2026-03-18

         MOTTÓ: EGYÜTT...EGYMÁSSAL... EGYMÁSÉRT... 

Nagyon sokszor volt már téma a KETTŐSSÉG világában - amiben élünk - az "EGYÜTT", a közös MŰKÖDÉS kérdése, melynek valódi lényegiségét CSAKIS A MAGYAR NYELV tudja visszaadni és megmagyarázni (persze a számokkal együtt)...

Mi a kiindulás? Mindenkor mindig az EGY.
A Y-t elvéve mi? Az ÉG. Mellyel szemben mi áll? A GÉ. Azaz a GE-O. És miért "O"?
Mert az O, mint a legmélyebb HANG a TÉR jele, amit a legmagasabb, az "I" HANGOL(t) be.
Tehát a GÉ van "LENT" és az "ÉG van FENT".
"Amint FENT, úgy LENT".
Ez a T-KÖR, a TŰ- kör világa.
A kettőnek a kapcsolódásából van a "IO". Mert minden JÓ.
(A "nemesedett" nyelvekben a JÓ=ISTEN. Jól vélik – csak a lényeget nem értik épp, de nem is csodálható, hisz ők már "nem EGY-eznek").
A FENT és LENT viszonya, a TŰ-KÖR pedig megint egy újabb bizonyíték arra nézve, hogy NINCS "BOLYGÓ FÖLD". Nyelvünkben minden benne van, mit TEREMT-(N)-Ő-i és TEREMTETT.
Ami nincs benne, az nincs is...

A FENT-et és a LENT-et mi köti össze? Benne van mindkét szóban: az "ÉN". Az "E-N".
Mert "E"-világban É-lünk, akár IDE-ÁT, akár ODA-ÁT. (Ja, itt jut eszembe: az IDE-A valóban görög szó lenne, ahogy Bogár Laci azt mondja??? Hát, egyáltalán nem!!)Az "ÉN" az a "plazma", azaz ÉLŐ LÉ-ÉN, aki a KÉT "TÁL"-MÁGNESES MEZŐ között "ÉLETRE KÉL".
(lsd Elsődleges mezők c. sorozat, annak, aki még nem látta volna).
Az "ÉN" az, aki IDE-ODA JÖN és MEGY, összkötve MAGÁBAN a KÉT VILÁGOT.Tehát, mint látható, mindig minden EGYSÉGBE AKAR TÉRNI, az, ami KETTŐ.
Ezért van a SZER ELEME is, hogy ráébressze a KETTŐS-ÉG-ben élőket, hogy az EGY-üttben van a LÉNYEG!
Ha valamiből KETTŐ van – azaz KÉT TŐ -, akkor érzik jól magukat, ha ÖSSZHANGBAN vannak, tehát EGYSÉGBEN tudnak működni.
Egyébként is minden EGY-ÉN-nek van KÍSÉRŐJE – soha senki nincs egyedül!
Az EGYÜTTMŰKÖDÉS a létezés működésének az alapja és a lényege.

A mai agyonajnározott multikulti SEHOL NEM MŰKÖDIK, az összevisszaság MINDIG FESZÜLTSÉGET KELTŐ. Amikor az EL-TÉR-őeket összekeverik, abból EL-TÉR-ített működés lesz: diszharmónia, értetlenség, nyugtalanság, súrlódás. "OSZD MEG ÉS URALKODJ". A feszültséget fenntartók alapelve.
Márpedig "feszültségben NINCS LÉTEZÉS".
És ez így is van.
Hol van létezés? A REND-ben, a NYUGALOM-ban, a HARMÓNIÁBAN. Mert csak a RENDBEN, a NYUGALOMBAN lehet harmoniában EGYÜTTMŰKÖDNI.
EGYMÁSSAL – EGYMÁSÉRT.
EGYFORMÁN.Már leírtam párszor, de most megint ide kívánkozik: a vallások LEGALJASABB CSÚSZTATÁSA az a tan, hogy annak az életnek van értelme, amit MÁSOKÉRT ÉLTÜNK!!! Ez egy olyan ELV, ami legitimizálja az ÁLDOZAT LÉTÉT. Pedig ha valami NINCS, az az ÁLDOZAT.
Meg ÁLDÁS SINCS!
Kinek az "ÁLDÁSA" kísérjen és legyen rajtunk, ha SAJÁT MAGUNK TELJES HARMÓNIÁBAN ÉLÜNK? Azaz kiegyensúlyozottan, örömben, szer-ben? Amikor mindenki a SAJÁT ÉLETÉNEK "KORMÁNYOSA"???
Nagyon szépen hangzik, csak épp ÜRES.
Mint minden olyan fogalom, amit az "EMBER" alkotott – önmaga működésének igazolására, ami egyébként meg pont szembemegy a KOZMIKUS működéssel!

