2023-07-09

                           MOTTÓ: BELSŐ BÖLCSESSÉG... 

Mindenki tudja, hogy van az "okosság" és van a "bölcsesség". Azt is tudjuk, hogy az "okosságot" tanuljuk, a "bölcsesség" pedig VAN. JÖN MAGÁTÓL – adott helyzetben megmutatva magát.
Sok szülő figyelhette meg kicsi gyerekénél, milyen bölcseket mond, vagy milyen bölcsen reagál egy adott helyzetben. Sokkal bölcsebben, mint egy OKOS felnőtt!! Én már sajnálom, hogy nem írtam fel anno a gyerekeim ilyen megnyilvánulásait – most, talán az unokáknál már nem marad el..

Egy kedves ismerős mesélte a minap, hogy a testvére 3-4 éves gyerekéhez látogatóba jöttek és a vendég gyerek azonnal kisajátította a játékokait. Mit csinált az unokaöccs? Behúzódott az asztal alá és ott játszadozott magában. Kérdezték tőle, miért nem játszol a vendéggel? Mert "ő nem jó barát".. A vendég anyuka rászólt csemetéjére, hogy adja vissza a játékokat és közben megkérdezték a kis unokaöccsöt, hogy "megbocsátasz neki, hogy elvette a játékaidat"? Ő meg vigyorogva felelte, hogy "nem"!
És milyen igaza volt!!! Mit bocsásson meg?? Azt, hogy az ő saját játékait elvették? Azért, mert elvették? Ezen egyszerűen NINCS MIT megbocsátani!!! Ez a kisgyerek sokkal jobban érezte a helyzet fonákságát, mint a "jólnevelt" felnőttek. 

Ha már megbocsátás: CSAK SAJÁT MAGUNKNAK LEHET és TUDUNK megbocsátani, senki másnak!! Az egész vallás és minden filozófia tele van kitekert tanokkal, melyek a LELKIISMERETRE hatnak, de csak annál és annak, akinek VAN!! Ugyanakkor a LELKETLENEKNEK meg azt csinálhatnak, amit akarnak, amit nem szégyellnek, hisz úgyis megbocsátanak nekik! Álságos, kiforgatott és végtelenül hazug az egész, ELME által felépített rendszer.
Ezenkívül MIT BOCSÁSSUNK MEG? Ami már ELMÚLT?? AKKOR ÉS OTT, AKKOR ÉS ÚGY cselekedtünk, ahogy.. KÉSŐBB, UTÓLAG már mindig könnyű OKOSNAK lenni. De még mindig nem bölcsnek...
Kárt okoztak nekünk? És azt tanítják, hogy bocsássunk meg a károkozónak?? Azért, mert meglopott vagy kirabolt?? Ez NEM ÚT. NEKEM kell elgondolkodni azon, hogy MIÉRT loptak meg és raboltak ki!!! Mert semmi nincs véletlenül, valamikor én is TETTEM azért, hogy ez az OKOZAT bekövetkezzen. Ha nem tettem volna, akkor SOHA NEM RABOLTAK VOLNA KI!! Értjük a lényeget??
Persze ezt hívják ma "áldozat-hibáztatásnak", megint csak kenve a kakaót a homlokon...
Bocsássak meg egy rablónak, aki AZT TETTE, AMI A "DÓGA VÓT"?? Hisz NEM VÉLETLENÜL tört be épp hozzám! Csak hiányzik a BÖLCSESSÉG ennek megértéséhez!! Mert ahhoz ki kellene lépni az ANYAGI GONDOLKODÁSBÓL!

Hasonló a helyzet a baleseteknél. Valaki halálos balesetet okoz. Vagy sérülést szerez a másiknak. Ezek SOHA NEM VÉLETLEN találkozások. Mindkét FÉLNEK megvan benne a maga szerepe.
Ki bocsásson meg KINEK benne??

A nevelésben, mikor a gyerek mérgében csúnyán beszél az anyjával, vagy egy vita során az egyik fél tudatosan bántón beszól a másiknak, akkor igen, lehet elnézést kérni, hogy NEM SZÁNDÉKOS volt a bántás.. (pedig AZ VOLT!!) De ebben a helyzetben is ott a másik fél szerepe: eleve eszéhez érti a másiknak a bántó szavait és épp ezért még csak véletlenül se veszi magára, ahogy a szülő sem a mérges gyerek szájából elhangzó mérges szavakat, vagy mélységesen megsértődik.
MAGA DÖNT.
Meg lehet beszélni, hogy így nem szólunk a másikhoz és nem a másikon vezetjük le a saját feszültségeinket – de ez már egy JÓZAN NEVELÉS. És TISZTELETRE tanítás.
Tehát? Kell VALÓBAN bocsánatkérés? – mindenkire rábízom az ÉRTÉK-elést...

