2026-03-31

                             MOTTÓ: KÖTÉS ÉS OLDÁS... 

Mondják, az az igazi házasság vagy barátság, ahol szabad tudsz lenni!
És ez így igaz!
Egy igazi társ NEM KÖT MEG, hanem ENGED. Engedi, hogy menj, mert tudja, hogy a KÖTÉS FESZÍT, az ENGEDÉS pedig OLD. És akit a "szíve" köt, azt nyugodtan lehet engedni, mert mindig visszatér a "FONAL" mentén.

Aki KÖT, azért teszi, mert saját magában bizonytalan. És fél. Fél a cserbenhagyástól, fél a csalódástól. Igazából KIT FÉLT? SAJÁT MAGÁT.
Ahogy egy gyászoló is saját magát félti, hogy mi lesz vele, hogyan éli meg majd az elkövetkezendő időket a másik nélkül! Meg se fordul a fejében (vagy csak nagyon ritkán), hogy ezzel a hozzáállással a TÁVOZÓT IS KÖTI, NEM ENGEDI SZÁRNYALNI, NEM ENGEDI SZABADON – holott az a másik már épp "megdolgozott érte". Önsajnálatával, önkínzásával aztán ráadásként még az egész környezetét is kikészíti, ahelyett, hogy fel tudna oldódni a SZERETETBEN és a MEGÉRTÉSBEN. No meg az elfogadásban.

Ha a társamat ELFOGADOM és SZERETEM – akkor semmilyen téren nem kötöm. Se földin, se égin. Se ideát, se odaát. Mert TUDVA TUDOM, hogy a SZER, mely ETET-Ő, és a SZER ELEM, mint éltető elem mindig és mindenkor JELEN VAN. És mit tesz? ÖSSZEKAPCSOL. ÖSSZE-FON.
A FONÓdás mindig LAZA – a KÖTELÉK pedig SZOROS.
A FONÓDÁS szívből jövő – a KÖTELÉK "KÖTELEZŐ" és akaratból fakadó.
Hatalmas különbség!

A kötés vége a fojtás.
A fonódás vége a végtelen 😊... mert ÖSSZE-HANG-oltságban rezegnek.

Akik fonódnak – ők SZELÍDEK.
Akik köteleznek, akik kötnek – ők FELTÉTELEKET SZABNAK és IRÁNYÍTANAK.
Mit szül ez a fajta irányítás? ERŐSZAKOT.

Épp tegnap fogalmazódott meg bennem, hogy "TANULJUNK MEG PÁNCÉLT NÖVESZTENI" – amin visszapattan minden erőszak. Hogyan tud visszapattanni? Úgy, hogy mi nem vesszük magunkra.
Nem engedjük bele magunkat ÉRZELMILEG mások játszmájába.
Az ERŐSZAKBA meg főleg nem!

Azok KÖTÖZKÖDNEK, akik KÖTÉSBEN vannak.
Kötésben saját NYUGHATATLANSÁGUKHOZ. Saját céltalanságukhoz. Mert az nyughatatlan, akinek nincs elképzelése, nincs célja, ezért csak él bele a nagyvilágba és még azt sem veszi észre, hogy egyébként meg minden megvan körülötte a jó élethez. Igen. Csakhogy a LÉNYEG hiányzik: az "ÖN-TUDAT".
Akiben nincs ÖNTUDAT, abban nincs EGYÉNISÉG.
Akiben nincs EGYÉNISÉG, mindig MÁST KERES maga mellé, mert "egyedül nem megy".
Aki ilyen, mindig kapaszkodni fog valakibe. Haverba, közösségbe, társba – de főleg ESZMÉKBE.
Aki eszmékbe kapaszkodik, máris KI-SZOLGA-L-tatott. Tehát SZOLGA IS. Végrehajtó. Mégpedig gondolkodás nélküli. Tud ütni, vágni, akár verbálisan, akár fizikálisan. Mert NINCS BENNE ERKÖLCSI ÉRZÉK.

Nos, az ilyeneket nem szabad "beengednie" egyetlen "ÖN-TUDAT"-tal rendelkezőnek sem!
Mert csakis ő fog "károsodni", sérülni – hisz az a világ nem az ő világa. Nincs hozzá se "fonala", se kötődése, ezért nem is tud vele bánni.
Marad hát a PÁNCÉL.
A KÖZÖNY PÁNCÉLJA.
Mert az a benső szabadság "kulcsa"....