Ha azt mondjuk, ami FENT, az LENT, akkor hogyan lehet, hogy itt lent multikulti van???
Mert "FENT" bizony ennek NYOMA SINCS!! De "Fent" nincs is feszkó!!!! Ott mindenki ott van, ahová tartozik!! Ott nem keverednek a tudatszintek. Csak itt.
Meg is van az ÉRTETLENSÉG KÁOSZA BELŐLE.
Csak MIÉRT VAN ÍGY??
Na, erre még (mindig) nincs válaszom.
De lesz.
Tudom...

Naponta konfrontálódunk azzal a helyzettel, hogy "ÉN LÁTLAK", de "TE NEM LÁTSZ ENGEM", ezért el se jut hozzád az, amiről beszélek. Neked én vagyok értetlen (pedig értelek), nekem meg te vagy értetlen (mert látom, hogy egyszerűen nem megy át, amit mondok).
Tökéletes mintapéldánya mindennek a mostani helyzet. Mantrázzák az ifjak: változást akarnak. De mikor megkérdezik tőlük, hogy mégis miben és mit – akkor makognak, meg hebegnek, mert semmi alternatívájuk nincs. Pedig megvan mindenük. Mi látjuk, hogy mennyire félrementek – de ők meg se pillázzák, ha VALÓDI elnyomásról, VALÓDI háborúról beszélünk nekik.
Mintha minden ÉRZÉKELÉS kihalt volna belőlük. Olyan üresen konganak, mint a pléhhordó!
A 70-es években, mikor az én korosztályom élte gyerekkorát, igazából (már) nem panaszkodhattunk. Voltak olyan dolgok, amiken fennakadtunk, szó se róla, de éreztük valahogy a bőrünkön, mit jelent a hatalom, az erő(szak). A 80-as évek végén már a mi korosztályunk is elkezdte feszegetni a múltat és a határait is, és lépésről lépésre, beleérve a "jövőbe", elkezdte a SAJÁT KORÁT ÉLNI. De tudtuk, mi van MÖGÖTTÜNK és mit szeretnénk elérni.
Elértük.
Aztán amit elértünk, ráhagytuk a következő generációra, vigyék ők tovább.
Most már nekik is vannak gyerekeik. De mivé lett EZ A GENERÁCIÓ? Se mögötte, se előtte, se jelene. Mintha csak a rombolásra érkeztek volna, minden TART-ás, minden ÉRTÉK-tudat nélkül.
És igen.
De értenünk KELL, hogy miért!

Mint tudjuk: KOR-KÖR-VÁLTÁSBAN vagyunk. A RÉGI, aminek LEJÁRT AZ IDEJE, mindenestül TÁVOZIK. Természetesen a maga SZEREPLŐIVEL EGYÜTT, akik szerepük szerint VÉGIG-hajtják aminek lejárt az ideje.
Lehet ezeknek a szereplőknek "MAGOSABB" célokról, okokról, összefüggésekről beszélni?
Beszélni lehet, csak minek. Mert hogy semmi nem megy át az ELMÉKBE, az LÁTHATÓ TÉNY.
A "VÉG-rehajtóknak" NINCS ERKÖLCSI ÉRZÉKÜK – ahogy egyetlen ELMÉS EMBERNEK SINCS.
Az erkölcsi ÉRZÉK – ahogy a nevében is benne van – ÉRZÉKELÉS. Tehát SZÍV-béli. Vagy van, vagy nincs. Akinek van, az hozza MAG-ával. Nem is tudja átadni annak, akiben meg nincs, mert aki NEM ÉRZI, soha nem is fogja ÉRTENI, hogy az meg mi? Legyen minden JOG-szerű, de hogy az a jog köszönő viszonyban nincs az IGAZSÁGGAL, vagy a JÓÉRZÉSSEL, fel se tűnik neki, így nem is zavarja.
Lehet ilyen alapon EREDMÉNYESEN, HAT-ékonyan együttműködni?
Kínnal-keservvel. Ezért marad újra és újra CSAK a feszkó.
Márpedig feszültségben nincs együttműködés, nincs létezés, nincs JÓ LÉT.

Valahogy megérett ez a feszültséggel teli világ a teljes kisülésére.
Utána talán beáll a MÁGNESES NYUGALOM, a MAG-NŐS MEZŐK együttműködése, az EGY-et-ÉRTÉS, az Egy-NYELV-űség..
A KÖZÖS ÉG..