: a "VÉGIDŐKBEN" LÁTTATNI AZ ÖSSZES TÖRPÉT, a MÉG REJTŐZKÖDŐ és a helyzetével visszaélő HAMIS LÉNYT.
A VÉLETLENEK tehát mindig a BARÁTAINK. Még akkor is, ha nem annak érezzük...
Segítenek és MEGTARTANAK - hogy MEGMARADJUNK "TEN-MAG"-unkban, és "...-nak"!