2023-07-13

                           MOTTÓ: KIEGYENLÍTŐDÉS 

Tegnap MEGOLDÓ nap volt – ma pedig azé a kigyenlítődésé a főszerep, ami az OLDÁSOK után szokott érkezni.. Ahol hiány volt, ott feltöltődik a tér, ahol "túlnyomás" volt, ott leenged a szelep...És erre meg is kapjuk a visszacsatolásunkat, hogy ÉREZZÜK és ÉRZÉKELJÜK a történéseket..
Például ha a munka elvesz minket a családtól, akkor az egyik oldalon mínusz keletkezik és azt a gyerekek "bejelzik". Utálatosak lesznek, hisztisek, vagy betegek. Ugyanakkor a munka pedig nem eltolható, pláne nem annál, aki vállalkozóként dolgozik és létfenntartása múlik az elvállalt feladatok végrehajtásán. Hogyan kompenzál ilyenkor a sors? ELISMERÉSSEL... Bőséggel.. Áldással.. a befektetett erőfeszítésért. Jutalommal, tovább ajánlással, dícsérettel, mely elengedhetetlen a léleknek.. Mindez aztán visszaáramlik a családhoz, akik újra töltekezhetnek és máris kiegyenlítődött a hiányállapot..
A mai világban nem könnyű az egyensúlyt fenntartani, valahonnan mindig el kell venni, hogy a másik oldal kapjon. Aztán vissza... Tehát elmondható, hogy a legvégén mindig megvan az az egyensúly – csak mikor az ember benne van a pillanatban, a DÖNTÉSEKBEN, hogy "melyik ujját harapja, mert mindegyik fáj", akkor nem könnyű.
Mi az ami segíthet ilyenkor? A TUDATOSSÁG.
A tudatossághoz elengedhetetlen a TUDÁS, az ÖN-ISMERET, azon keresztül pedig a LÉTEZÉS ismerete, mert CSAK ÍGY lehet békével, nyugalommal, kibillenés nélkül megélni az ide-oda ingásokat. Minden tapasztalás hozzásegít a tudatosság megéléséhez – a tudatosság pedig segít a tapasztalatok megélésében...

Napunk angyala ma "kirepült", ahogy "köll": MIHÁLY alakjában, aki megint ÖNVALÓNKRA hívja fel a figyelmet, és az EMLÉKEZÉSRE.Szeretem az ilyen "kirepüléseket", mert megadják azt a nyomatékot, ami a SZÓNAK erőt ad. Hisz mióta szajkózom az EMLÉKEZÉS fontosságát?
Több éve... NEM A MÚLTTAL kell állandóan foglalkozni, mi volt ekkor és akkor...
NEM a TÖRTÉNELEMMEL KELL FOGLALKOZNI. A történelem ÍROTT passzusai messze nem fedik a valóságot. Ahogy a vallásoké sem. Mire tudunk e téren is hagyatkozni? A MEGÉRZÉSEINKRE. Amikor az olvasott információ kapcsán fura érzetünk támad, hogy valami nem passzol, akkor higgyünk ennek a "fura" érzésnek.. Meglátjuk, rövidesen szembejön velünk a megfelelő válasz... Amikor pedig megérkezett, engedjük az egész témát az útjára, mondhatni a "feledés homályába", mert CSAK AZ ÉRZET MEGÉLÉSE volt az egészben a fontos és NEM A TÉMA..
Az, hogy megtanuljunk BÍZNI a "Jelzőberendezésünknek", ami tovább tágítja az érzékeléseinket...

Ha már múlt: minden arra mutat, hogy valamikor régen jóval kiterjedtebb tudással, képességekkel rendelkező elődök éltek itt a Földön. Mi a különbség közöttünk? Az ÉRZÉKELÉS kifinomultsága.
Ami egyenesen arányos a TUDATSZINT MINŐSÉGÉVEL. "Pusztán" ennyi. Mi ELFELEJTETTÜK a képességeinket. Nem az EMBERIT, a "törpét" – hanem az EREDENDŐT. A "VÉN ŐSIT"...
És a velejáró tudást. Pedig tényleg minden itt van az orrunk előtt. Csak rajtunk és az EMLÉKEZÉSÜNKÖN múlik, hogy meglátjuk-e, amit tálcán kaptunk és vissza tudjuk-e hozni magunkban az egyetlen lényegi ÉRTÉST, hogy KIK VAGyunK...Lépésről lépésre..
"Egyre beljebb, egyre feljebb"... elfelejtve a "törpeséget"...