2024-05-29

                                   MOTTÓ: KÖZ-ÉP-ÉN

Ma nincs olyan "ész-köz", mely ne a TENGELYRŐL, az ÉN-ről, a KÖZ-ÉP-ről, a TARTÁSRÓL szólna! És a "MAG"-ról. Arról, ami nem más, mint a KÖZÉP, ahol ÉP-s-ÉG-ben vagyunk, épen és KÖZTES távolságra minden MÁS ÉN-től.

Megint javaslom az "Elsődleges mezők" c. sorozat megtekintését, mely a fizikai síkon mutatja be mindazt, amit NYELVÜNK őriz. Azt, hogy mi a MÁGNESESSÉG (nekünk MAG-NŐS mi-NŐ-ség), mi az az ELSŐDLEGES MEZŐ, ami bennünk is megtalálható. Mi a "TEREM-BURA", ahol az EGY-es mágneses részecskék SOHA nem olvadnak össze, hanem mindegyik "TISZTES" távolságra (ami EGy-ÉN-LŐ) van a másiktól.
Mindez BIZONYÍTJA, amit nyelvünk is TUD, hogy NINCS semmiféle IKERLÁNG, nincs "PÁR", ami rajtunk kívüli lenne!! A spirimaszlag megint hatékonyan tudta a jónépet meghülyíteni. Minden EGY ÉN egy "MÁS". Mindenki TEN-MAG-ában egy "KÜLÖN VILÁG". EGy MÁS SÍK. EGY más EGY-ÉN. PÁRBAN csakis MAG-unkkal lehetünk, még testünk is ezt mutatja, hisz kezünk, lábunk, fülünk, mindazon szervünk, melyek "OLDALRA" állnak, PÁR-HUZ-amosak és igazából PÁRban EGY-ek!Így tudnak HUZ-amosan HUZNI. Ami HUZAMOS, az TARTÓS. Tehát TART. MegTART a lábunk? Meg. A karunk is? Igen. Többesszámban emlegetjük őket? NEM. Mert ami PÁR az EGY. Nézzük mit csinál, ami PÁR és HUZ. Hát tartósan képes HÚZNI-VONNI. SZÁLAT, CSÍ-KOT, VON-alat, VON-ást. A VON-AL-on képes VON-ULni... Tud VON-szolni.. A VON-at is VONALON fut... és így tovább 😉..
Ha nehezek a lábaink, akkor VON-szoljuk magunkat és képesek vagyunk magunkat mással HUZ-atni.. Ezzel semmi baj nincs, amíg nem vagyunk MEG-HUZ-atva 😜...
A fül pedig képes HUZ-amosan ÉRZÉKELNI és bizony érzékeny is ezért a HUZ-atra, mint zavaró tényezőre.. 🙉.

Lassan kezdem megérteni, miért kitaszítottak Indiában a PÁR-iák... Talán azért taszították ki őket, valamikor régen, mert ők voltak, akik TUDTAK??? AKIK EMLÉKEZTEK? És inkább ELKÁRHOZTATTÁK ŐKET, számkivetettekké tették őket, minthogy hatással legyenek a ferdítők tanításaira?? Nem most történne először ilyen a történelemben.. Ha mindebbe még a magyar nyelv eredendő emlékezete is belejátszik, akkor meg pláne nem csodálkozik az ember..

Nos, akkor nézzük: HOL vagyunk KÖZÉPEN ÉPEK? TEN-MAG-unkban. Mi a TEN? TE és ÉN. EGY-ütt, hisz nincs PÁR, csak EGY. Mert a PÁR is EGY.A TENGELY-ben mikor vagyunk?Mikor EGY-ben vagyunk TEN-MAG-unkkal, TEN-MAG-unkban.
Ekkor tudunk ÉR-zékelve ÉR-teni és mindezt ÉL-ni is.
Ha pedig tengelyben vagyunk, akkor milyenek vagyunk? Egyek az ÉG-gel, tehát EGY-s-ÉG-esek, akiben van TART-ás. Akiben megvan a tartás, az méltó az ÉR-demrendre, mert van ÉR-téktudata, amit ÉR-vényre is tud juttatni, M-ÉR-tékkel.
Csodálatos magyar nyelvünk!
Amit imádok benne, hogy van TARTÁSA! Lehet őt kutatni, és meg is nyitja magát egy bizonyos határig, még az elméseknek is. De onnan SZÍV nélkül nincs tovább!! Onnan már csak RÁÉREZNI lehet!Az pedig honnan jön? "Zsigerből". Nincs jobb visszaigazolás, mikor hallgatja az ember az "okos" magyar nyelvet fejtegetőket! MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ dolgokat, összefüggéseket nem vesznek ÉSZ-re, mert nincs hozzá ESZ-ük, mégpedig SZÍV-ESZÜK. Csak elméjük. A kettő pedig kb annyi, mint ÉG és FÖLD...

No, a mai napra az ÉRZÉKELÉS kerül újra előtérbe, mégpedig a "FINOMHANGOLÁS". Amikor nehezen tudjuk szóban megfogalmazni, amit ÉRZÉKELÜNK. És érzünk is.
Tegnap, mivel pihenőre voltam fogva, meghallgattam több "elemző" videot. Mit mondjak: az agyam lefáradt a 3-ik után. Egyrészt mindegyik ugyanazt mondja, ugyanazt az egy gittet rágják; egyik sem ad megoldást, mert nem is tudnak, hisz NEM LÁTNAK; nem valók másra, mint a "nyugalom megzavarására". Az idő drága kincs, minőségét kár felesleges és főleg MÉLTATLAN dolgokra pazarolni. Az ELMÉT ETETI MINDENKI. Szinte kivétel nélkül.
A SZÍVET viszont csak a JÓ MUZSIKA vagy a szép irodalom tudja berezegtetni és megnyitni, melyek megpendítik az érzékelés húrjait – hogy majd beélesedve HUZ-amosan tudjanak minden elmének szóló kábítást kiszűrni...