2023-01-24
MOTTÓ: KÉTELYEK
Ugye, ismerjük mindnyájan azt a helyzetet, mikor átcikázik rajtunk valamilyen felismerés, érezzük a megvilágosodás erejét, szó szerint fel-VILLAN-y-ozódunk, majd ahogy leülepszik az élmény, mint mocsárból a gőz, egyszercsak feltörnek a kételyeink... "Biztos? Jól éreztem? Ááá.. az egészet csak bebeszéltem magamnak.. Csak képzelegtem... Hülyeség az egész... Nem lehet igaz, hisz mindenki az ellenkezőjét állítja a spiri vagy tudományos világban...." - és lehetne még folytatni a sort, hisz az ELME KÉTELYGYÁRTÁSA zseniálisan széleskörű tud lenni....
Így, eme módon tudjuk LE-és ELNYOMNI magunkban a SZÍV KAPUJÁN át érkező MAG-OS gondolatokat...Ha már gondolat: gondoljunk bele, hogy gondolat és gondolat között HOL a különbség? Van-e egyáltalán különbség? Hisz mindkettő a FEJÜNK-ben jelenik meg!
Mégis, honnan tudom eldönteni, hogy melyik a SZÍVBÉLI és melyik az ELMEBÉLI?
Onnan, hogy a szívbéli gondolatot mindig KÍSÉRI EGY ÉRZET. Az elmebelit pedig NEM. Az üres - de annál HANGOSabb. Mint a dob: a dobhártya (akár a fülben) ÜREGET fed le és ez az üres üreg kong-dong-bong...Minél nagyobb az üresség, annál nagyobb a hang - gondoljunk csak pl az üstdobra!
Teljes szívvel javaslom mindenkinek az "Atye ajándéka" után a MANIFEST c. sorozatot, mert tökéletesen bemutatja, miként működik az ÉRZÉKELÉS kontra ELME világa. Milyen kudarcokhoz, vitákhoz, csapdákhoz tud vezetni a HITETLENSÉG - de milyen kudarcokhoz, vitákhoz, csapdákhoz tud vezetni a VAKHIT is!!! Paraszthajszálnyi a határ a KÁPRÁZAT és a VALÓSÁG között!
Tökéletesen bemutatja azt, hogy az ELME, az agyalás miként tudja KITEKERNI a TISZTA SZÍV ÉRZÉKELÉSÉT...
Nemrég kaptam egy linket, hogy nézzek bele, mert az illető (E.K.M) "ugyanazt mondja mint én".
Hát na.... Ismerem az előadót, és "ordít" róla, hogy a "KLASSZIKUS ELME"... A klasszikus "olyan mint" formába öntője. Csak egy valami hiányzik belőle: a LÉ-ÉN-y-ÉG....Vigyázat!!!! Mindig mondom: az ELME el-BŰVÖL, el-KÁPRÁZTAT, le-NYŰG-öz!!! Mert brilliáns... Csillogó. Villogó....Sőt! Még fel is tud villanyozni! DE!!! Milyen érzésünk van utána? Jobbak leszünk? Jobban érezzük magunkat?
Vagy van valami fura, amit nem tudunk megragadni? Van-e bennünk egy pici émelygés? Vagy egy fura BÉNULTSÁG-érzet? Na, ERRE figyeljünk oda!!!
Az ELME a káprázat birodalmához tartozik. Igen ám, de a káprázat CSAK A VALÓSÁGOT tudja elkápráztatni!!! Tehát benne van?? Benne hát. Ahogy a tükörben is. De mi döntünk mindig: a tükröt nézzük, vagy azt a világot, amit a tükör visszatükröz? NEM MINDEGY!! A tükörben is UGYANAZT látjuk - de mégsem úgy, ahogy az a valóságban ÉRZÉKELHETŐ!!
Gondoljunk csak bele (a nőknek ez sokkal könnyebb lesz): amikor lámpafénynél sminkelünk, frizurázunk a fürdőszobában, aztán kilépünk a normál fényre, belenézünk a szobai a tükörbe, és ugrunk egyet...mert "ordít a smink" rólunk.. Spuri vissza letörölni a felét....
Vagy jön a nyár, irány a bolt, új fürdőruha kell... Kiválasztunk impozáns darabokat a polcról, már látjuk is bennük magunkat, majd bemegyünk a próbafülkébe és lesokkolódunk a látványtól!!
Kb elhányjuk magunkat attól, amit látunk. Amit otthon eddig nem láttunk meg, mert megszoktuk, az most a sikítófárszt hozza ránk!. Látjuk az összes lógó bőrt, ami olyan, mint egy túlfőtt csirkebőr a levesből, a felső lámpa rávilágít hajunk "ritka-szép" látványára, és csak nézzük a tükröt, hogy "úristen!!! Ez én vagyok??? És már rakjuk is vissza a fürdőruhákat, azzal az érzettel, hogy a kinézetünkkel inkább az erdőmélyét kellene megkeresni, mint a tengerpartot!!! Még az élettől is elmegy a kedvünk.... Aztán kilépve a fülkéből, no meg az üzletből is, egyszercsak megkönnyebbülünk... Akkor meg pláne, ha netán összefutunk valakivel, akivel egy jót dumcsizunk, meg nagyokat röhögünk magunkon....
Mit nem ad vissza a tükör? A látszat? Azt az IGAZ ÖNVALÓT, ami KISUGÁRZIK a "csirkebőr" mögül. Nem adja vissza a LÉLEKMINŐSÉGET. Lehet, hogy visszaadja a fáradt arcot - de azt nem, hogy MIÉRT fáradt.
A filmben elhangzanak nagyon jó mondatok, melyek a "kék tudat" számára azonnal kiugranak, mint pl az, hogy "CSAK A TISZTA SZÍV SZÁMÍT", vagy az, hogy "AKI NEM HALLGAT A SUGALLATOKRA, MEGŐRÜLHET". Vagy megjárja... És igen!!! Hányszor megtapasztaljuk magunk is, hogy ha nem hallgatunk a belső hangra, az érkező sugallatra, amihez ráadásul társul is a VILLANásnyi VILLANYOZÁS-érzet, bizony rossz eredményre jutunk?? Bezzeg ha követjük, akkor MINDEN JÓRA FORDUL?? (na, itt van megint a bólintás: 9.22...)
Tehát a mai nap kihívása és leckéje: ha érkezik sugallat, üzenet, ha azt érezzük, hogy MEGNYÍLIK valami bennünk és a kapun keresztül bejön egy VILLANÁSNYI felVILLANYOZÓ gondolat, akkor annak engedjünk teret és ne hagyjuk megkérdőjelezni, ne hagyjuk az ELME által a "mocsárba rántani"...
Mindig EMLÉKEZZÜNK arra, hogy a LÁTHATÓT csakis a LÁTHATATLAN tartja mozgásban....
Ha ezt nehéz berögzíteni, akkor nézzünk a TESTÜNKRE. Ott van "kéznél" ... Látható, hogy mi van BELÜL? NEM. Mégis él és mozog és létezik...Ennyi...
Napunk angyala MIHÁLY, aki melyik kulcsmondattal jelentkezett be vajon? "EMLÉKEZZ IGAZ ÖNVALÓDRA". Pont.....Az EMLÉK és az EMLÉKEZTETÉS pedig mindig a SUGALLATOKON keresztül jelentkezik be..
(Kép: a mai képernyővédő... Holdállás... tartalom.. minden EGY-be-VÁG-Ó...mintha tálcán küldték volna)