2026-04-11

                                           MOTTÓ:
              "SORSA FELŐL MÉRT AGGÓDIK AZ EMBER..." 

Ma rendhagyó rituálé lesz: szöveg és zene együtt: a Bajdázóktól a "LEKAPCSOLOM A VILLANYT A FEJEMBEN".
A muzsikát már többször hoztam – de a szöveg miatt most újra hozom.

Már maga a cím is "hatalmas": hisz az ELME ELEKTROMOS, FESZÜLTSÉGGEL és FESZÜLTSÉGBEN MŰKÖDŐ, mely nagyon is el tudja nyomni a szív hangját.
És akkor most GONDOLKODJUNK!!
Akik a TOBOZMIRIGYET preferálják, mint a belső látás szervét, akkor MILYEN "PÁRTIAK"??
Mit ERŐLTETNEK??
Pontosan az ELMÉT - mégpedig a SZÍV ELLENÉBEN!!!
Az ELME TEREMTETT, ezért a TEREMTETT MŰKÖDÉST szabályozó.
A SZÍV A TEREMTŐ HANGOT viszi "SZER-TE" szét a SZER-vezetben... Tehát ő (lenne) az ÉL-sődleges..
Ennyi...

"Lekapcsolom a villanyt a fejemben,

Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen!

Ha a világ botránkozik énrajtam,

Akkor tudom jófelé visz az utam.

A szerelem az egyetlen igazság,

Az eget is szerelemmel ragasztják,

Hanem azzal a csillag is lepottyan,

Kőtáblává hasad széjjel a porban!

Megszületni a világra gyönyörű,

Benne lenni a világban gyönyörű,

De kiszületni a világból az a szép,

Elhagyni a csónakot a tengerért!

Sorsa felől mért aggódik az ember,

Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell,

Mint a Duna érkezik az életünk,

Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.

Nincsen kívül, belül élünk egyedül,

Fénnyel hintett ágyon forgók, mint kiszül,

Magunk álma, képzelete fogva tart,

Nem ázunk, de viseljük a zivatart!

Illatokat megtagadni, de nehéz.

Rántott hús és bodzavirág az ebéd,

Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk,

Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk.

Van mennyország és a síron nő virág,

Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk,

Dirib-darab himnuszolja a madár,

Napról napra ágról ágra beljebb száll.

Dirib-darab himnuszolja a madár,

Napról napra ágról ágra beljebb száll.https://www.youtube.com/watch?v=iKNl9JaRlPc