2024-05-30

                          MOTTÓ: VÁRATLAN A VÁRATLAN?

Mindannyiunk életében a legnagyobb mumus a váratlan esemény. A kiszámíthatatlanság. Hogy bármikor bármi megtörténhet velünk, ami egy csapásra megváltoztatja az életünket.
Ami "természetesen" csakis tragédia lehet. Arról, hogy mennyi JÓ váratlan fordulat történik az életünkben, arról érdekes módon mindig kevesebb szó esik, pedig pont annyiszor fordul elő, ahányszor a negatív fordulatokat "VÁRJUK"!

És itt most a "várjuk" szón van a hangsúly.

Mennyire tipikus, hogy már félünk, amikor jól megy sorunk, várva, mikor szakad a "sz@r" a nyakunkba, hisz másképp nem is lehet, mivel a fent után csakis a lent jöhet...
Tényleg?
Vajon MIÉRT és MILyEN SZÁNDÉKKAL etetik az emberiséget, pontosabban az emberek HITÉT, hogy ez "MINDIG ÍGY VOLT és ÍGY IS LesZ"??
Mert ez EGYÁLTALÁN NINCS ÍGY!!!! SOHA NEM VOLT ÍGY ÉS SOHA NEM IS LESZ ÍGY!!!
Legfeljebb csak a süketek és vakok számára, akik nem hajlandók a nézés helyett LÁTNI is!!

Az életünk folyamatos VÁLTOZÁSOKBÓL áll. Jól is néznénk ki, ha csecsemőnek születve beleragadnánk e helyzetbe és életünk végéig mutogató, óbégató, alvó pozícióban maradnánk!
A mama ölében természtesen... Mondjuk vannak ilyen mentalitású emberek, "született óriásbébik", akik hagyják magukat a mama által egész életükben körbeugrálni és kiszolgálni és lehetőség szerint kerülnek mindent, ami munka, ami felelősség és önállóság....
Halálunkig VÁLTOZÁSOKBAN vagyunk. Az is változással jár, ha én most a rituálé végeztével felkelek a székből és elkezdek valami mást csinálni... Az is változás, hogy felemelem a kezem és megvakarom a fülem tövét...
Minden változásnak van valamilyen "ELŐSZELE". A fültővakaráshoz is kell "legalább" annyi, hogy viszkessen... Ahhoz, hogy felálljak, kell egy "elég volt!" érzet, egy "na, most befejeztem" – és már ott a VÁGY vagy GONDOLAT, hogy merre mozduljak el...
Amikor valakivel VÁRATLAN, "KISZÁMÍTHATATLAN" dolog történik – annak is vannak előjelei.
Csak nem látjuk őket. Pedig berezegnek a TERÜNKBE...
Ezek a kiszámíthatlan dolgok legtöbbször INTŐ JELEK, hogy nyugodjunk el a szebbik felünkön.
De nem vesszük komolyan, mondván, hogy áááá.... csak bebeszélem magamnak...
A pozitív fordulatok is mindig érezhetők már előre... Zsigereinkben TUDJUK, hogy "valami készülőben van". És amikor bekövetkezik, akkor mondjuk, hogy "ugye mondtam!! Tudtaaaam!"

A másik lehetőség: a váratlan fordulatok MÁR ELEVE BE VANNAK ÉPÍTVE, PROGRAMOZVA az életünkbe. KELLENEK, különben nem történne meg az az IRÁNYVÁLTÁS, aminek pedig mindenképpen meg kell történnie ahhoz, hogy küldetésünket teljesíteni tudjuk.
Sokszor feledkezünk bele az életbe – ezért kellenek a "felrázások".

Egy ismerősünk gyerekével történt egy molesztálás és a szülők képtelenek voltak elfogadni, megérteni a történteket. Az a bizonyos "de miért"?? "De miért pont az én gyerekemmel??" sokáig dolgozott bennük. Egyszer aztán, mikor évekkel később valamiért felmerült a téma, a gyerek mondta a szüleinek, hogy neki meggyőződése, ő ezt a történést bevállalta. Előre. Mégpedig az egész család érdekében, hogy gyökeres szemléletváltáson essenek át, leginkább az egyházzal kapcsolatban. Ami meg is történt – na de egyik szülő sem akarta, hogy "ilyen áron" valósuljon meg! A gyerek viszont lesöpörte magáról az egészet és ma már él, mint "Marci hevesen" és semmi érzelmet nem vált ki benne a múlt, ha netán szóba kerül.

Akik megéltek valamilyen traumát, utólag visszagondolva mindegyikük arra a következtetésre jut, hogy ennek így kellett lenni. Hogy nem volt véletlen.
És nem is az.

Minden VÁLTOZÁS MEGÍRT. Egyik sem véletlen – így az sem, amiben most "nagyban" benne vagyunk. Ki mit vesz ki MAGÁNAK belőle, mire ÉREZ RÁ, merre fordul és mozdul - már egyéni hozzáállás és döntés kérdése. Ki lát meg LEHETŐSÉGET és ki lát meg FÉLELMET - mindenki saját belső MINŐSÉGÉNEK a függvénye...
Minden kölcsönhatásból kikerekedik valami. Egy visszacsatolás, egy öröm, egy gazdagodás, egy felismerés, egy "naugyehogymegmondtam"...
Egy biztos: NEM TAPASZTALNI JÖTTÜNK ebbe a világba – hanem a VÁGY-OKOT MEGÉLNI A VAGY-OK-ban. A tapasztalások a MEGÉLÉS JÁRULÉKAI – ÉS NEM a CÉL maga!!!
A spirivilág megint jól kitalálta és kitálalta a hülyeséget (mint a Beszélgetések Istennel c műalkotás is), holott ha bárki is egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit gondolkodna, ráébredhetne, hogy nincs az az "isten", aki tapasztalni akarna!!!
MEGÉLÉS és TAPASZTALÁS NEM UGYANAZ!
Mindezt ráadásul a számok tökéletesen le is írják....
Addig vagyunk itt, míg a VÁGY-OK, amiért "az ÉN VAGY-OK" LÉ-T-re JÖTT, nem kerül kielégítésre. Azaz, amíg nem fejeztük be az elhívásunkat, a küldetésünket, amiért itt vagyunk. Amint megjelenik az ÉRZET-ben, hogy "kész vagyok" – onnantól fog felmenni a sorompó...

No, eme kis elmélkedésnek az eszenciája végül is az, hogy a MAI napon megélhetünk LEHETŐSÉGEKET – melyek MÁR MEGÍRTAK. Melyek MOST NYÍLNAK MEG előttünk, mert MOST van itt az IDEJE a TÉR-ben. Olyanok, amikre már vártunk. Amiket már éreztünk a "zsigereinkben"...
HÁT HAJRÁ!!
Ahogy mondani szoktam: "don't fos, be happy" 😉👌😜