2026-02-24

                              MOTTÓ: TÜKÖR - TELIHOLDNÁL

A "tükör" fogalmát a spiri masszában oly mértékben kiforgatták és elferdítették már, hogy az minden képzeletet felülmúl. Semmivel sem különbek, mint a vallások személyiség eltaposó megnyilvánulásai, melyek lényege: érezd magad sz@rul attól, amit látsz. Mármint a tükörben...
Csakhogy SOHA nem tevődik fel a kérdés: KINEK A SZEMÉN KERESZTÜL???
Ugyanis a SZEM LÁTÁSÁT erősen befolyásolja a befolyásoltsága. Például épp a vallás elmemosó technikája. Vagy a new age, a spiri, meg ezo, meg mindenféle keleti tanok kijelentései: a környezeted a te tükröd, ha nem tetszik valami, akkor annak okát magadban keresd.
Aljas.
Végtelenül.
Mert megint "tudó-s", csak NEM TUDÓ!
Olyan, mint, CSAK NEM AZ!!
Mint minden elmebeli állítás, mely elszakadt az őt eredendően "etető" SZER-TUDATTÓL.

Mert mi a TÜKÖR?
Eleve NEM AZ, aminek "látszik". Mint a TELIHOLD...
A TÜKÖR az a T-Ű-KÖR, aminek fokán a teve előbb átmegy, mint a GAZ-ember – hisz eleve nem más, mint a "T(é)-KÖR". Vagy másképp a KÖR-T(é)-FA. Az "ANKH-kereszt".
Ami kit jelképez? 
A TEREMTETT EMBERt. "AZ" embert. 
Hol van a T(é)-KÖR-nek a "FOKA"? Amin átmegy, vagy inkább átfordul az ember?
A MAG-PONT-ban. Ahol MAG-ához TÉR-het a KÖR-ből...
Aki "NEM TÉR MEG A MAG"-ba, azaz NEM TÉR MAGÁHOZ, nem ismeri fel ISTENI mivoltát, az tovább KÖR-öz (vagy KER-ing) a kereszt horizontján.
Aki pedig igen, ő "TENGELY"-be állhat és KI-EMEL-kedhet.

Amikor tükörbe nézünk, mit látunk?
EMBERI formánkat. Kivetülésünket. A láthatót.
Ha JÓL nézünk a tükörbe, akkor megláthatjuk TEN-MAG-unkat is.... A láthatatlant.
A FÉNY KETTŐS természetét mi adja? A LÁTHATATLAN-LÁTHATÓ KETTŐSE.
Az EGYIK, ami a "HÁT-TÉR"-ben van, a másik pedig a T-KÖRE, a TŰ-KÖRE, a ki-VE-T-ülése.
Ez a TÜKÖR LÉNYEGE.
A "SZEM" tükre. MIT LÁT? A FELSZÍNT vagy a MÉLYSÉGET(is)?

Aztán: ha tükörbe nézünk, mit látunk még?
Azt, ami MÖGÖTTÜNK van. A "HÁT-TERET". Azt a TÉR-tartományt, amit SZEMMEL ugyan NEM LÁTUNK, de ami LÁTHATATLANUL mégis TÁM-ogat, és TART bennünket, a megfelelő úton.
A HÁT-TÉR-ben van az EREDETÜNK. A GYÖKERÜNK. A MÚLTUNK. A TEHETSÉGÜNK, a KÉPESSÉGEINK, mindaz, amit MAGUNKKAL HOZTUNK az utunkra.
HA látjuk az arcunkat, akkor LÁTJUK a "HOGYAN" eredményét. Hogy HOGYAN éltük és hogyan éltük MEG mindazt, amit hoztunk? A HOGYAN ugyanis mindig kiül az arcra. Derűs? Vagy borult? Torzult? Elferdült? Ráncos? Árkos? Lefelé vagy felfelé hajlik a száj?
Ez itt a lényeg!

És messze NEM AZ, hogy a környezeted a TE tükröd!!!

Mert ugye MELYIK környezetet nevezzük kis tükörnek? 
A közvetlen SAJÁT TEREM valóban rólam árulkodik. De ami az "ÉN" határain túl van, az már nem.
Az lehet egyfajta KIHÍVÁS, TANÍTÁS, FELADAT – de megint mihez?
A HOGYAN-hoz.
HOGYAN élem meg azt, amivel körbe vagyok véve?
A hülye szomszédot... Az ugatós kutyát... A közlekedést... Magát a környezetet....
Mennyi ebben-ebből az "ÉN" része(m)?
Hol és mit tudok TENNI? Tudok-e egyáltalán tenni valamit? Ha nem, akkor a "Hogyan" lehet épp a továbbállás. De ahhoz is: van-e elég merszem, na meg egyáltalán, hogy hova? És ahova mennék, ott lesz-e munka? És így tovább....

Tehát: hol van megint a lényeg?
A HOGYAN megélésében. Azaz a HOZZÁÁLLÁSBAN.
A MINŐSÉGBEN.
Mert mindig mindenben a MINŐSÉG a döntő....
Még a TÜKÖR csiszoltságában is...