2028-08-28-2

Megint egy kis emlékezés egy olvasóm jóvoltából... 
Ahogy elém került és elolvastam, ledöbbentem, a "véletlenek" játékán.
Ugyanis tegnap testközelben "sikerült" megtapasztalni a leírtakat. 

A "tagadásban" lévő illető éveken keresztül kapta tőlem a segítséget, az intést, az "odaát" minőségének tudatosítását, hogy kapja össze magát, élje a tehetségét és tudását, hisz hatalmas potenciál van benne. Mitől riadt mindig vissza? A FELELŐSSÉGVÁLLALÁSTÓL.
Mindig sorolta a kifogásokat, most miért mi nem megy.. És hol mi a probléma, a gát, az akadály.
Pedig amikor nekiveselkedett, jöttek az eredmények.
Aztán újra alászállásba zuhant. Minden segítség, tanítás, ösztökélés ellenére nem tudott a "jóravalóság" hullámára felülni.
Élete tragédiája a legnagyobb beavatás lehetett volna számára, ehelyett az emberi érzelmek legmélyebb és legszélsőségesebb hullámába süllyedt.
Számomra elveszett.
Mert amikor GONOSZSÁGBA fordul át az emberi érzelmekben való kilengés, és elhatalmasodik az érzelmek uralására való képtelenség, ott a TUDATOSSÁGNAK A SZIKRÁJA sincs (már) meg....

Nekem megtanították: SENKI UTÁN NEM NYÚLUNK!!!
Mert nem létező fogalmak a KEGYELEM, az IRGALOM, a SZÁNALOM.
Ezek olyan EMBERI TALÁLMÁNYOK, melyek a "TJUDATVESZTÉS" elősegítői, a "TUDATOSSÁG TELJES ELVESZTÉSÉT" hozzák magukkal.
Miért?
Mert a TUDATOSSÁG FELELŐSSÉGGEL JÁR EGYÜTT.
De a fenti fogalmakból épp EZ hiányzik...

És az idézet:

" Valahol "természetes" ez a mentalitás, mert mindehhez be kellene vallani, hogy anno, mikor megjelent a "Külső MEGRONTÓ", "ééén" voltam, aki a "lelkemet" neki odaadtam.
A "Megrontó" semmit nem tudott volna elérni, ha nem talál BELEEGYEZŐKET, akik BENT MAGUKBAN meg-és eladták neki a lelküket.
Tehát, a "rontás", a TAGADÁS szellemisége csakis BELSŐ HOZZÁJÁRULÁSSAL tudott - és tud mind a mai napig - megvalósulni.
A "visszaút" első lépcsője a SZEMBENÉZÉS. És pontosan EZT kerülik a "tagadók", akik megtagadták saját énjüket is. Ezért várnak KÜLSŐ MEGVÁLTÓRA – aki azonban SOHA nem fog eljönni (nagy rátüsszentés. Duplán is...) Megszólalhat valaki "KINT", aki hallatja a HANGJÁT, aki SZÓLÍT, aki HÍV és EL-HÍV az ÉL-etre, ÉBRESZT a BEALVÁSBÓL – de ha mi nem engedjük be, mert kerüljük a SZEM-beNÉZÉST, akkor mit sem ér.
A MÉRLEG nyelve BENNÜNK fog elmozdulni. És soha nem kint.
Az ÖRÖMHÍR az, hogy VAN KIÚT.
Mert VAN-ság van.
De EGY-ÉN-i döntés nélkül az út ködbe vész...""