2025-02-07

                               MOTTÓ: SZERENCSE... 

Megint visszakanyarodtunk egy már múltbéli témához, de jól van ez így, mert az ismétlésnek mindig megvan az a haszna, hogy valami MÁS ragadja meg a figyelmünket a témából. Lehet, hogy legutóbb "csak"természetes volt valami, ezért átsiklottunk felette, most viszont valamilyen TAPASZTALÁSUNKHOZ kapcsolódva egy teljesen új megértéssel gazdagít bennünket.

Mi a "szerencse"?
Mit ért a "jónép" alatta?
Általában azt az AJÁNDÉKOT, ami VÁRATLANUL pottyan az ölünkbe és ami elvisz minket egy vágyunk VÉLETLEN BETELJESÜLÉSÉHEZ.

Amiket nagybetűvel kiemeltem: nos, azok a "szerencse" CSAPDÁI.
Mert NINCS AJÁNDÉK.
Aztán NINCS VÁRATLANság.
És nincs VÉLETLEN beteljesülés.

Nézzük magát a "SZERENCSE" szót.
SZER ÉN CSI.
A "SZER"-t nem kell magyarázni, ez az, ami "E" létben E-tet. És T-ET-tekre KELT...
"SZER ÉN". Na, itt már alakul a szó: aki SZER ÉN, az a SZEREN JÁR, BENNE ÉLŐ A SZER. Az ilyen ember a SZERÉNY ember. Azaz: tudja a HATÁRAIT, nem törekszik elérhetetlen vágyak után, nem kell a másé, nem nézi a "szomszéd fűjét, hogy az mennyivel ződebb", van benne MEGELÉGEDETTSÉG, mert ELÉG neki az, amije VAN. Benne a CÉL és a VÁGY ÖSSZHANGban van, ezért nincs ami álmatlan éjszakákba hajtsa.
A SZERÉNYSÉG nem egyenlő az ALÁZATTAL. SŐT!! Mondhatni TELJESEN MÁS kategória!
Még akkor is, ha előszeretettel keverik.
A SZER ÉN emberben ÉL AZ IGAZ – ezért látja meg kint is az IGAZAT.
És ami IGAZ az IGAZ – ezt tudja jól.
Nem hagyja magát látszatokkal elkápráztatni, tisztában van az anyag múlandóságával és az ÉRTÉKRENDEK HELYI-ÉRTÉKÉVEL.
Mivel nem TÖR-ekszik és nem TÖR-tető, (erre most rá is tüsszentettem), és benne az IGAZ, ezért mindig meg is látja a LEHETŐSÉGEIT. Azaz képes felnézni az Égre és képes meg is látni a repkedő SÜLTGALAMBOKAT, mint szerencsefaktorokat, de nemcsak kitátja a száját hozzá, hanem KI IS NYÚL ÉRTE, hogy ELKAPHASSA.
Ez a "CSI". Azaz a "KI"... A KIFELÉ MEGNYÍLVÁNULÁS. A TETTRE-KÉSZ-ség.
Tisztában van azzal, hogy az AKARÁS nem visz sehova, de azzal is, hogy MINDENKINEK megvan az egyéni feladatához kapcsolódó LEHETŐSÉGEI halmaza. Nem dúvad módjára rohan végig sorsútján, hanem lassan járva, de MINDEN JELRE ODAFIGYELVE. Mert ami a SAJÁTUNK, arról mindig érkeznek JELEK. Csak ÉREZZÜK-e és ÉRTJÜK-e? Ez itt a nagy kérdés? Aztán MEGLÁTVA vajon tudunk-e TENNI és CSELEKEDNI IS ÉRTE? Mégpedig KITARTÓAN?? A sültgalamb képhez visszatérve: tudjuk-e TARTANI A KARUNKAT, sőt, tudunk-e utána kapni, utána nyúlni, ha tova akarna szállni?

A SZER-ÉN ember NEM HAJT FEJET senki előtt.
De mindig a MENNY-ekben jár, mert FEL-FEL-É(G) tekint! Nem köldöknéző üzemmódban, lefelé figyel ő, hanem figyeli a JELEKET.

"AJÁNDÉK" tehát csak akkor "pottyan" az ölünkbe, ha MEGDOLGOZTUNK érte. Valahol, valamikor már ELŐTTE.... Ha nem tévesztettük szem elől a CÉLUNKAT, ha figyeltünk a BELSŐ HAJTÓERŐRE, ha volt KI-TARTÁSUNK és TARTÁSUNK. Ha tudtunk MAG-unkért következetesen kiállni, még akkor is, ha a pillanat nem kecsegtetett semmi haszonnal. Ugyanakkor TUDVA, hogy "minden jóravaló ember élete jóra fordul".

És ez így van.

Tehát, "önmagáért való SzERENCSE" nincs.
A "szerencse" azok mellé áll és annak "adja magát", akiben megvan az "ÉLET IGE-EN-LÉ-se"....
Azt pedig, hogy a lottó 5-ös szerencse-e? Döntse el mindenki magában...