2024-08-17

                                 MOTTÓ: TE MIT LÁTSZ? 

Nos igen: ki mit lát, az belőle fakad-ó.
Valaki meglátja a lehetőséget egy helyzetben – van aki az akadályt látja meg.
Van aki a VILÁGOT ÉRZÉKELI - van aki csak a KÁPRÁZATOT...
Mindez belső hangoltság kérdése.
Ez idáig egyértelmű.
De hogyan lehet a belső hangoltságon változtatni?

Nos, erre keresi minden "megmondóember" a választ, könyvek ezrei születtek ebben a témában, hogyan tudjuk magunkat motiválni, hogyan tudjuk a félpohár vizet félig telinek látni és nem félig üresnek.
Én csak annyit mondok: akiben NINCS ÖRÖM, az mindig félig üresnek fogja látni azt a poharat.
Minden az ÖRÖM-LÉT-en múlik, annak a "SZERELMETES" hangoltságnak a megélésén, amit megmagyarázni megint nem lehet, csak megtapasztalni. "Aki nem hiszi, járjon utána". Ennyi.
Aki nem tud örülni semmi "apróságnak" (mert mit is tekintünk ugye apróságnak, amikor az a PILLANATOT tölti ki és ami kitölt egy teljes pillanatot, az ugye nem lehet már "apróság") – az nem fogja észrevenni az "apró lehetőségeket" sem.
Annak nem nyílik virág, aki nem is látja a virágot.

Hogyan lehet örülni a mai világban?
Ez bizony döntés kérdése. Mondjuk van, akinek hiába mondjuk, csak a rosszra, a bajra van füle.
Mondhatni, ődóga. Élvezze. Mert meg is fogja tapasztalni.
Azt, hogy egyenes úton haladunk, vagy nagy kanyarokkal – de erről már volt szó – csak mi döntünk.
Mindig mondom: KÁR A KÜLVILÁGON pampogni. Az ADOTT. Mégpedig azért adott, mert az a mi "KATALIZÁTORUNK" saját életünk tapasztalásaihoz, megéléseihez.

Tegnap kitettem egy videot, mert pontosan arról van benne szó, amire már évek óta igyekszem az olvasókat felkészíteni: a ZSIGERI SZŰRŐ alkalmazása, mert az ELME MINDENNEL TELE LESZ TÖMVE, ami létezik. Minden létező hazugsággal, amiből az igazat csakis a MEGÉRZÉSEINK, a RÁÉRZÉSEINK segítségével tudjuk kihámozni, mert minden le lesz írva és annak az ellenkezője is.
Beleértünk ebbe a szakaszba? Bele ám! És a java még csak ezután jön!!

A legjobb hát a BEFELÉ FORDULÁS.
Elhatárolódni a külvilágtól, amennyire csak lehet és befelé élni a saját világunkban.
Ha ez a világ békés, csendes, harmonikus és jó – akkor ÖRÖMLÉTBEN leszünk.
Ha azonban ez a belső világ tele van frusztrációval, kielégítetlenséggel, amiben csak azt látjuk, ami hiányzik és nem látjuk meg azt, ami van – akkor ott nem lesz se öröm, se nyugalom, se béke, csupán elégedetlenség. Mindig MÁS kell, mint ami van, mindig HAJTANI kell valamit, hogy több legyen, hogy jobb legyen. De ettől nem lesz jobb – csak több. A hiánytudatból és a szűkösségből.

Tehát hova lyukadtunk megint ki: hogy az ÉLET BENNÜNK VAN! És NEM RAJTUNK KÍVÜL!
Vajon MIÉRT akarják az emberekkel elhitetni, hogy kiszolgáltatott a körülményeknek, a sorsának?
És csak rajta múlik, hogy a sorsa megváltozzon? Hogy ezért imádkozzon egy fütykös istenképhez, aki majd KEGY-ELEMET gyakorol felette? Miért?
Mert amíg KIHELYEZÜNK MINDENT MAGUNKBÓL, addig HÁRÍTJUK a FELELŐSSÉGET és amíg hárítunk, addig vagyunk TERELHETŐK, manipulálhatók, megvezethetők.
Kitűnő példa a megvezetésre a "báránybőre bújt farkas" képe.
NEM A FARKAS BÚJT BÁRÁNYBŐRBE – hanem a FARKASRA HÚZTÁK RÁ A BÉGETŐ BÁRÁNY BUNDÁJÁT és terelték KARÁMBA...
Értjük a különbséget???
Ugyanaz a KÉP – mégis TELJESEN MÁS ÜZENETTEL.

Ki mit néz? ÉS ha néz, LÁT-E??
Mert AZT fogja ÉRTENI és ÉLNI, amit LÁT...