2023-07-15
MOTTÓ: LÁTHATÓ REND....
Tegnap, ribizlipucolás közben – ami ugye nem épp egy gyorsütemű munka – meghallgattam több videot is mindarról, amiről a külvilág kapcsán tudni érdemes. (Persze, ezeket is gyorsított ütemben..) Figyeltem közben magamra, váltanak-e ki bennem a hallottak bármilyen érzést.. Nem.. Pontosabban egyet, azt, amit az ember a visszacsatolások kapcsán érez: haladunk szépen a beteljesedés felé, lépésről lépésre. Nincs sem átugrott, sem kihagyott "kocka". Minden úgy van a napvilág alatt, ahogy "lennie köll".. Mondhatni, "alakul a molekula" ..
Igen, ez így van.
DE! Az, hogy ki HOGYAN éli meg ezt az alakulást – már egy egészen más tészta...
Akik BENT, MAG-ukban élik már létüket, teljesen más perspektívából látják az eseményeket. Egészen MÁS SÍKÚ összefüggésekre látnak rá, ÉRTVE, hogy mi miért történik, miben mi a CÉL és MERRE tartanak a folyamatok. Mi a LÁTSZAT és MI LESZ A VÉGKIMENETE ennek a látszatvilágnak... ŐK nyugalomban vannak, épp az ÉREZVE ÉRTÉS és LÁTÁS okán. Ahogy a "vihar magjában" is nyugalom van..
Viszont azok, akik nem értették meg, hogy az ÉLET NEM KINT zajlik, hanem bent, továbbra is a LÁTSZATOK foglyai maradnak. Továbbra is OTT várják a "megváltást", hogy majd "ott kint" fognak megváltozni a dolgok. És majd az ő életük is.. Egyszer sem jut eszükbe, hogy ha kint meg is változik valami, akkor az BENNÜK fog HATÁST kiváltani! HOGYAN fogják megélni azt a változást??
Fel tudnak rá készülni??
SENKI nem tud rá felkészülni, mert a KINT-nek ugyanolyan "MAG-ÁN-ÉLETE" van, mint minden más EGY-ÉN-nek is. Az EGY-ÉN-nek nincs befolyása a KINT történéseire, ezért úgy élheti meg, hogy a "feje felett döntenek". Nem gondol arra, hogy ő az ITTLÉTE során "csak" belefolyik, mint patak a folyóba az ESEMÉNYEK SODRÁBA. Mivel nem gondol erre, ezért KISZOLGÁLTATOTTnak fogja érezni magát. Tehetetlennek.. A tehetetlenség pedig mit szül? Félelmet. Letargiát. Kiszolgáltatottságot. ÖRÖMÖT tutira NEM.
Az viszont, aki ÉRTI A LÉTEZÉST, az FELÜL TUD EMELKEDNI az eseményeken, és TUDVA TUDJA, hogy a kozmikus REND FELETTE ÁLL a LÁTSZATVILÁGNAK. És mivel már vele rezeg össze, nem lesz rá HATÁSSAL a külvilág sodra. Nem is kerül bele... Kívülállóként tudja megélni..
De ezt én hiába magyarázom és mondom: amíg valakit nem égetett át ennek a felismerése, addig számára az én mondandóm csak egy nagy humbuk...
Tegyük fel - ha már remek nyári hétvégére számíthatunk -, hogy elmegyünk valahova nyaralni. Maga a nyaralás egy dolog. Egy esemény. Egy történés. Van benne ÉRZÉS? Van benne ÉLÉS? Nincs. ÉRZÉST és MEGÉLÉST csak BENNEM fog kiváltani. Ráadásul ugyanaz a nyaralás, ahány résztvevője van, annyifélét... Amik ráadásul lehet, hogy köszönőviszonyban sincsenek egymással..
Amikor valaki ráébred, vagy inkább RÁÉREZ arra - általában egy pillanat törtrésze alatt -, hogy az ÉLET tényleg BENT VAN - akkor MINDEN MEGVÁLTOZIK BENNE... Szó szerint "megfordul vele a világ". Innentől azonban NEM a "másik oldalról" látja majd a dolgokat, hanem ÁTFOGÓAN. RÁLÁTÁSSAL.. Egyszerre lesz benne is, meg látja kívülről is. Ugyanígy magamagát is: megéli a belső érzéseket, de látja saját magát kívülről is. Erről a tegnap megosztott ÍRISZ c. novella írt gyönyörűen, költőien..
A mai nap tehát a MEGÉLÉSBEN adhat egy újabb tanítást vagy egy ébresztést annak, aki még alszik.. A kulcs újra és még mindig: a JELENLÉT.. Csak ha figyelünk, akkor tudunk ÉBEREK maradni, akkor tudjuk elfogadni és megérteni, hogy mi CSAK RÉSZ-T-vevői vagyunk az eseményeknek.
Mint egy színész vagy egy táncos abban a darabban, amit épp eljátszik. MEG TUDJA VÁLTOZTATNI a darabot? A szövegkönyvet? NEM. Csak eljátszani tudja a maga által vállalt szerepet.
Mi az az egyetlen, amire hatása van? A SAJÁT SZEREPJÁTSZÁS-MINŐSÉGÉRE, a HOGYANRA, az előadásmódra.. Az pedig HOL dől el, hogy milyen lesz? BENNE.. MAG-ában..
Értjük? Érezzük a lényeget?
Napunk angyala ma JEREMIEL, aki arról üzen, hogy MINDEN ÚGY JÓ, AHOGY VAN.
Igen. Semmin nem tudunk változtatni, ami megtörténik... és ami még fog..
Min tudunk változtatni? Egyedül MAG-unkon.
Hol? MAG-unkBAN. Ott, ahol ÉL a LÉT...