2026-10-02
"SZÓlJ SZÁM" – a "MESTEREK"-ről...
Megint elém jött
a téma, ahogy "köll", a face jóvoltából...
Egy posztban írta valaki, hogy "MESTERE", egy indiai guru eltávozott az "élők
sorából", itthagyva testét.. Aztán jöttek a dícsérő ömlengések, hogy mennyi
mindent adott az illetőenk ez a "mester"... Nem is kívánom ragozni.
Mi jött le egyértelműen ebből az írásból?
A FÜGGŐSÉG!!!
Ami minden "mesteri" viszonyt meghatároz..
Mert a "mesternek" kell a feléje áradó "imádat", hisz abból táplálkozik, a
tanítványnak meg kell a rajongás, hisz az tartja "életben"...
-------------------------------------------
Amikor testet öltünk, a szüleink azok a "MESTEREK", akik ISMERVE a fizikai
világ és a környezet működését, nekünk UTAT MUTATNAK, hogy miként tudunk majd
JÓL el-BOLDOG-ulni benne.
AZON A SZINTEN, és aszerint, AHOL ŐK TARTANAK.
Van, aki mindjárt a "teljességet" kapja, van, aki meg semmit, nő, mint a vadszeder,
aztán majd csak megtalálja helyét és önmagát, mire eljut élete végére....
Minden gyerekben
benne van a VÁGY egy jó irányítóra. Még akkor is, ha dacos, önálló, akaratos és
mindig a saját feje után megy. Kell valaki, aki visszaállítja a sínekre, ha
lefutna róla. Mindenkinek van valakije, akihez fordulni tud, ha kicsúszik a
lába alól a talaj – mivel a KETTŐ-sség világában SOHA NEM VAGYUNk EGYEDÜL.
Amikor először ráébredünk arra, hogy vannak bizony nemtetsző dolgok az életben,
amik ellen nem lehet tenni és meg kell tanulni elfogadni, sőt, együttműködve
felülni a hullámra, akkor bizony csalódottnak érezzük magunkat. Miért van egy "MÁS"
AKARAT, mely ENGEM URAL??
Mint pl. az óvoda vagy az iskola? Ilyenkor KELL valaki, aki menedéket ad, aki
megmagyaráz, aki utat mutat, aki FELTÖLT, aki "ÉLTET" és rámutat a "HOGYANRA"
és a "MIÉRT"-re.
Kell valaki, akihez fordulni lehet, ha ránk nehezednek az élet nagy kérdései.
Amikor először találkozunk a halál fogalmával, ami teljesen "kiborító", hisz
BENNÜNK CSAK ÉLET VAN!
Vagy amikor először zuhanunk szerelmi csalódásba.
HOGYAN tudjuk mindezt MEGÉRTENI? FELDOLGOZNI?
Miért van FÁJ (a) DAL-OM???
Jó esetben a
szülő, vagy a nagyszülő a legjobb segítő, támasz, irányító. Azaz "mester".
Kevésbé jó esetben a barát.
Mégrosszabb esetben egy banda....
És még rosszabb a VALLÁS!!
A VALLÁS, ahogy a szóban is benne van, valamit "VALL". Valamilyen ESZMÉT,
HITET, FELFOGÁST. Egy "feldolgozási" módot.
A legnagyobb BAJ a vallásokkal: az "EGYENRUHA". A sablonosítás.
Pont olyanok, mint az "egyengyógyászat", vagy mint a katonaság. Megszűnik az "EGYÉN"-iség,
NINCS ÖNÁLLÓ LÁTÁS, GONDOLAT, csak a vallás "VALLÁSA". Aki beáll a "HIT-VALLÁS"
mögé, rendben. Aki nem, az "világtalan".
HA valami, akkor pont a VALLÁSOK és AZOK VEZETŐI tudnak leginkább TÉVÚTRA VINNI!!!!
Kitűnően értenek ahhoz, hogyan vegyék el valaki BIZONYOSSÁGÁT, ÖNÁLLÓSÁGÁT,
BELSŐ ÉRZÉKELÉSÉT.
Tökéletesen értenek ahhoz, hogyan juttassanak el valakit meghasonláshoz, értékrendjének
felborulásához, örökös BŰN-TUDAT-ban élve, állandó ALÁZATBAN maradva, hogy fejet
hajtó, bólogató, bégető "bárányként" ÉLTESSÉK A RENDSZERT, és azok IRÁNYÍTÓIT!
(Tökéletes megjelenítője Sarastro alakja a Varázsfuvolában.)
