2024-09-22

                        MOTTÓ: BELSŐ ÉRTÉK-REND 

Igen... ez mindennek az "alfája és omegája", mert ez az értékrend határozza meg a tartásunkon keresztül a másikhoz-másokhoz való viszonyulásunkat is. De nehogy azt higgyük, hogy csak "magasztos" értékrend van, ahogy azt a fogalom hallatán gondolnánk. Nem. Belső értékrendje a legnagyobb gazembernek is van, hisz ő is igazodik valamihez (vagy inkább valakihez). Ezáltal kiszámítható. A legaljasabb az a "takony-ember", aki úgy csúszik az értékrendnek álcázott gerinctelenség nyálkáján, ahogy épp a pillanatnyi haszna diktálja. Bájos, ha úgy akarja, kedves, ha úgy akarja, simulékony, ha úgy akarja és természetesen mindent meg tud ígérni, hisz az még soha nem került semmibe senkinek. Ráadásul mindezt elképesztő hitelességgel előadva.
Mai világunk legkelendőbb emberpéldánya. Mert ő a "sikeres ember".
Hmmm...
Valóban?
Látszólag.
És csak egy darabig.
Lehet, az "ő világában" sikeresnek számít az a megnyílvánulás, ahogy ő a világhoz hozzááll.
Csakhogy a csúszós simulékonyság, az alkalmazkodóképességnek álcázott sunyiság hosszútávon SOHA nem jön be. Mert egy idő után elfogynak azok, akikhez simulni lehet.
Emlékeszem, volt egy olyan fiatal kolléganőm, aki az addig ledolgozott 6 év munkaviszonyát 7 munkáltatónál töltötte el és állítólag az utolsó helyéről is azért kellett távoznia, mert összeugrasztotta a régebbi kollégákat, akik erre ráébredve finoman szólva is kiutálták onnan. Természetesen nálunk is megkeverte a kakaót – hála neki, akkor sikerült 10 kilót leadnom... Mondhatni, mindennek van jó oldala.. DE! Ő rövid távon elkönyvelhette ugyan a sikereket magának és élvezhette a kierőszakolt főnöki babérokat is egy darabig, de aztán az ő feje fölött is a cégérdekek döntöttek, úgyhogy "más pályára terelték"... Itt ugyanúgy megkeverte a "lapokat", ráhajtva a "főnök úrra" - mert mi mást is tudott volna tenni, mint keverni -, aminek eredményeképp azt hitte, megütötte a főnyereményt... Aztán milyen a sors? Mindig elénk hozza az elégtételt: itthon láttam, betegen, nyúzottan, összegörnyedten... Minden rá volt írva. "Nem volt kérdésem"...
Ennyi....

Lehet, hogy egy adott pillanatban tehetetlenek vagyunk az ilyen emberekkel szemben, sőt, LÁTSZÓLAG alul is maradhatunk, de ilyenkor TUDNUNK KELL, EMLÉKEZNÜNK KELL a SAJÁT ÉRTÉKRENDÜNKRE! Lehet, hogy az adott pillanatban nem tudunk mást tenni, mint széttárni a kezünket, mert nincs az az érv, amit ne lehetne ellenünk fordítani és úgy érezzük, most inkább jobb, ha csendben maradunk – és jobb is. Minden bizonnyal nekünk is van tanítás egy ilyen helyzetben, talán épp az, hogy ne legyünk MÉLTATLANOK. Azért KELL hallgatni, mert nem süllyedhetünk le a másik szintjére. Még akkor sem, ha netán anyagi veszteség ér minket. MINDIG BUSÁSAN VISSZATÉRÜL! Miért? Mert az adott pillanatban ELENGEDNI kellett, hogy egy MÁSIK ÚTRA LÉPJÜNK. Ami majd a MIÉNK lesz... Egyébként pedig mindig visszatér hozzánk a JÓVÁTÉTEL: a "sorsunk" mindig megláttatja velünk az "ellenünk vétkezőket", hogy mire jutottak... Ezt TUDOMÁSUL kell venni, aztán mindent, embert és történést szélnek ereszteni. Pontot TENNI..

A mai nap felhozhat olyan váratlan helyzeteket, amelyekben ÉRTÉKRENDEK kerülhetnek összetűzésbe. Értékek és Rendek.. A mi 'dógunk' nem az, hogy beleengedjük magunkat a "csatába", hanem az, hogy LEGYEN HELYÉN a SZÍVÜNK. Mert ott van az ÉRTÉK is és a REND is...
Ez a felülkerekedés (és nem győzelem) kulcsa...
De kin kerekedünk ilyenkor felül? A másikon?
Nem.
Saját magunkon...
Megtartva a MÉLTÓSÁGUNKAT...
És mehet a KERINGŐ tovább...