2026-03-05

                                  MOTTÓ: TÁMOGATÓ(K) 

Az "E"-világban senki nincs egyedül!
Mindenki "MAG-ának-VALÓ(ja)", mindenki egy EGY ÉN, egy EGY-ED, mégsincs egyedül.

Alapvetően az élet TEN-MAG-unkban van, tehát minden lehetőség és megoldás is – de ha az ember ELMÉJE túlságosan beszűkült és szó szerint nem ért, mert nem lát a szemétől, akkor jönnek a "MÁSOK", akik MÁS OK-ból kifolyólag látnak, más nézőpontból értékelnek és épp ezért tudnak a segítségünkre lenni, tovább téve a lemezjátszó elakadt tűjét...

Amikor valami rendkívüli helyzetbe kerülünk és ép bőrrel jövünk ki belőle, azt mondjuk: velünk voltak az "angyalok". Pedig nem. Saját MAG-unk volt az, aki "belenyúlt" emberi működésünkbe, lekapcsolva azt, hogy a "felsőbb akarat" tudjon érvényesülni.
Magam is megéltem ilyet: akkor tapasztaltam meg, hogy mi az a "halálos nyugalom" és milyen, amikor "magamon kívül" cselekszem. Aztán konstatálom: még van 'dógom' a Föld nevű élettérben...

De nem is kell rendkívüli helyzetbe kerülni: a legapróbb, leghétköznapibb feladatokban is tud segítség érkezni, mikor valami probléma merül fel. Legyen az egy telefonos ügyintézés, egy kiégett utcai villanylámpa bejelentése, egy visszaváltandó áru, egy nehéz csomag cipelése....
Megint saját élménnyel tudok jönni: sok évvel ezelőtt indulás után, kb a 3-ik saroknál vettem észre, hogy csattog az autóm egyik kereke. Megállva a buszmegállóban kiszálltam, hogy megnézzem, és lőn: az egyik kerék teljesen lapos volt. Nagy sóhajtással, hogy most "végre" kipróbálhatom, hogyan kell kereket cserélni és felcsapom a csomagtartót, megáll mellettem egy autó, amiből egy volt kolléga szólt ki, segíthet-e?.... Mondanom se kell, 5 perc alatt kicserélte nekem a kereket 😊....
Vagy ugyanebben a buszmegállóban kismamaként várakozva egyszer csak megállt egy taxi és felkínálta, hogy bevisz a városba...

Gondolom, minden olvasónak vannak hasonló történetei, melyek megszépítik a hétköznapokat.
Ezért nem kell soha aggódni, hogy mit hoz a holnap. Hogy jaj, mi miként fog majd megoldódni.
MINDIG MINDEN MEGOLDÓDIK és MINDEN A LEHETŐ LEGJOBBAN OLDÓDIK MEG!

Most persze lehet hozni a háborút, meg a veszteségeket, meg Magyarország helyzetét pl Trianonnal – de ezek más "dimenziók". Ami körülöttünk van, az egy MEGÍRT SORSÚT, egy "folyam", amivel együtt úszunk. De az, hogy HOL úszunk: a folyam közepén, vagy a szélén, egyedül vagy társaságban, meg hogy milyen tempóban – nos, az az egyetlen, ami "ránk tartozik".

Régóta mondom, hogy a 2000-es évek a KAPCSOLATOK átrendeződéséről szólnak. Egyrészt előtérbe kerül minden háttérmunka, másrészt egy oldalra kerülnek az "egyívásúak".
"Azonos az azonossal" társul, mert MÁS-OK-kal nem tud együttműködni.
A "feltámadáshoz meg kell halni" – azaz le kell zárulnia mindannak, ami MÁR életképtelen, azért, hogy ÉLETRE TUDJON KELNI az új.
A külvilág most "hadban" áll. Mondhatni önmagával, saját értékrendjének működése szerint.
Ahogy sok EGY-ÉN is.
Már mondtam az év elején, hogy (tüzes ló ide vagy oda) ebben az évben mindenki azt aratja, amit elvetett. Ez az év "Holle anyó" éve – és semmiféle tüzes paripa, vagy apokaliptikus lovas had nem fog patacsattogtatással a fejünk felett "tüzet hányni".... Egyszerűen "csak" rendeződnek a sorok. Ez lehet heves, de lehet jeges is. Mert mindez CSAK LÁTSZAT.
Az IGAZI ÁTRENDEZŐDÉS a "M-ÉJ"-ben történik meg. Bent és majd kint is, KÖZ-ŐS-ÉG-ben..
Vagy alatt...
Hogy IGAZI Együtt - Egy-MÁS-sal – Egy-MÁS-ért működés tudjon létre jönni..

Kép forrása: stablediffusionweb.com