Nehogy azt
higgyük, hogy az indiai guruk, védikus tanítók, buddhista mesterek jobbak
lennének!!
Már csak azért sem, mert nekik a NŐ EGY "SENKI" – ahogy minden más vallásban
is!
Márpedig ahol a nőt megtagadják és másodlagos létező tényezőnek tekintik, az
MAGÁNAK AZ EREDETNEK A MEGTAGADÁSÁT jelenti!
Minden vallás, amit egy férfi működtet,
nem más, mint EGY TORZÍTOTT MÁSOLAT!
Hogyan lehet BÖLCS EGY FÉRFI, aki még soha
nem adott életet???!!!
Aztán: nézzünk körül Indiában! A KOSZ, a NYOMOR és a KASZTOK országa. Ahol azt
sem értik már, miért szent a tehén! (Mert nem beszélnek magyarul 😊...)
Hogyan lehet spirituális az, aki a PÁRIÁKAT nullának nézi, mert a "kasztok
törvénye" szerint oda sorolandók!!!
Hogyan lehet "MESTER" az, aki CSAK TANULT ELVEKET AD ÁT???
Addig van
szükségünk "mesterre", azaz "útmutatóra", amíg nem leszünk "FEL-NŐ-TT"-ek, azaz
"KÉSZ"-ek, amikor már SZÉK-et foglalunk, már "LEÜLHETÜNK", mert BEÉRTÜNK SAJÁT
TERÜNK ÉLÉSÉBE.
Mindig mondom: a SZÁMOK LEÍRJÁK AZ ÉLET ÚTJÁT:
1.) 1-2-3 a "bevezetés", a tanulás,
a FEL-KÉSZÜLÉS, a NŐ-vekedés szakasza. Ekkor kellenek mellénk az útmutatók, a
tanítók, a "mesterek", akik FELKÉSZÍTENEK a saját működésünkre. Akik által
MAG-unkra ismerhetünk, meglátva, mi a mi "VAGY-ON-unk", tehetségünk,
képességünk hozott anyagunk.
2.) 4-5-6 a FELNŐTT-ség szakasza: ekkor tudjuk megélni magunkat és a tanultakat.
Ekkor tudjuk működésbe hozni azt, amiért emberré lettünk.
Ez a MAG-unkra ébredés szakasza. Itt jöhetünk rá arra: mindenki a MAGA MÁGUSA
(5).
Külső "mesterre"
tehát CSAK ADDIG van szükség, amíg NEM VAGYUNK "ÖN-ÁLLÓ"-ak!!!
Aki még FELNŐTT
korában is "mestereket" keres, az NEM TALÁLJA HELYÉT!!
Ott bizony komoly kibillenés van ÖNMAGA és a KÜLVILÁG között!!!
De miért is?
Mert a BELSŐ HANG nincs ÖSSZHANGBAN a KÜLSŐVEL!
Ilyenkor "vadásszuk a TUDÁST" – ami egyébként elénk is jön és mindig pont az,
amire NEKÜNK szükségünk van.
Amíg nem találunk rá a "IO" tudás(á)ra, addig minden "tudás" után visszamarad
egyfajta "kielégületlenség". Valami üresség. Annak az ÉRZETE, hogy még mindig
hiányzik valami....
Mert NEM ADJA MEG A TELJESSÉGET!
Addig keresünk KÜLSŐ MESTERT, amíg HIÁNYT érzünk.
De amint megtaláltuk ITT, a KIVETÜLÉS VILÁGÁBAN, AZT A HANGOT, ami az EREDET
EMLÉKEZETÉT "VISSZ-HANG"-ozza BENNÜNK, abban a pillanatban "MEGÉRKEZTÜNK"!
Abban a pillanatban megérezzük: "HELYBEN VAGYUNK"!
"TEN-MAG"-unkra TALÁL-tunk!
EGGYÉ VÁLTUNK, EGYEK lettünk – önmagunkkal.
ÉN-LÉ és ÉN-KI. Láthatatlan a láthatóval,
Teremtő a teremtettel.
Ekkor CSENDÜL meg bennünk az az ÖSSZ-HANG, ami után mindig vágytunk.
Ekkor ébredünk rá: igazából MINDIG IS BELÜL VOLT A MI MESTERÜNK, aki terelt bennünket
a meg-FELEL-ő, a "IO" irány(á)ba.
Hisz IGAZ-ából MAGUNK vagyunk MAGUNK MESTERE!
És nem (egy) "MÁS OK"...