2023-06-13

                                  MOTTÓ: MEGÁLLÁS...

Ma a "Teremburán" a Hold és a Plútó között egy kvadrát fényszög áll fel, ami az érzékelések "kihegyezését" jelenti elsősorban, másodsorban pedig ennek teremtő minőségét, de most kivételesen a kvadrát egy visszafogást, egy megállást jelöl, mert a Hold épp fogyó fázisában van. Tehát a mai nap rövid üzenete: ÁLLJ MEG, ÁLLJ LE és "hagyd a mosott ruhát másra"...
Ma NEM a "tettek" ideje van, hanem a MERENGÉSÉ.
 Tökéletes szinkronban a 13-as számmal ráadásul...

Korunk egyik jellemvonása az örökös TETT-kényszer. Nincs leállás. Aki leáll, az lusta, terméketlen. Az idő minden percét ki kell használni, mert hamar elszáll, és ha elpazaroljuk, akkor nem voltunk hasznosak, nem voltunk hatékonyak. Nos, ezt röviden RAB-SZOLGASÁG-nak nevezik.
Érdekes, hogy a SOL, a FÉNY hozza a SZOLGASÁGOT. Az ALÁRENDELÉST, hogy "engedelmeskedni" kell a FÉny "akaratának", hogy amíg "fent van", addig DOLGOZNI KELL!
Nyáron meg pláne!! Csak a sötétség ideje való a pihenésre, az alvásra...
Aki nappal is alszik, az "NAP-LOPÓ". Meglopja a fény idejét! Nem használja ki eredményesen annak minden percét!
Nos, ez egy TÉV út, egy VÉT-kes felfogás, mely az EMBERT letereli a LÉTEZÉS ÉLÉSÉNEK az útjáról.
Aki CSAK dolgozik, az nem ér rá mással foglalkozni. Nem ér rá gondolkodni, merengeni, főleg nem lázadni a sorsa ellen. És ez így jó... Mármint a hatalomnak.
Aki "dologtalan", az nem jelenti azt, hogy nem csinál semmit - hanem azt, hogy épp nincs mit csinálnia... Dolog mindig van és folyamatosan. De mi döntjük el, hogy a "dolog" ural minket, vagy mi "uraljuk a dolgokat"? A '8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás' egy jól csengő nóta, amit lehet torokszakadtából fújni, de még mindig csak hiú ábránd mind a mai napig. Ma sincs senkinek 8 óra napi szabadsága, hogy azzal töltse az idejét, amivel akarja... Az egy évben kijáró 2 hét szabadság meg a pofátlanság netovábbja.. Mit tudunk tenni? Megtalálni a módját, hogy kilépjünk a rendszerből...
Hogyan?
Első nekifutásra BEFELÉ figyelve, megtalálni a 8 órán BELÜL azokat a perceket, amiket MÉLÁZÁSSAL tölthetünk. Mert mindig van ilyen...
És ha már mélázás, akkor mélázzunk, merengjünk el HORVÁTH KRISZTINA írásán:

"NEM KELL MINDIG TENNI.. 

Nem kell mindig tenni..
Néha jó, csak úgy-is lenni..
Hisz tudod, hogy ELMÉDNEK FOLYAMATOS AKARÁSA,
MEG NEM SZŰNŐ TENNI-VÁGYA,
EGYRE KINTEBBRE VISZ MAG-ODBÓL A KÜL-VILÁGBA...
Ne hidd, hogy ha folyton nem teszel valamit, kevesebb vagy, s leszel...
S csak "ha még ezt is... és ezt is megteszed" - tökéletes csakis így lehetsz..
EZT CSAKIS AZ ELMÉD HITETI EL VELED!
Mert ÉN, aki LETTEM, az EREDET BENNEM...
S ahogy LETTEM, így vagyok tökéletes, Egy-az-EGY-ben...
Nem kell felszállnod elmédnek gyorsvonatára..
Engedd magad bele Csendedbe, a MÁ-ba..
S áramolj bennem, MAG-odnak Egy Akaratával...
S ha úgy érzed, elég, mert sok már a tevés, állj meg egy pillanatra, s mondd: ennyi most elég!
S CSAK LÉGY JELEN!S HALLGASD MIT MESÉL A CSEND – NEKED(M)...
HALLGASD MAGODNAK ÜZENETÉT!
ÁLLJ MEG VANSÁGOM-BAN, S EMLÉKEZZ BENNEM...
Engedd meg az érzést magadnak,
hogy mennyire végtelenül szabad vagy!
S élni a Jelennek Egy örök üzenetét!
Hogy minden mi Érted (érted?), csakis tebenned él!
S ha elfáradtál, csak pihenj meg magadban.
Hidd el, ennyi bőven elég..
S ENGEDD MEG MAGADNAK, HOGY CSAK LEGYÉL!
MERT A LEGBÖLCSEBB CSELEKEDET, amit önmagodban BENNEM teszel.
Ezt soha el ne feledd...
Törekedj az egyensúlyra!
Ittlétednek ez a kulcsa.
A kulcs, ami te magad vagy.
Ugye, éled már, hogy mennyire végtelenül szabad vagy?
A TEREMTETT TENNI AKAR.
Aki LETT, hisz LENNI, hisz Ő így LETT SZABAD..."

Napunk angyala ma RAGUEL, a TISZTÁN ÉRZÉKELÉS angyala....
Érzékelni, VÁLASZOKAT kapni, csakis CSEND-ben lehet... A kezünk járhat közben (lehet kézimunkázni, barkácsolni, festeni, vagy kertészkedni, akár pecázni is, sétálni..) ha úgy érezzük, nem tudunk tétlenségben meglenni, de ez a "TÉT" legyen mindenképp ÖRÖM-tevékenység, mert az átlényegülés így igazán hatékony...
Ma lehet kéréseket, kérdéseket "feldobni" és egészen biztosan a válaszok is megérkeznek...
ha "megengedjük magunknak, hogy csak legyünk"...

(Kép: Kövecses Balázs fotója)