AVAGY AZ "INGYEN-SÉG" ÉRTÉKRENDJE.... 

"AZ ISTEN INGYEN ADTA, TEHÁT NEKED IS INGYEN "KELL" ADNOD" 

Az alábi blogot még 2017-04-28-án írtam a régi honlapon. Aktualitását az a video frissítette fel, amit nemrég láttam az "álomvölgyről".
Ebben elhangzik, hogy mindenki CSAK ingyen GYÓGyÍTHAT itt, aki kész "SZOLGÁLATOT (!!!!)" teljesíteni a Völgy javára.
Természetesen a gyógyulni vágyóknak sem kell fizetniük a gyógyulás lehetőségéért.
A "szolgálatot teljesítőket" természetesen KIKÉPZIK, MÓDSZEREKET KAPNAK és ezeket KELL használniuk.... Hmm....
Elhangzik a videoban, hogy bizony betette a rendszerbe egyik szabadkőműves páholy keze a lábát, de aztán, némi herce-hurca után, sikeresen szétváltak az utak. Aha....
Majd elhangzik, hogy "szerencsére akadnak nagylelkű szponzorok, akik gondoskodnak a fenntarthatóságról"... Tehát?!!! MÉGISCSAK PÉNZBE KERÜL A MŰKÖDTETÉS??? A FENNTARTÁS?????
Mi ez, ha nem egy bicskanyitogatóan ÁLSÁGOS, KÉPMUTATÓ módszer????
És soha ne feledjük: egy szponzor SOHA nem támogat bármit és bárkit is érdek nélkül...

No, ennek kapcsán újra megosztanám az immár 5 évvel ezelőtti gondolataimat:

"Egy hosszú beszélgetést követő mélázásban jöttek fel bennem az alábbi gondolatok...
Beszélgetőtársammal már régi "KGST-kapcsolatot" ápolunk - korosztályombéliek még ismerik eme rövidítést: Kölcsönös Gazdasági Segítség TAnácsa. A szervezet bár már rég feloszlott, az elnevezése megmaradt az elmékben és a közszájon, mivel  3 lényegi fogalom mégiscsak adott benne: KÖLCSÖNÖS - SEGÍTSÉG - TANÁCS.
A végén még a gazdasági rész is aktuális lehet, mert ha jó tanács érkezik, azt materializálva gazdasági eredményt is hozhat. :)

Mi, beszélgetőtársammal, tökéletesen működtetjük a KGST-t, na meg a piacot is esetenként, amikor konkrét megrendeléseket adunk-veszünk, forgalmazunk. Ez az anyagi része. Elkülönülve, de mégis az EGY-ség részét képezve. És itt jöttek bennem a gondolatok.
A forgalmazás tárgyát segítő ékszerek, könyvek képezik.
Vajon miért van az, hogy a segítséget nagyon sokan ingyen vagy legalábbis "ócsón" szeretnék mindig megkapni?? Bele se gondolva, mi is a legnagyobb érték? Nem az ember? Adott esetben TEN-MAG-unk?
Az a részünk, mely az IS-TEN szóból a TEN?

Itt a Földön elveszítjük az Aranyfonalat. Vagy az ezüstöt. Ki melyiket..
Amikor megérkezünk még tele vagyunk a hozott tudással, érzékeléssel; jól fogjuk a világ "adását" és jól is rezgünk rá. Aztán szép lassan elfelejtjük mindezt és teljesen belesüppedünk az elmaterializálódott világba.

Vannak közülünk, akik tejúti, gyógyítói rezgéseket hoznak, akiket aztán a felsőbb énjük, "mesterük" vagy nevezhetjük bárminek, ráterel arra az útra, ami a feladata. "Elküldi" tanulni, hogy kiélhesse vagy megélhesse azt a vágyat, azt a hajtóerőt, ami benne van a segítés, a gyógyítás irányába, le gfeljebb még nem tudatosan. A tanulás, a tanulmányok során aztán szép lassan feltörnek azok a pecsétek, kódok, melyek ugyan velünk érkeztek, de a világi létünk alatt step by step - ahogy a kiművelt francia mondaná 😉 - becsukódtak. DE! Szerencsére Csak időlegesen! Különben minek jöttünk volna? Nemde?

Viszont a tanulmányok, az utak, a kurzusok, a "kódtörögetés" fázisait senkinek nem mérik ingyenesen!
Sem lelkileg, a megélések, pofonfák, tükrök, poklok-mennyek viszonylatában, sem anyagilag, hiszen a youtubot leszámítva - ami azért nem olyan ősi forma - mindennek van költsége, ezért ára is. És ha valaki ezeket a stációkat végigjárta, megküzdötte, legfőképp önmagával, hogy letisztult formában, kiegyensúlyozott állapotban, felkészülten továbbadja tudását azoknak, akiknek arra szüksége van, és ők is elkezdhessék a kódtörögetést a láncolatban, - akkor miért "természetes" és evidens, hogy ennek ingyenesnek kell lennie?? Hogy nincs ellenszolgáltatás?
Vagy legalábbis "ócsó" legyen?

Amikor megakadunk, megszorolunk, ne adj Isten betegek leszünk, futunk fűhöz-fához. Akkor, amikor már késő. Pedig megkaptuk útközben a jeleket, a figyelmeztetéseket, hogy meg kellene állni, fel kellene hagyni azzal, amit csinálunk, befelé kellene figyelni, aztán váltani-változtatni - de nem. Nem figyelünk oda. Csak amikor már testi szinten kapjuk az üzenetet, hogy héééééé! Állj mááááá meeeeg! És akkor elkezdünk kapkodni.
ELmegyünk ide, meg oda.

Szeretnénk megúszásra játszani és a kapott tanácsokat megint csak nem halljuk meg. Úgy gondoljuk, az a kártyavető, vagy tanácsadó, aki az ok-okozat-megoldás útját megmutatja, nem is látja rendesen a dolgokat.
És sajnáljuk rá a pénzt. Kidobottnak tekintjük. Miért is?? Mert nem nézünk MAGunkba....
De nem látunk kifelé sem, hogy a segítőnek is élni kell valamiből! Hogyha megért a feladatra és a segítésből él, akkor neki is pénzért mérik a krumplit a boltban vagy adja a szolgáltató a meleget a lakásába!!

Szóval nagy bajok vannak az ÉRTÉK-kel és az értékítélettel. 

(Zárójelben: az ing arra való, hogy felvegyék. De akire nem passzol, az ne tegye.. 😀)