2023-01-31

                                              MOTTÓ: GYENGE PONTOK 

A hajnali órákban a Holdnak a Marssal volt együttállása a "Teremburán", így szerintem egészen biztosan voltak olyan álmaink vagy gondolataink, vagy érzéseink, - attól függően, hogy valaki még élvezhette-e az alvást vagy már talpon volt - amik a GYENGESÉGEINKRE világítottak rá, egyben az ERŐSSÉGEINKRE is!
LÁTTATVA és ÉREZTETETVE.
Láttatva, mivel a Mars jelenleg az ALDEBARAN csillag előtt halad, és éreztetetve, hisz a Hold is ugyanitt jár..
Természetesen én sem vagyok kivétel, nekem is feljöttek a gyenge pontjaim az álmaimban és miután felébredtem, el is merengtem rajtuk, hogy miért vannak vajon még bennem??Visszagondoltam a gyerekkoromra, vagy a tini időszakomra, amikor ezeknek nyoma sem volt. Érezve éltem újra magamban azt az ősbizalmat és teljes nyugalmat, határozottságot, ami akkor megvolt bennem. Honnan jöttek akkor és mikor és miért a félelmek?? És miért tudnak még mindig hatni? Még most is? Egyáltalán: miért tud ennyire ERŐS lenni egy illetve "A" félelem? Vagy a szorongás? Vagy az aggodalom ÉRZETE??
Ide tartoznak a különböző fóbiák is: iszonyat a rovaroktól, a mélységtől, a magasságtól, a bezártságtól, a tömegtől. Gyerekkorunkban még simán szedegettük a rovarokat, bogarakat, pókokat, hernyókat. Hagytuk őket a tenyerünkön mászni, feltűztük gombostűre, semmi bajunk nem volt tőlük. Minden aggály nélkül kiültünk egy szakadék szélére, vagy néztünk le egy toronyház erkélyéről, vagy egy magas kilátóról. Nem szédültünk meg, nem volt semmi félelemérzetünk. Bemásztunk mindenféle kuckóba, sarokba, dobozba, szekrénybe - eszünkbe se jutott megijedni, hogy magunkra csukjuk a doboz tetejét, vagy a szekrény ajtaját. Nem féltünk az úttesten, teljes nyugalommal tekertünk a biciklivel és cikáztunk az autók között.Nem féltünk az eséstől, még akkor sem, ha tanyáztunk már jó nagyokat...
Szóval: honnan jönnek a szorongások, a félelmek??? És MIÉRT??
Egyszer rákártyáztam és egyértelműen mutatta: ez mind FELVETT és ÁTVETT érzet. Mondhatni, PROGRAM.
Nekem az első nagy szorongásaim az első gyerekkel együtt érkeztek: de ez érthető is hisz az anyaság óvó-védő-féltő funkciójával együtt jár. Minden anya ismeri azt az időszakot, amikor rémálmai vannak, hogy a gyereke autó alá kerül, elrabolják, nem tudja megvédeni.. 'ésatöbbi..ésatöbbi'... És feltámad még egy érzés: a saját magunk féltése. Hisz ha velünk történik valami, akkor a gyerek kiszolgáltatottá válik. Így hát magunkra is vigyázni kell ahhoz, hogy a gyerekünk biztonságban legyen.... De mindez, ahogy nő a gyerek, úgy halványodik el, aztán el is múlik...
Honnan jönnek a rovar-bogár-pók-iszonyatok? Emlékszem, nekem akkor indult el, mikor egy májusi délutánon tollaslabdázva, az alkony közeledtével megjelentek a cserekbogarak. "Beszálltak" a játékba, de úgy, hogy szabályosan "támadásba" lendültek. Hiába hessegettük őket, állandóan ott cikáztak a fejünk körül. Végül én voltam az, aki megelégelte és visítva bemenekült a házba. Azóta "kész vagyok" és "gyűlölöm" a cserebogarakat...és igyekszem elkerülni, hogy májusban az alkony idején kint legyek a szabadban... Mi maradt az egész élményből? Annak a KÉPzete és ÉRZETE, hogy milyen, amikor berepül a bogár a hajba, vagy mászik az emberen... Mint mondjuk a poloska... Ősszel nem győzöm poszívózni az ablakkeretet, a redőny rejtekeit, nehogy be tudjanak húzódni... Amikor szedtük a körtét, az egész fa tele volt velük, így felőlem, ott rohadhatott volna meg az összes körte, ha "azuram" nem megy fel a fára.... Ő meg hiába mondta nekem, hogy mit hisztizel, hisz ártalmatlan, ha egyszerűen nem bírom elviselni...
Nem volt véletlen, hogy a bogárfóbiát régen kínzóeszközként is használták, vagy még használják is - ki tudja? Mi öli meg ilyenkor az embert? Nem a bogár, hanem a saját félelme....
Ugyanígy működött a covid is: az embereket nem a "járvány" irtja ki, hanem a saját félelmük...

Na de hogyan lehet a félelmek ellen védekezni? Hogyan lehet őket legyőzni? Hogyan lehet a gyerekkori ősbizalmat, "őstudatosságot", benső békét, nyugalmat visszaállítani? Miért csak a halál órájában tűnik el minden félelmünk? Miért AKKOR "simulunk ki" és ébredünk rá, hogy minden félelem az ELME JÁTÉKA?? Azért, mert AKKOR kerülünk át egy MÁS SÍKRA, egy másik frekvenciára, mégpedig a TUDAT minőségébe, kilépve az elme működéséből.
Ezért üzen minden írás, minden vers arról, hogy ha ki tudunk lépni az elme fogságából, az elme által legyártott programokból, akkor tudunk FELSZABADULNI.

Nos, ennek az ideje jött el, hogy a belénk "sült" félelmeket, fóbiákat, szorongásokat letegyük. Ismerjük fel őket, "szálljunk beléjük", "szedjük szét", elemezzük, analizáljuk - és meg fogjuk látni, hogy több ilyen nekifutás után lépésről lépésre el fog múlni. Vagy épp egy csapásra, úgy, ahogy jött...Mindez azonban TÜRELEM-játék. Nem szabad elkenődni, ha elsőre nem sikerül..
Érezzük át - és EBBEN van a lényeg -, hogy milyen a FELSZABADULTSÁG érzete!
Emlékezzünk a gyerekkori EREDETI nyíltságunkra, MAG-A-biztosságunkra és TARTSUK az érzetet! Így tudjuk a félelmeket feloldani és TUDATOSAN újra megélni az EREDET mi-NŐ-ségét.
Hisz a kozmoszban nincs FÉL ELEM! Ahogy MAG-unkban sem!

Napunk angyala a fentiek alapján ki más is lehetne, mint JOPHIEL a TÜRELEM és az ÖRÖM és a SZABADSÁG angyala.... Ha kérjük, egészen biztosan megmutatja a kivezető utat a beszűkültségeinkből...

(Kép: a cigánykártya "VESZTESÉG" lapja... azaz "elveszteni" a függőségeinket")