2026-03-17

                                     MOTTÓ: BALHÉK.... 

Nos, a "balhék" folynak és elég hangosan, zajosan. A FELSZÍNEN. A LÁTSZAT "SZÍN"-terében.
De hogy mi megy a HÁTTÉRBEN, mi történik VALÓBAN – nos, azt kevesen érzékelik.
Mert kevesen vannak CSEND-ben.
A CSENDET is meg lehet hallani – ha valaki maga is tud csendben lenni.
A felszíni zaj ELTÖMÍTI a hallást. Márpedig az igazi hallás BELÜL van. Ahogy a LÁTÁS is.
Csak a Csendből lehet meghallani olyan mondatokat, amelyek vakufényként villantják fel a hátteret. Aki a zajt hallja, a beszédekben is csak a felszínt érzékeli. És azt fogja elhinni, hogy az az igaz.

Minden változik, minden fordul.
Erre újra és újra a legjobb példa a GÖNCÖL SZEKÉR látványa. Érdemes időt szentelni rá és kimenni, "megbámulni a csillagokat" – ha nem felhős az ég. Tegnap előtt este például csak úgy ragyogtak a csillagok: csodás látványt nyújtott az Orion, a Szíriusz és még néhány csillag DK-i irányban, félmagasan az égbolton. Ami érdekes volt, hogy az Orionnal kb egymagasságban, de ÉK irányban VÍZSZINTESEN nyúlt el a Göncöl, kevésbé fényesen ragyogva. Amikor hajnal 3:33-kor kinéztem a tetőablakon, a Göncöllel pont szembenéztem, nyugati irányba és FÜGGŐLEGES TENGELYBEN!
Na, ezt magyarázza meg valaki a "bolygó bolyongásával"...
Ezen lehet mélázgatni, felhozni érvként az "okosságokat" – csakhogy, a magyar nyelvben ami nincs, az nincs. Márpedig a Földhöz, azaz létezésünk TERÉHEZ nem kapcsol sehol gömböt, vagy golyót, vagy bolyongást... De erről már volt szó.
Ami MOST lényegi és amire a GÖNCÖL rámutat: MINDEN FORDUL. Minden "ÁT-ÁLL".
Semmi nem marad úgy és olyan, ahogy az előző pillanatban volt.
Ugyanakkor ISMÉTLŐDIK CIKLUSOSAN MINDEN.
Tehát ÁLLANDÓSÁG és VÁLTOZÁS TELJESEN EGYÜTT MOZOGNAK.
A lényeg mindig abban van, hogy MI AZ, AMI ÉPP ÁLLANDÓ és MI AZ, AMI ÉPP VÁLTOZÓ.

Mint tudjuk, a TUDATMINŐSÉG ÁLLANDÓ. Ezért nem lehet TUDÁST átadni, mert minden TUDÁS a TUDATHOZ és annak HANGOLTSÁGÁHOZ, REZGÉSMINŐSÉGÉHEZ kapcsolható. Ezért tudják egymást az "egy húron pendülők" megérteni és ezért nincs "ÁTHALLÁS" két minőség között, ahogy egyik hangvilla sem veszi át a másiknak a rezgését, ha nincsenek ÖSSZEHANGOLVA.

A MEGÉLÉSEK azonban mindig változók. Annak függvényében, mennyire ismeri fel az "EGY-ÉN" önmagát egy-egy megélésben. Felismeri-e az ismétlődéseket és meglátja-e a változót az ismétlődésekben, amik mindig azért jönnek, hogy VÁLTOZTASSUNK a hozzáállásunkon.

A mai nap üzenete arról szól, hogy egyrészt minden(ki) elnyeri a maga jutalmát, tehát kár aggódni azon, hogy bárki bármit is meg tud úszni; másrészt ne engedjük bele magunkat a zajba, ne hagyjuk, hogy a felszíni porverés elvakítsa a látásunkat. Legyünk tudatában annak, hogy MINDEN VÁLTOZIK – de a VÁLTOZÁS IRÁNYÁT és MIÉRTJÉT és HOGYANJÁT csak akkor fogjuk tudni "FEL-FOG"-ni, ha CSENDBEN maradva meghalljuk a CSEND HANGJÁT...