A 07.01-i Rituáléhoz....

Ha ma a TISZTA FELFOGÁS és ÉRTÉS napja vagyon, akkor hozok egy idézetet A VÉGTELEN TÖRTÉNET-ből, mert "véletlenül" épp ma olvastam és "véletlenül" épp illeszkedik a mai nap lényegiségéhez:

"Ebben az utolsó pillanatban, amikor már nem volt birtokában egyetlen fantáziai adománynak sem, de a saját világára vonatkozó emlékeit és önmagát még nem kapta vissza, a tökéletes bizonytalanságnak olyan állapotát élte ét, amelyben nem tudta, melyik világhoz tartzoik és létezik-e egyáltalán.Áám ekkor fogta magát és beugrott a kristálytiszta vízbe (megj.: az Élet Vizébe), meghempergett benne (..) és ÖRÖM TÖLTÖTTE EL TETŐTŐL TALPIG.. Az ÉLET ÖRÖME, és ANNAK AZ ÖRÖME, hogy Ő ÖNMAGA. Mert most ébred tudatás megint, hogy KI Ő és HOVA TARTOZIK. ÚJJÁSZÜLETETT.És a legszebb az volt, hogy most éppen az akart lenni, aki. Ha az összes létező lehetősége közül csak egyet választhatott volna, nem választott volna mást. Mert már tudta: a VILÁG AZ ÖRÖM EZER meg EZER FORMÁJÁT KÍNÁLJA, de ezek alapjában véve MIND EGYET JELENTENEK: a SZERETNI TUDÁS ÖRÖMÉT. A KETTŐ EGY és UGYANAZ.(...)
Később, mikor Barnabás már rég visszatért az emberi világba és felnőtt lett, majd végül megöregedett, akkor sem hagyta el soha ez az öröm. Életének legnehezebb szakaszaiban is megőrizte szívének vidámságát, amitől mosolyogni tudott és AMIVEL MÁSOKAT IS MEG TUDOTT VIGASZTALNI.."

Ha SZÍVVEL figyelünk, akkor bizony megtapasztalhatjuk, hogy "névtelen" könyvek, filmek, mint pl most legutóbb a JÓREMÉNYSÉG-SZIGET mennyi IGAZ SZELLEMI TANÍTÁST közvetítenek. Egy-egy mondatban. Mint például a következőket:

"Régen azt gondoltam, hogy a boldogság egy pillanatnyi érzés. Sosem tart sokáig. Mindig mások hatására érezhetjük. Apám azt mondta egyszer, hogy addig nem lehetünk mással boldogok, ameddig mi magunkban nem éljük meg a boldogságot. - De az ember társas lény, miért kell, hogy egyedül legyünk boldogok - kérdeztem. HA KÉPESEK VAGYUNK ÁTÉLNI EZT EGYEDÜL, AKKOR KÉPESEK LESZÜNK EZT MEGOSZTANI, AZZAL AKIT SZERETÜNK. ERRE MEG KELL ÉRNI FIAM. KÜLÖNBEN MINDIG CSAK MÁSTÓL FOGJUK VÁRNI A BOLDOGSÁGOT. MEG KELL TANULNI ÉLVEZNI A SAJÁT TÁRSASÁGUNKAT ÉS AZT AMI KÖRÜLVESZ, ÉS EZT LEGINKÁBB A TERMÉSZETBEN TANULHATJUK MEG . Kint a VÍZEN megszűnt az idő. Egy másik térben és egy másik világban voltam."

No, pontosan azt mondja el tömören és röviden, érthetően, amiről magam is mindig igyekszem a magam módján a tanítást átadni: hogy mi a különbség a "SZER ELEM" és a "szerelem" között.
A SZER nem más, mint amin az ÉN jár: ekkor vagyok SZER ÉN és tudok ezáltal SZER ELEMBEN LÉ-T-ezni, a teremtő erő energiájában. Így vagyok mi-NŐ-ségi, EGY-ben EGY-séges TEN-MAGOM-mal..
HA EZT ÉLEM, csak akkor tudom ITT a MOST-ban MÁSNAK is átadni, megmutatni, mert KIREZEG BELŐLEM az ÖRÖMLÉT rezgésén át a TÉR-be egy KÉP rólam (ez az én TÉR-KÉP-em), és BEVONZZA AZT, aki velem EGYÜTT tud rezegni, aki MÉLTÓ TÁRSAM, akivel EGY hullámhosszon vagyunk.....
Ugye, mennyivel MÉLYEBB, érhetőbb és ÉREZHETŐBB egy-egy ilyen tanítás, mint bármely spirituális ELME-menés??