JÓS-LÁS(s)-ok

Ó, gyönyörű magyar nyelv! Mily mélységek és magasságok rejlenek benne!!
Nézzük csak:

Mi az a "JÓ"? 
Nem más, mint "IO".  A legmagasabb "I" HANG  (nem véletlen, hogy az I-Sten vagy az I-gazság szavaink, mint két alapvető, a létet meghatározó fogalmunk, a legmagasabb I hanggal indul..) megnyilvánul az "O"-ban. A "TÉR"-ben. 
A "kerek-egy-világbam". Ott, hol az EMBER él.
Hogyan? KÜZD-ELEM-ben.
Miért él így? Mert ELFELEJTETTE IS-TEN-MAG-át.. 
MÁR NEM LÁT.

ÉS aki nem felejtette el MAG-ját? 
Ő az, aki LÁT! 
Aki lát, az LÁTJA a JÓT!!
Mi tehát egy "JÓS" feladata?
MEGLÁTTATNI a kérdező számára azt a keresett jót, ami a KÜZD- és a FÉL-elemben való létezése miatt fátyol mögé került.
Átadni az "I"-nformációt, mely őt tovább viszi élete útján a céljai felé és ha kell, türelemre inti, hogy "nicht ugribugri nur langsam spazieren".... 

A JÓS az "ész-közök" által (legyen az horoszkóp vagy kártya, vagy kávézacc, vagy asztrokocka vagy bármi egyéb, amit ő megért) tudja megLÁT-tatni, értelmezni a lehívott üzenetet. A feltett kérdésre megadni a MINDENSÉGből érkezett választ. 

Az értelmezés, a láttatás mindig a jós tudatszintjétől függ, látásmódjától, életmódjától.

Egy jósló SOHA NEM KELTHET FÉLELMET, SOHA NEM BESZÉLHET BAJOKRÓL, SZERENCSÉTLENSÉGEKRŐL, viszont rá kell mutatnia,  hogy a KÉRDEZŐ HOL nem működik JÓL, és ennek a működésnek MI A KIVETÜLÉSE! Mely döntéseknek mi a várható következménye! 

BAJOK pedig ELEVE NINCSENEK!
Hogyhogy?
Úgy, hogy ha IO-l működünk, ha a SZER-en járunk, azaz SZER-ÉN-ek vagyunk (és NEM ALÁZATOSAK!!!), tehát MINDIG ÉS MINDENKOR a

- LEHETŐ LEGJOBB SZÁNDÉKUNK

- LEHETŐ LEGMAGASABB TUDÁSUNK

- LEHETŐ LEGJOBB MINŐSÉGÉBEN

cselekszünk, akkor nincsenek akadályok, se problémák, se betegségek.
CSupán bizonyos  feladatok bizonyos cél eléréséhez. A JÓS feladata megmutatni a HOGYANT vagy egy "betekeredett" helyzetből a legjobb KI-utat...
Rossz csak az, amikor valaki kiesik a JÓ-ból. Az ÖRÖM-LÉT-ből. A REND-ből. 
A HAR-MÓNIÁBÓL.

Tehát, aki a JÓSLÁST leszólja, lenézi, kigúnyolja, nevetség tárgyává teszi, az egyrészt saját tájékozatlanságáról, ostobaságáról tesz tanúbizonyságot, másrészt semmiféle ÉRZÉKELÉSSEL nem rendelkezik.. 

Amikor lekérdezzük a jövőt, mindig azt az EGYET fogja mutatni és csakis az EGY IGAZSÁGOT. 
Viszont ennek értelmezését már befolyásolja a "jós" TUDATMINŐSÉGE és az élethez való viszonya. Saját tapasztalásai, véleménye, azok az EMBERI dolgok, melyek leszűkítik az érzékelés tisztaságát. 
Ezért valóban be lehet negatív tapasztalatokat gyűjteni - éppúgy, ahogy az orvoslásban, vagy tanításban, vagy akár a szerelemben.  
De ettől még sem az orvoslás, sem a tanítás, sem a szerelem nem kárhozatra méltó!!

                                            -----------------------------------

A jóslásoknál nagyon fontos, hogy NINCS IDŐ!!!
Hiába kérdezünk le mondjuk egy fél évet, vagy egy évet: mindig csak IRÁNYMUTATÁSOKAT, TENDENCIÁKAT kapunk, hogy MERREFELÉ és MIFELÉ haladunk, hogy 1-1 életterületen mivel, milyen HATÁSOKKAL számolhatunk. De hogy azok mikor következnek be? Arra nincs válasz.
Miért?
MERT AZ IDŐ MAGA AZ EMBER.
VAN a TÉR és annak az eseményei és van HOZZÁ AZ IDŐ, melyet az EMBER "VISZ" a TÉR-be. A TÉR-ben NINCS IDŐ. 
Az ember ideje akkor kezdődik, amikor világra jön és BELÉP A TÉR-be és akkor fejeződik be, amikor távozik a "Föld színéről". Az, hogy ő a SAJÁT idején belül mikor kerül bele egy-egy eseménybe, NEM MEGJÓSOLHATÓ. CSakis a LEHETŐSÉGE.

                                               ---------------------------------------------

A legtöbben a VILÁG változásaira, eseményeire kíváncsiak. Na, meg arra, hogy beteg lesz-e, jön-e egy gyerek, vagy unoka, lesz-e házasság, szerelem, vagy új munka és hogy milyen lesz az anyagi helyzete.
Még soha senkit nem hallottam megkérdezni: MILYEN LESZEK ÉN??!!

Pedig ez az egyetlen lényeges!
ÉN HOGYAN FOGOM MEGÉLNI AZT, AMI VÁR RÁM?

SOHA NEM A KÜLVILÁG A LÉNYEG, hanem az, hogy ÉN HOGYAN VISZONYULOK MAJD HOZZÁ!
És HOGYAN TUDOM MEGŐRIZNI AZ ÉLET LÉNYEGÉT, az ÖRÖMLÉTET?

Viszont ehhez meg nem kell semmiféle jóslás.
Az ÖRÖMLÉT ÉLÉSE TUDATI DÖNTÉS KÉRDÉSE.
Aki képes élni "A" PILLANATOT, képes minden pillanatban TUDATOSAN JELEN LENNI, annak egyáltalán nem számít a jövő. Hisz tudja: MINDEN A JELEN PILLANATBAN ÖSSZPONTOSUL és MINDIG MINDEN A LEGJOBBAN ALAKUL - MERT NEM IS LEHET MÁS KÉP(P)!