2024-08-10

                        MOTTÓ: PÁRHUZAMOS UTAK.. 

Sokan tapasztalhatjuk, hogy alapvetően senkit nem lehet megváltoztatni. Mindenkiben van egy olyan alaptulajdonság, ami újra és újra feljön, különösen bizonyos emberi kapcsolatokban.
A nárcisztikus párkapcsolatokba most nem is mennék bele – az is egy folyamatos "gombnyomogatás" annak, akinek változnia KELL! És ha felismerte, és el is jutott a vépontig, akkor elmondhatja: MEGSZABADULT RABSÁGÁBÓL. Tehát a nárcisztikusoknak is van szerepük és feladatuk, senki nincs itt hiába – ha másért nem, hát a másik félre katalizátorként "nyomást" gyakorolni, hogy ki tudjon lépni saját önértékelési börtönéből..

Vannak olyan kapcsolatok, amiben a felek tudnak egymásra építő hatással lenni – egy bizonyos határig. Ahol jelen van például egy kisebbségi érzés a másikkal szemben, az újra és újra fel fog törni valamilyen "balhé" keretén belül, legyen akármilyen – látszólag- békés az együttélés, és hasonlóan egy nárcisztikus viszonyhoz, újabb és újabb tüskéket nyom a kapcsolatba, amíg az el nem szakad, mert a kisebbségi érzés gonoszságot szül. Mindig. Aki ebben szenved tudatosan bántani AKARJA a másikat és ha látja, hogy sikerrel járt, megnyugszik és részéről minden mehet tovább...
A következő esetig, ahol "elnyomva" ÉRZI magát.
És itt az ÉRZÉSEN van a hangsúly.
Mert minden kisebbségi érzés SAJÁT ÖNÉRTÉKELÉSI HIBÁBÓL ered és állandóan viszonyít a másikhoz képest.
Ez volt a "proletár-mentalitás". Soha nem tudták az arisztokratáknak, vagy a polgári neveltetésűeknek megbocsátani a tudás, a neveltetés, az intelligenciabeli különbséget. Ezért mit tettek? Üldözték őket, ahol tudták. Kiforgatták őket vagyonukból, kilökték őket a Hortobágyra, juhaklokba, ahol két kézzel kellett a trágyát kihordani, hogy egyáltalán aludni tudjanak. Wass Albert gyönyörűen bemutatja mindezt az ELVÉSZ A NYOM c. regényében. Érdemes elolvasni...

De miért hozom mindezt fel?
Épp azért, mert vannak bizonyos emberi mentalitások, melyek újra és újra feltörnek, melyektől szabadulni nem lehet, mert egyszerűen VANNAK, mert TEREMTETTEK.
A "LETTEK" a rosszindulattal képtelenek megbírkózni – ezért vagy elmenekülnek, vagy betegek lesznek, hisz az is egy menekülési út...
Mit lehet tenni? Tudatosan LE-és ELZÁRNI a kapcsolódást. Feltétele a "TUDATOS LÁTÁS".
Nem beleengedni magunkat a játszmákba – amint érzékeljük, hogy valaki játszmázik velünk, saját önértékelési problémájából adódóan.
Ha sikerül egy belső ÖRÖMLÉTBEN megmaradni, vagy oda visszahúzódni, akkor nem tudunk irányt téveszteni a saját utunkat illetően. Nem könnyű, de nem is lehetetlen.

A maga SORSÁT senki sem kerülheti el. Minden rosszindulat, gonoszkodás visszatalál a feladójához – csak más formában. Olyanban, ami NEKI fog fájni. És majd fel lesz háborodva, hogy miért szemétkednek vele. Kollégák, főnökök, a boltban, a szomszédok, vagy a rokonok... Vagy épp amikor neki lenne valamire szüksége és átverik, kiforgatják. Vagy nem kap meg egy béremelést, bezzeg a másik meg igen... Szóval mindenkihez visszakanyarodik minden, ami BELŐLE KIÁRAD.
Ezért kell NEKÜNK mindig vigyázni arra, hogy csak a JÓSZÁNDÉK vezérelje tetteinket.
Tudjuk az életszabályt: LEGMAGASABB TUDÁS SZERINT, a LEGTISZTÁBB SZÁNDÉKKAL és a LEGJOBB MINŐSÉGBEN. Más mód nincs.

A mai penzum arról üzen, hogy tartsuk az ÖRÖM-LÉTET, a könnyedséget – a SORS TERÉN pedig mindenki járja a maga útját a maga VÉG-zete felé, önbeteljesítő "üzemmódban".
Nekünk a SAJÁT IRÁNYTŰNK álljon mindig helyes irányba – a többi pedig nem számít.
Soha ne legyen bennünk "áldozat" tudat, mert könnyen azokká válhatunk, egy idő után... És itt a TUDATON van a hangsúly, nem az érzésen.. Érezhetjük néhanapján – de aztán nézzünk a dolgok, a helyzet mélyére és meg fogjuk látni milyen ok hozott maga után milyen okozatot..
És mindig bízzunk abban, hogy nem véletlenül jött az üzenet: MOSTANTÓL MINDEN "IO"-ravaló EMBER ÉLETE JÓRA FORDUL!