2026-02-22

                             MOTTÓ: MEGFONTOLTSÁG... 

Vagy: MEGGONDOLTSÁG...

"Fontolóra veszem"... "Meggondolom"...
Mikor mondjuk ezeket? Amikor NEM TUDUNK DÖNTENI.
Már napok óta ez a téma adja magát – biztosan nem véletlenül. Érinthet valakit az "itt és most"-ban közvetlenül, egy adott témában. De érint(het) bennünket ÁLTALÁNOSAN, mintegy FELKÉSZÍTŐ JELLEGGEL, a jövőre tekintettel, hogy mi az, ami bennünket befolyásol?
Az AGY(alás)?
Vagy a ZSIGERI MEGÉRZÉS?
Egy biztos: a JÓ DÖNTÉS nem agyból születik....

Amikor valamit "meggondolunk", akkor abba a gondolkodásba általában BELE is FÁRADUNK.
Eredmény? Nem történik semmi. Pontosabban: nem teszünk semmit.
Ez nálunk is így ment évről évre a házfelújítással kapcsolatban. Aztán egyszercsak a nyakunkra értek az állapotok, egyszerűen kezdett minden "elengedni" és "tarthatatlanná" válni.
ÉREZHETŐ volt: ITT AZ IDŐ. Pontosabban a LEHETŐSÉG. Ha MOST nem ragadjuk meg, akkor beleragadunk a "romokba". Így aztán döntöttünk: vágjunk bele! Az első lépés magával hozta a többit, az első szakember hozta magával a társait, csupa jólfelkészült és korrekt embereket.
Nem mondom, hogy néha nem kellett morogni velük, de az "egyszer úgyis vége lesz" tudat megadta a türelmet. Ami kellett is, hisz bő fél éve élünk már felfordulásban.
DE!! Ami a LÉNYEG: nincs olyan, amiben ne lenne valami jó! Amikor az ember például úgysem tehet semmit, akkor KELL MÁST TENNI. Például OLVASNI. A kupi kellős közepén. Meg elmenni edzeni, mozogni, tekeregni. Nem kell főzni! Se mosogatni! 😊Ki lehet próbálni az összes menüzős éttermet!
Szóval: mindig minden helyzetből ki lehet hozni a JÓT. Nem a koszt kell nézni, nem a felfordulást, hanem azt, mi az a JÓ, amit a pillanat megad.
HA!
HA úgy állunk hozzá.
Miután meghoztuk a DÖNTÉSÜNKET.
Ami általában NEM A MEGGONDOLÁS eredménye, hanem az ÉRZÉKELÉSÉ!
A RÁÉRZÉSÉ.
És ha igazán "belegondolunk": a döntésünk alapja az ELSŐ MEGÉRZÉS...

Van egy gyanúm, hogy van még mit edzeni... Különben az "észközök" se ismételnék a feladatot újra és újra...