2026-05-10

                                   MOTTÓ: "MAG-ÁGY" 

Már sokszor beszéltünk arról, hogy "minden BENT DŐL EL". NEM A FEJBEN, hanem a SZÍVBEN.
Mely utóbbit előszeretettel keverik az ÉRZELMI döntésekkel.
Pedig nem.

A "BENT DŐL EL" érzete a ZSIGERI JELZÉS. Ami nagyon ERŐ-sen tol és nyom valami felé vagy húz vissza valami elől. Ez az IGAZSÁG jelzője. Ezért van benne ERŐ.
(Ja, jut eszembe: majdnem kiesett a fülemből a füles, mikor Dopman azt mondta a Viktorral készült interjújában, hogy a jövőben az egyetlen mód az igazság kiszűrésére a szívbéli, zsigeri szűrés!! Uff...)

Az ÉRZELMET sokan keverik az ÉRZÉKELÉSSEL, pedig egészen más tészta. Az érzelem könnyen elvisz és könnyen manipulál. És könnyen manipulálható. Könnyen belelkesít valaki iránt, majd ugyanolyan könnyen gyűlölet tárgyává is tesz. Minden JÓZAN MEGFONTOLÁS NÉLKÜL.
A partttalan lelkesedés, szenvedély, rajongás, imádat éppoly ártalmas tud lenni, mint a parttalan gyűlölet. Teljesen lekapcsolja a JÓZANSÁGOT.
Megfigyelhető ez a szerelemben, a hitben, a vallásban és az eszmék terén.

A mai nap arról üzen, hogy találjunk alkalmat arra, hogy "meg-ÁGY-azzunk MAG-unknak", azaz találjunk egy helyet, ahol visszahúzódhatunk és figyelni tudunk a BELSŐ HANG-unkra és arra a bizonyos zsigeri jelzéseinkre.
Gondoljunk valamire, ami netán egy kétséges helyzetet eredményezett az életünkben. Mondjuk, mint a külvilág. Figyeljük meg, mit JELEZ a gyomortájékunk.
Nekem tegnap egész nap enyhe émelygést. 'Azuram' végigküzdötte a napot, én meg nagy ívben kikerültem, mert ő nem vette észre, de a reagálásaiból és a hangnemből egyértelműen levehető volt, mennyire rányomta bélyegét a hangulatára az egész "herce-hurca".
Kell ez nekünk?
Én ÉRZÉKELEM, hogy a hangulat tömény MÉRGEZÉSE folyik. De mi van azzal, aki NEM ÉRZÉKELI? Észrevétlenül az ÉRZELMI BEFOLYÁSOLÁS állapotába kerül. Eredmény? Kaffogás, böszmeség, beszólogatás, vita, összeveszés.
Kell ez nekünk?
Itt kell bekapcsolni a JÓZANSÁGOT. És a HIGGADTSÁGOT. Minek és mennyire kell foglalkozni a külvilággal? Alapvető kérdés: MI MAGUNK MENNYIRE HAT-unk rá?
Mennyire tudjuk mi a KINT történéseit befolyásolni?
Ha minimálisan, akkor nem azzal van dolgunk. Akkor nem azzal kell foglalkozni. Hanem a SAJÁT dolgainkkal. A SAJÁT életünkkel, napi feladatainkkal, céljainkkal, vágyainkkal.
És PONT.
Egyébként is a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk...
Mindig megérkezik mindennemű megoldás, mikor IDEJE VAN A TÉRBEN. Sem előbb, sem később. Előre aggódni bármin is a leginkább felesleges és időt rabló tevékenység. Csak ártani tudunk vele. Kinek? Saját magunknak.

Az élet olyan, mint egy sakkjátszma. Sokféle bábuval és sokféle lépési lehetőségekkel, utakkal. Kerülhetünk a játszma során patt helyzetbe. De a játékkal ellentétben az életben semmi nem marad "állva", hisz a LÉ-T-ezésben mindig minden MOZOG. Tehát minden patthelyzetből van kimozdulás.
Minden ÁGY-ból van FELKELÉS..
Amíg tart a "parti"...