2024-09-20

                                       MOTTÓ: ÁLMOK... 

A mai nap nehezen megfogható – ahogyan az álmok is..
De vajon a saját életünk mennyire megfogható? Mennyire valós?

Ez itt a nagy kérdés...

Tegnap, ahogy babakocsit tologattam délután, azon a LÉT-ÉLMÉNYEN merengtem, amikor ÁT-ÉREZtem, vagy inkább megéreztem a "LETT LÉNYT", a "VAGYOK-AKI-VAGYOK"ot és azt is, hogy miként lettem EMBER... Nem tudom átadni, megfogalmazni, milyen az, amikor az ember minden pillanatban tudja már, milyen EMBERKÉNT ITT lenni a MOST világában, tudva hozzá még a feladatát és a célját IS... Valamint azt is, miként "tevődött" össze e léthez minden: család, szülők, kísérők, ébresztők, társak, kapcsolódások, és HELYZETEK. Emberként végig kell járni az emberlét minden fázisát, a teljes "programútját" születéstől halálig, mese nincs, ezen változtatni nem lehet.
De minden fázishoz meg lehet előre SZER-ezni és SZER-vezni mindazokat, akikkel oda-visszahatásban együttműködünk.  
Senki nincs véletlenül az életünkben, mindenki adott "szerepet" játszik benne, és mindenki valamit FELÉBRESZT bennünk. Ezért mi is ADUNK, mert az egyensúlynak meg kell lennie. Aztán, hogy ki mit kezd azzal, amit TŐLÜNK KAP - az már az "ődóga".

Namármost: ha emberként egy TUDATOSAN megteremtett kivetülésben és kivetülésként vagyunk JELEN, akkor az vajon mi?? Az már LÉTEZÉS. LÉTÉLMÉNY.
De amíg nem vagyunk TUDATÁBAN az "ÉN"-ünknek és az "én"-ünknek, amíg CSAK EMBERKÉNT aposztrofáljuk magunkat és CSAK ABBAN, amiben épp most vagyunk - addig ÁLOMLÉTET ÉLÜNK. 

Azon is elmerengtem, hogy milyen kevesen jutnak el eddig a pontig - pedig tényleg "isteni élmény". nem tudom jobban minősíteni.
Viszont ettől a ponttól már egészen más "fajsúlya" van a FELELŐSSÉGnek! FEL és ÉL és ŐS és ÉG.
Ebben minden benne van.. Az EREDETminőség TUDATOSSÁGA.
Innentől már csak "LEG-"... van. Nincs "középfok", meg "alsó". "Olyan mint" meg pláne nincs!
Hogyan is lehetne, mikor már minden pillanatban TUDJUK, hogy TUDJUK...
Nincs "HISZEM" - csakis "TUDOM"..

Ez pedig minden MAGOSban BENNE VAN!

Tehát, mi a legnagyobb "bibi" az ittlétben? A FELEJTÉS.

"Szerencsére" minden "Magos" kódoltan érkezik és lesz másmilyen, mint a zöm, ezért éli is meg magát teljesen MÁS-KÉP-P a korosztályában, már szinte óvodás korától.
A nagylányom mesélte épp a minap, hogy a suliban is mindig azt a kérdést tette fel magának: mit keresek én itt "ezek" között?? Aztán mi lett a vége? A BELESIMULÁS, hogy ne legyen fájó a "különállás". (Attól és akkor meg én téptem a hajamat a tehetetlenségtől – de szerencsére ez is úgy oldódott meg, ahogy "köllött").
Mondhatni az ő példája tipikus: a sorból kilógás minden "egyéni" gyereknek kellemetlen. Mit tesz hát? ELNYOMJA az érzékeléseit és elkezdi a MEGFELELÉST működtetni. Alárendeli magát, csakhogy befogadást és elfogadást találjon. Ki a szülői háznál (ez a rosszabb), ki csak a barátoknál (ez a kevésbé rossz, ha van jó szülői háttér). Ha nincs kompenzáció, egyenes következmény a TELJES BELEFELEJTKEZÉS a KÜLVILÁG, az emberi létműködésébe. (Ez is lehet például a későbbi endometriózis egyik kiváltója... Ezért mondom: ez a betegség nem "csak" egy betegség, sokkal mélyebb összefüggések állnak a hátterében...)
Pedig SOK ÁLOM EMLÉKEZTET már gyerekkorban is az elfelejtett MÁS SÍKRA. Mondhatni az ÁLOM az, ami ÉBREN TART – amíg el nem jön a MAGÁHOZ TÉRÉS pillanata.

Ettől a pillanattól már NINCS ÁLMODÁS – csakis a teljes "ÖN- illetve ÉN-TUDAT"-ban létezés.

Ettől a pillanattól már nincs "sorsút" – csupán MEGÉLÉSE mindannak, ami még az ÚT RÉSZE.
A sors innentől nem egy váratlan eseményekkel tarkított vaksi tapogatózás, hanem egy minden pillanatban TUDATOS LÉTEZÉS.

Ez maga az ÉBER-LÉT...