2024-07-20

                MOTTÓ: EL-ENGEDNI ÉS MEG-ENGEDNI... 

Ez maga az áramlás... Elengedni mindazt, ami ragaszt, ami köt, és megengedni mindazt, ami jönni akar.

Mint mindennek a földi életben, a ragaszkodásnak is két oldala van. Van egy akadályozó, gátló hatása és van egy, ami a kitartást, az erőt jelképezi, amikor nem lehet megtörni valakit...
Csak egy a kérdés: MIHEZ ragaszkodunk? A tudva tudáshoz vagy valami hülyeséghez?
Most jó példa a repülőtéri mizéria is: ragaszkodunk az utunkhoz, szivatjuk magunkat tovább vagy azt mondjuk, hogy jó, ebből elég volt, maradok inkább a szebbik felemen nyugton.. Veszem az "adást"....
Nagyon jó mondata volt minap O.V-nak, hogy az amatőr focista ott áll a pályán, ahol a labda VAN.
A profi azonban ott, ahova a labda MEGY.
Nem a pillanatnyi helyzetből fog "jövőt építeni", nem a jelen látszataihoz ragaszkodik, hanem ragaszkodva a saját elképzeléseihez, és LÁTVA a jelent, mindig pont ott van, ahol lenni kell.
Akár a sakkban. Az tud nyerőre játszani, aki tud a másik fejével is gondolkodni és látja előre a lépések sorozatát. Vagy ha nem – akkor meg ÉRZI. RÁÉREZ.
Azt is mondta még tegnap, hogy nem mond el ELŐRE semmit, utólag viszont mindent.
Nagyon helyesen. Ezzel számomra azt a tapasztalásomat húzta alá, hogy NEM BESZÉLÜNK A TERVEINKRŐL. Mert "elvihetik"... Anno, mikor agykontrollra jártam és Domján Laci pontosan ennek az ellenkezőjét tanította, én megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy nekem a TAPASZTALATOK azt mutatják, hogy az elv nem igaz. Azt válaszolta, hogy az én fejemben van a hiba, az én programom működik rosszul...
Hmmm... Azóta TUDATOSAN kipróbáltam így is – meg úgy is... Mindig az jött be, ha NEM BESZÉLTEM a TERVEIMRŐL. De a logika is ezt diktálja: ha valamiről beszélünk, SZÉTSZÓRJUK az energiáit. Elaprózzuk, elcsépeljük, az ereje elgyengül és felszívódik...
Viszont ha az ember csendben érleli magában a gondolatokat, akkor azok felerősödnek, magukat etetik és egyik húzza magára a másikat, mint ötletet, elképzelést és a végére tényleg "berobban" a kész megoldás.
Ez a módszer CSAK AKKOR ROSSZ, ha hülyeséget, kétséget, félelmet, bizonytalanságot tartogatunk magunkban.
Ismerjük a nyuszika és a kisróka viccet? Amikor a kisróka elindul nyuszikához kölcsön kérni a létráját és útközben végig azon agyal, miért nem fogja neki nyuszika a létrát odaadni... Mire odaér és a nyuszika ajtót nyit, a kisróka már csak ennyit tud mondani: tudod, mit nyuszika?? "B+ a létrádat!!" és sarkon fordul, dúlva-fúlva elindul haza, hogy milyen szemét ez a nyuszika, nem adta neki oda a létráját és mégiscsak NEKi LETT IGAZA!
Ismerős helyzet?? MIkor előre eldöntünk valamit? AGYBÓL? Mert nem hallgatunk a szívünkre?
És nem tudjuk megvárni, amit a jósorsunk hoz?

Áramlásban lenni azt jelenti, hogy mindig tudjuk, mikor kell lépést váltani. Hol van az a pont, amikor EL KELL ENGEDNI mindazt, ami nem visz előre, hogy MEG TUDJUK ENGEDNI az áramlatnak, hogy minket vigyen tovább, vagy nekünk hozza el azt, ami a LEGJOBB.

A mai észközeim változatlanul arról üzennek, ami tegnap is a végszó volt, hogy "VALAMI JÓ DOLOG VAN KÉSZÜLŐBEN".
De ezt csak akkor tudjuk megérezni, meglátni, megtapasztalni, ha elengedünk minden ragaszkodást és megengedjük, hogy minden úgy jöjjön és úgy történjen, ahogy "KÖLL"...