2023-06-12

                                 MOTTÓ: TANULSÁGOK... 

Mára kitfutott a "FORRÁS-program", helyette előtérbe kerülnek a "TANULSÁGOK".
Mit vontunk le az előző napokból? Meg tudtuk-e érteni-érezni és MEGÉLNI, mi volt a lényeg, úgy, hogy tegnapra, "Egy-Egy-ezve" immár teljesen az ÉN-EM-mé is tudott válni ez a megélés?
Ha igen, akkor ez bizonyára több "tünetben" is megmutatta magát: elsősorban belső békében, a megelégedettség hangulatában, másodsorban pedig olyan tanulságokban, melyekre megfigyeléseink által tehettünk szert.
Mire gondolok?
Például múltbéli megéléseinkre.. Mert ugye a múlt is téma volt az előzőekben....Többen számoltak be arról, hogy feljöttek régi élmények, melyek az ITT és MOST-ban mélységes örömmel töltötték el. Újra átélték magukban az adott élményt – de már MÁS minőségben. Mintegy szintetizálva, összegezve, letisztulva... Mások álmukban találták szemben magukat a múlttal, nagyon beszédes képekben, melyek arról üzentek, hogy "szétrongyolódott", lejárt, "élettelen" lett – azaz "halott", lezárt, "feloszlott", mint egy holt-test.. Vagy jött egy vonat, melyre felszállva elmaradtak a poggyászok...és vele együtt bizonyos útitársak, kísérők...
Nos, ezek a megélések, álmok is mind arra vonatkoztak, hogy NEM AZ ESEMÉNYEK voltak a lényegesek, hanem a MEGÉLÉSEK. Hogy azok MIT, milyen ÉRZETET keltettek bennünk?
Amikor visszatérünk a múltba, akkor igazából az ÉLMÉNY miatt tesszük meg. De az élmény ÉRZETE az, ami valójában "belénk ég" – és ez az, amit visszahozunk, vagy visszaidézünk.
Az ÉRZET az, amit soha senki nem tud elvenni tőlünk.
DE...
Egy idő után rá fogunk jönni, hogy az ÉRZET is FELOLDÓDIK. Ha sokszor éljük meg a szép emlékeket, lassan "betelünk" vele és nem fog kiváltani bennünk semmit. A rosszakat meg egyszerűen el is felejtjük. Tényleg úgy működik az ember, hogy "csak a szépre emlékezem"... Ugyanígy van ez a kapcsolatokkal is.
Ami szép volt és örömteli, de lezárult, ugyancsak eljut az emlékezés tartományába, és előbb-utóbb semlegessé is válik. De ez így van jól, hisz alapvetően SENKIHEZ nem ragaszkodhatunk végtelenségig, mert az KÖTÉS, egy KÖT-ÉL, mely visszahúz.
A szép szerelmek KATALIZÁTOROK lehetnek bennünk és számunkra, hogy az EMLÉK ÁLTAL mi MAG-unk érezzük JÓL magunkat a bőrünkben. Legyen bennünk a szerelmetes HANGuLAT hangoltsága..
De a működéshez nem lehet mindig katalizátort használni! Egy idő után meg kell tanulni önjáróan létezni... hogy magunkban, magunk által tudjunk IO-L lenni. Lehetőleg kibillenések nélkül, TARTVA a SZINTET...
A kapcsolatoknak van egy másik oldala is, amikor KONKRÉT KÉPET kapunk MÉLTATLANNÁ VÁLT emberekről. Korlátoltságukról, beszűkült gondolkodásukról, "menthetetlen" életszemléletükről vagy épp mérhetetlen aljasságukról. Nem véletlenül LÁTJUK őket. Mert ha TEN-MAG-unk TISZTA FORRÁSÁBÓL táplálkozunk, akkor óhatatlanul működésbe lép a MAG-látásunk is, azaz BELÜLRŐL fogjuk látni a másik embert. Lehet, hogy még nem adja tanúbizonyságát igaz önvalójának "kint" – de mi már látjuk őt, "bent". Csak idő kérdése, hogy KINT is megmutassa magát viselkedésében, el-és beszólásában, kommentjében, megnyilatkozásában, magatartásában vagy egy történésben. Ezek a helyzetek mindig az igazságérzetünket borzolják, nem is kicsit, hanem nagyon. Kibillenünk. Felhorkanunk. Felbőszülünk. Vagy mélységesen megbántódunk. Vagy csalódunk. Ugyancsak mélységesen. Mit tegyünk? Hogyan oldjuk fel ezeket a helyzeteket, hisz az igazságérzetünk sérülésén nem lehet csak úgy átlépni, hisz az mindig és mindenhol fel fog borzolni minket.
Nos, nem kell mindjárt elhessegetni és elnyomni a feltört érzést. Helyzettől függően lehet reagálni: eligazítani az illetőt, vagy elküldeni nyaralni, vagy felállni és elmenni, vagy elhallgatni. Társaságban a hallgatás szokott a leginkább hatni. Az már más kérdés, hogy utána dolgozik bennünk a helyzet... Nem baj. Hagyjuk, hadd dolgozzon... Majd elcsitul. Viszont amikor elcsitult, akkor már legyünk annyira "helyzetben", hogy HIGGADTAN és józanul tudjuk kijelenteni: MINDEN BÁNTÁS A BÁNTÓT JELLEMZI. (És itt most nehogy megint valaki a kritikával jöjjön, mert az NEM BÁNTÁS.) Ha ez sikerül, akkor e téren is eljuthatunk a SEMLEGES NYUGALOM állapotába, megtartva saját Ki-EGY-ÉN-súlyozott állapotunkat.
Na de mi van az ALJAS emberekkel? Akik HAMIS információkat terjesztenek, féligazságok alapján csúsztatnak, másokat félrevezetve, saját maguk fényezése érdekében?
Nos, velük kapcsolatban is el lehet jutni abba a belső nyugalmi helyzetbe, hogy A MAGUK MINŐSÉGÉT TEREGETIK KI. Az ő aljasságuk, rágalmaik NEM RÓLUNK, hanem RÓLUK szólnak.
És meg fogjuk őket látni, mikor elsüllyednek majd a saját maguk által "termelt" mocsarukban, mert az élet már nem úgy működik, mint eddig: mint tudjuk, a régi programnak vége, nem lehet következmények nélkül hazudni. Pont. Még ha egyelőre a LÁTSZAT nem is ezt mutatja...
A "SORS" úgy szövi a hálóját, hogy olyan váratlan helyzetek teremtődnek, melyek néha sokkoló lelepleződéseket hozhatnak, de egyúttal megadják a JÓVÁTÉTELT, hogy jól éreztük, jól láttuk, hogy milyen is a másik – tehát, HIGGYÜNK a SAJÁT TISZTA FORRÁSUNKNAK, a megérzéseinknek, a sugallatainknak. Ha pedig megvan az ELÉG-TÉTEL, akkor engedjük útjára az egészet....

Napunk angyala ma ZADKIEL, a TANULÁS és TANÍTÁS angyala. Nos igen: a TANÍTÁS is egy sarkalatos téma, hogy miként adjuk át a MEGÉLÉSEINKET, a tapasztalásainkat?
A válasz egyszerű: ahogy ÉLJÜK A TUdÁSUNKAT. Saját magunk vagyunk a legjobb tanítók azáltal, AHOGY élünk....