2023-12-02
MOTTÓ: "FINOMLELKŰSÉG"
Ki a finomlelkű?
Akinek érzékelése-érzékenysége átlagon felüli. Talán Bauer Barbarát tudnám leginkább e jelzővel illetni. Aki ismeri az írásait, könyveit, egészen biztosan bólogat most...
A finomlelkűség nem egyenlő a "mimózalelkű", "jájj, hozzám ne érj" érzékenységgel, hanem sokkal inkább szól a JELENLÉT ÉRZÉKELÉSÉNEK ÉRZÉKENYSÉGÉRŐL...És itt visszanyúlnék a tegnapi rituáléban emlegetett "rémes" éjszakámhoz, mivel a tanulsága lehet akár közös is, hisz megoldásához mindenképp kellett a JELENLÉT tudatossága...
Természetesen volt előzménye a sztorinak: lefekvés előtt, már jó későn, félig lógó szemhéjakkal, gondoltam, húzok még kártyát. De minek gondoltam, amikor már nem a gondolkodás ideje volt..
A kérdéseim természetesen KÉTSÉGEKBŐL eredőek voltak, ergo a válaszok is hasonlóak:
a "bekaphatod" kategoriából... Össze is csaptam az egészet és kellő duzzogással bújtam ágyba... Azt már említettem, hogy az első álomból rántott ki az a hirtelen ébredés, amiről tegnap írtam.
Most elmondom az álmot is: épp magyarázott valami "azuram" a pincénkben, amikor a velem szemben lévő ajtón egy holló repült be. Én felvisítottam, hogy "úristen, egy madár repült be, ezt most hogyan fogjuk meg???" - miközben a holló megfordult, de nem kirepült, hanem neki a falnak a polcok közé... No, a visításomra fel is ébredtem.... Általában az első álmot el szoktam felejteni, ha nem írom le, de jelen esetben talán mondanom se kell: ezt nem kellett leírnom... És ez csak a "bevezetője" volt az iccakának...
Másnap természetesen, ahogy időm engedte (azaz este..), alámerültem az álomfejtésben és meg is találtam a válaszaimat. A holló és a varjú "szellem"-madarak. Mindig két világ kapcsolatát jelzik. FIGYELMEZTETNEK a NEGATÍV GONDOLATOKRA!! Bingoooo!! Két hatalmas tüsszentéssel a pont is felkerült az "i"-re... A varjú és a holló mindig VÁLTOZÁS-jelzők...Khmm... Szegény holló...
Ha már ő is falnak repül, akkor gondolható, hogy MILYEN mértékű változást akart szegény jelezni.. De miért is írom le mindezt?
A konklúzió miatt: "EZEN A SZINTEN", ahol MÁR vagyunk, ahova eljutottunk az "Egyre beljebb-Egyre feljebb" útján, ahol már magunk mögött hagytuk a "hegymenetet" és az OROM-on éljük a SZÉLES-LÁTÁSBÓL fakadó ÖRÖMLÉTET, mert TUDJUK, hogy TUDJUK, mert már "FINOMAN" VAGYUNK HANGOLVA – nos itt már NEM MEGENGEDETT bárminemű kétkedés.. Vagy hitetlenség..
NEM "külső" eszközzel dönt le lábunkról "magocskánk", hanem "saját anyaggal dolgozva" a saját hülyeségünk ENERGIÁIT tolja a képünkbe és birizgál meg minket a bőrünk alatt. De rendesen....
De miért kapjuk a "képünkbe tolást" ilyen intenzitással?
Azért, hogy EMLÉKEZZÜNK: MILYEN is a KÉT-SÉG energiája!!!!
Ha már a JÓT elfelejtettük..
Ha valakinek voltak-vannak mostanság hasonló megélései, akkor ERRE gondoljon!! NEM engedheti meg magának az "alászállás luxusát"!! Minél finomabban hangolt - annál kevésbé!
Egyébként a JÓT IS ŐRIZNI KELL. Ha elfáradunk mentálisan, könnyű alászállni és máris a "külvilágban" találjuk magunkat. Pontosabban annak minden "alsóhangú" hangoltságában... Természetes, hogy el tudunk fáradni, mert óhatatlanul le tudják szívni az erőnket mások MÁS OK-ból, legyen az gyerek, házastárs, munkatárs és még lehetne sorolni. Ilyenkor meg KELL találnunk a módját a visszavonulásnak, vagy ha nem megy, akkor tudatosan keresni valami örömforrást: zenét, nasit, egy jóbarátot, akitől-amitől vissza tudunk töltődni. Kinek mi jön be...
Egyre KELL odafigyelni: nem szabad beleengedni magunkat a hülyeségekbe. Vagy a letargiába.
Ez is gyakorlás kérdése. Minden megtapasztalás a blődségek terén is előre tud vinni. Nem kell szégyellni, szélesen vigyorogva veregessük meg a vállunkat, ha megugrottuk korlátainkat, hogy ügyes voltál kishaver! Aztán mehetünk tovább...
Ne feledjük közben azt sem, amit tegnap mondtam: ha elkapott az örvény, kérdezzük meg magunktól, az "ENYÉM-E AZ ÉRZET"?? És ha nem, akkor "járjunk utána", hol csíptük fel...
Napunk angyala újra JOPHIEL, aki az ÖRÖMLÉT angyala... Az ő jelenléte is egyértelmű...
Hisz az öröm NEM elméből fakad – hanem SZÍVBŐL.. És nekünk ODA kell a fókuszt helyeznünk... Mert ott van mindig a megoldás...