2025-02-22

                                            MOTTÓ: "ÉN" 

"Én vagyok ÉN, a kocsma közepén.." De mondhatnám, hogy ÉN VAGYOK A VILÁG KÖZEPE.
És nem is tévednék. Hisz minden amit látok, amit hallok, amit tapasztalok, BENNEM történik meg.
Bennem "csapódik le", bennem visszhangzik, bennem kelt hatásokat, érzéseket, gondolatokat.
Márpedig ha ez így van – mert egyébként meg tényleg így van -, akkor a VILÁG HOL VAN IGAZÁN?
BENNEM.
ÉN ÉLEM.
És nem más...
Más is él – de az a SAJÁT, a MAGA világa. Amit úgy él, ahogy ő gondolja, ahogy ő érzi.
És nekem ahhoz semmi közöm nincs. Lehetek benne szereplő, vígjátéki vagy drámai – de nem több.
Ahogy ő is az enyémben.
Lehet számomra katalizátor – ahogy én is az ő számára -, bizonyos SAJÁT megélések indikátoraként.
Tehát, lehet bármi, Nap, Hold, Föld, csillagok, bolygók RAJTAM KÍVÜL?
Igazából NEM.
Tehát a naprendszernek NEM a NAP a közepe – hanem MINDEN(nek) közepe az"ÉN".
MI, MIND, ÉN...
Mert mi MIND-EN EGY ÉN(ek) vagyunk SAJÁT ÉNEKKEL...
A MAG DALÁVAL.
Mely egyszeri, egyéni és megismételhetetlen.

Ha ez így van, akkor teljesen magától értetődőnek kellene lennie, hogy saját magamért mindig és mindenkor FELELŐSSÉGET ÉRZEK. És semmi olyat nem teszek, amivel árthatnék tenmagom teremtettjének, az "én"-nek. A Testnek, a tenMAG teremtettjének. És természtesen másnak sem.
Ha mégis ilyet teszek, akkor egyszerűen nem vagyok "MAG-o/amnál".

No, nem is göngyölítem tovább a szót – a tegnapi beszélgetésünk során Ramónával úgyis végigvettük, hogy milyen a létezés "magunkon kívül" . Mi annak a kihatása, következménye, másokra nézve is.
A beszélgetés eszenciája pedig "mindent visz", Horváth Krisztina írásában:
"Hol léted egy vég nélküli Örömlétben éled,
mi az Eredendő egy Tiszta Tudati Minta,
melyben-melyből Lénységed csak a Tiszta Vizet issza.."