Itt jut eszembe: valaki kérdezte tőlem a minap, hogy mi van az energiavámpírokkal?
Nem feltétlenül a fentiekhez kapcsolódó téma, de úgy érzem, ezt is ITT KELL tisztázni.
Ugyanis a kérdés úgy hangzott el, hogy ezek "BELÉNK HATOLHATNAK"? Mert hogy úgy érzi...
Nos, SENKI NEM TUD "BELÉNK" HATOLNI!!! Még az auránkba se – legfeljebb, ha túl közel áll hozzánk, mondjuk egy zsúfolt buszon. De akkor meg húzzuk be a határainkat egészen "magunkra simítva" és akkor úgy működik, mint egy páncél. Tehát, ha azt érezzük, hogy valaki "viszi" az energiánkat, az egy egyszerű VÁKUM-hatás miatt alakul ki, két nagyon eltérő energiaszint okán.
A "minuszos" egyszerűen MEGSZÍVJA a "pluszost", egészen addig, míg az energiák ki nem egyenlítődnek. Mondhatni, ez "sima fizika"..
Tehát NEM KELL FÉLNI és attól tartani, hogy "belénk hatolnak".
Nekem is volt "szerencsém" megtapasztalni, mikor asztrozofiai táborban egy meditáció során a mellettem fekvő nőtől szabályos "szívókorongok" tapadtak a hátamra!! Én akkor fogtam egy "szablyát" és "levágtam" ezeket a korongokat magamról. Meg is szűnt a hatás...
DE akkor fogadtam meg, hogy SOHA TÖBBET nem megyek el csoportos meditációra!!!
OTT döbbentem rá arra is, hogy micsoda "visszaélésekre" ad lehetőséget MINDEN csoportos meditáció!! Ebbe most nem mennék mélyebben bele, de hajmeresztő, az biztos!

Visszatérve az OKOSSÁGRA és a BÖLCSESSÉGRE... Az OKOSSÁG mindaz, amit itt a földi utunk során megtanulunk. Mert OK-a van a tanulmányainknak, ahogy annak, is, hogy itt vagyunk, egy OK-TÁV okán, ami egy VÁGY-OK-ból született meg..
Mindig elmondom ilyenkor: a legjobb példázatot a Nosso Lar c. film adja meg, mikor a doki ODAÁT úgy akart műteni a tanulmányai alapján, mint IDEÁT. Persze mosolyogva közölték vele, hogy ami a Földön működik, az ODAÁT NEM. Ellenben, ami OTT működik, az ITT a Földön IS HATHATÓS!
Csak ahhoz BÖLCSESSÉG és HANGOLTSÁG KELL!
Figyeljük meg a kisgyerekeket: mindent előlről meg kell tanulniuk. Még egy visszatérő "Mozartnak" is! Meg kell tanulnia újra olvasni, írni, számolni, kottát olvasni, meg kell ismernie a hangközöket és meg kell tanulnia ÚJRA zongorázni. Az már más kérdés, hogy visszatérő lélekként pik-pak megteszi, de akkor is minden egyes élet, minden egyes VAGY-OK-iság újra OK-OS-s-ágokat von maga után. ARRA AZ ADOTT ÉLETRE. Aztán, ahogy távozunk, úgy felejtjük el az egészet és engedjük el, mint annak rendje, mert a "Földön kívül" az itt tanultakra nincs szükségünk!!

A BÖLCSESSÉG viszont olyan TUDÁS, amit SOHA NEM KELL TANULNI. Az VAN.
És mindig megmutatja magát, akkor, amikor kell. A bölcsesség ÉLETSZEMLÉLET, HOZZÁÁLLÁS, LÁTÁSMÓD, VISZONYULÁS, mondhatni, az ÉRZÉKELÉSBŐL fakadó TUDÁS. Ez az, amikor csak annyit mondunk egy helyzetben, "hogy azért, mert TUDOM. Pont". És nem kérdéses, hogy tudom. (Ráadásul MINDIG IGAZAM is van! Épp azért mert TUDOM....és ezt nem szokták az OKOSOK elviselni.. )..
 Kiutat egy betekeredésből NEM AZ OKOSSÁGOK, NEM AZ ELME ad, hanem mindig a BÖLCSESSÉG, mely BEL-ülről fakadó.
Tegnap kiírtam néhány idézetet az Oppenheimer c. filmből:
 "az én munkám annyira absztrakt.. –mondja Oppenheimer.
- Mind olgozik?
- Hogy mi lesz a csillagokkal, ha meghalnak.
-A csillagok meghalnak?
-Hát, ha meghalnak, kihűlnek és összezuhannak. Valójában, minél nagyobb a csillag, annál erőszakosabb a pusztulása. Olyan koncentrált lesz a gravitáció, hogy elnyel mindent. Mindent.
Még a fényt is..
-Ez tényleg megtörténhet?
-A matematika azt mondja, igen. Ha publikálni tudjuk, akkor egy nap egy csillagász TALÁN TALÁL EGY ILYET.. MOST CSAK AZ ELMÉLET VAN, AMI NEM KÉPES HATNI AZ ÉLETÜNKRE.." 
"AZ ELMÉLET CSAK EGY PONTIG ELÉG".
(kiemelések tőlem)

Szerintem ebben a rövid idézetben MINDEN BENNE VAN...Aki érzi, érti is...

Napunk angyala ma RAFAEL, aki mint gyógyító angyal hozza magával KI-GYÓ-gyító erőket, energiákat.Minden RÁ-ébredés, és FEL-ébredés és KI-lépés egy BETEKEREDETT felfogásból, az ELME OKOSSÁGÁBÓL, felér egy gyógyulással – és bölcsüléssel...