2026-03-08

MOTTÓ: AZ "Y" URALMA...
A mai nap olyan,
mintha egy nagy tükröt tartana "Jaóuzsi bácsi" elé, hogy nézd, hova jutottál,
mert nem hallgattál Mariska néni BENTI "KI"-kiabálására!
És valóban.
Ha körülnézünk a világban és megnézi valaki még hozzá azt a történelmi
áttekintő videót, amit tegnap tettem ki Iránról, akkor egyértelműen mit láthat?
AZ "Y" TOMBOLÁSÁT.
Ami évezredek óta megy.
A tegnapi videó azért tanulságos még, mert remekül összefoglalja a VALLÁS
HATALMI TÉBOLYDÁJÁT. Mi a vallás? IRÁNYÍTÓ ESZME.
Hogyan AKAR IRÁNYÍTANI, BÍRÁSKODNI? A legegyszerűbb módon: "ISTEN" nevében.
Csak ki is az az isten?
Egy szakállas hym....
Barbara Thiering a Jézus az ember c. könyvében tökéletesen végigvezeti azt a
folyamatot, ami mind a mai napig működik: a SZEKTÁK ZÁRT RENDSZERÉT, szigorú
ÉLETVEZETÉSI előrírásait, a NŐK másodrendű lényként való kategorizálását, és
mindazt a MANIPULÁCIÓT a tudományok vallási árnyalásában, isten akaratának
megnyílvánulásaként aposztrofálva, hogy a HATALOM KÖZVETLEN KÖZELÉBEN
LEHESSENEK. HOgy ŐK ADJÁK AZ ESZMÉT (oktatás, nevelés, kultúra, művészetek) egy társadalom működtetésében. Ha ők adják az eszmét, főleg az oktatás keretében, ők határozzák meg a TELJES MŰKÖDÉST, akár ÉVSZÁZADOKRA ELŐRE is!
A módszer nem csak perzsa, arab, zsidó vagy hindu, vagy brahman: EZ MIND EGY. "EZEK" MIND UGYANAZOK! Ugyanazzal a prototípussal: a SZAKÁLLAS HYM figurájával, mely
maga az "isteni kép-MÁS – mondhatni egy MÁS KÉP", ami teljesen MÁSKÉPP is működik az EREDENDŐ REND-hez képest.
Mióta ez a
prototípus mozgásba hozta puhapöcs "fiát" – lsd Michelangelo festményét -, hogy
"szikrát, azaz FESZÜLTÉSGET húzzon bele, azóta van a LÉTEZÉSBEN FESZÜLTSÉG, és azóta van a LÉTEZÉS FESZÜLTSÉGBEN!
Pedig "FESZÜLTSÉGBEN NINCS LÉTEZÉS" – szólt az üzenet még 2021. augusztus
13-án, a Szíriusz helikális felkelésének napján, ami mit is jelent? Azt, hogy AMI
NEM MÁGNESES – magyarul MAG NŐS - , az NEM ÉLETKÉPES. Pedig MINDEN CSAK és KIZÁRÓLAG MÁGNESES TÉR-ben képes működni!!
Tehát feszültség SINCS mágneses háttér nélkül!
A feszültséget az ÜRESEK működtetik.
És addig tart a feszültség a "LÉ-G-KÖR"-ben, amíg az üresek azt fenntartják.
Amíg vannak üresek...
A mai "észközök"
érdekes "jelenetet" mutatnak: a vitát, a harcot, a küzdelmet. De "csak" hol?
A FELSZÍNEN.
Egy másik képen az "Y" a "GYERMEKRE" tekint. A lapok állása szerint kétféle értelmezés
lehetséges (ha már a kettősség világában élünk) e felállásban:
- "ELŐTTEM AZ UTÓDOM" – a "GYERMEK JÖVŐJE" rajtam múlik.
Egyébként meg igen: akár aláhull, akár megmarad, a következő szakasz működését,
minőségét mindenképp meghatározza.
- "HONNAN INDULTAM"? Milyen voltam "KEZDETBEN"? Milyen "FI" voltam? És mivé
lettem?
A GYERMEKRE tekintés adhatja meg az elmerengés indítékát: vajon mit lát a
gyermek bennem?
Az ERŐSZAKOT? A HATALMAT? A KIZÁRÓ-lagosságot? A HARCOT? Az ELLENTÉTEK SZÍTÁSÁT
a HATALOM ÉRDEKÉBEN? A legázolást? A másokon áttaposást? Az önérvényesítés közönyét?
Vagy kiváltja a GYERMEK LÁTVÁNYA az EREDENDŐ CÉL és FELADAT EMLÉKEZETÉT: a
BIZTONSÁG megTEREMtését a fel-NŐ-vekvő nemzedéknek?
Az "Y"
feladata a létezésben nem más, mint a BIZTONSÁGOS TÉR, a JÓ LÉT BIZTOSÍTÁSA az
ÉLET-hez, az ÉLET felneveléséhez, továbbadásához – egyáltalán: az ÉLÉSHEZ.
Ami meg a NŐ DOLGA.
Ahogy tegnap is
mondám: Mariska néni feladata az OTTHON kényelme, melege és az ETETÉS, a Jaóuzsi
bácsié pedig mindaz, ami KÖRÜL-ötte van: magának a HÁZNAK a megépítése, a "KÜL-TÉR"
rendezése, a KÜLSŐ munkák elvégzése. Mindezt természetesen lehet vénuszi,
MŰVÉSZI módon, SZÉPSÉGBEN és RENDEZETTSÉGBEN megvalósítani, hisz ha valaki JÓL
végzi a dolgát, az úgyis szép és rendezett.
"ISTENI" minőségű.
Lehet most
mondani, hogy mindez HIÚ ÁBRÁND.
Hát NEM!
Ha hiú ábránd lenne, nem lenne meg a ZSIGERI EMLÉKEZETÜNKBEN – és nem lenne meg a
NYELVÜNKBEN. Ja, és nem írnák le a számok. És nem őrizné a hímzésünk, nem
énekelnénk a népdalokban....
Egy harmadik "észköz"
a fent emlegett kettősségből mégiscsak megmutatja, hogy melyik irány lesz a MÉRVADÓ:
az "Y" aláhullása. És ezzel egyidejűleg egy "ÚJ GYERMEKI JÖVŐ" formálódása.
Az ÚJ nem
csettintésre jön létre, hanem LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE. Ezért érezzük a
nyugtalanságot, ezért van elegünk már az egészből, és borítanánk legszívesebben
az asztalt. Azonnal!
De ez a kártyalap TÜRELEMRE INT. A lépések aprók, viszont HATÁR-ozottak.
MEGHATÁROZOTTAK.
A mi dogunk TÚL
LÁTNI, a vihar határain túlra.
Meg KÖZÉPEN maradni – ahol az "ÉPSÉGÜNK" van.
Minden beteljesül,
még ha néha oly kilátástalannak is látszik.
A tegnapi videóban is elhangzik: minden hatalom magát emészti fel.
Igen.
Most éljük az utolsó felvonását...
(Kép forrása: IDŐKÉP)

