Facebook: https://www.facebook.com/skorpiostudio

2026-02-03

                       MOTTÓ: ÁRAMLÁS SODRÁSÁBAN... 

Folytatnám a tegnap megpendített művészi v/f-onalat: csak ma nem Fricsay Ferenctől idéznék, hanem Edwin Fischertől, aki "Beethoven-temperamentumú Mozart-interpretátor volt, Apollón papja dionüszoszi extázisban". Ő írta a következőket:

"TISZTÁN ÉS VILÁGOSAN KELL ÉLNÜNK ÉS AKKOR EGYSZERŰEN RÁBÍZHATJUK MAGUNKAT EGY ÁRAMLAT SODRÁSÁRA, MELYBEN ÁTÉLHETJÜK AZ ÚJRATEREMTŐ MŰVÉSZ BOLDOGSÁGÁT.."

E gondolatmenetben két fogalmat emelnék ki - a TISZTA ÉS EGYSZERŰ életen túl, hisz e kettőről, mint az OPTIMIZMUS velejáróiról, a tegnapi Rituáléban már esett szó -, melyek kapcsolódnak a mai nap üzenetéhez:
- EGY ÁRAMLAT SODRÁSA
- ÚJRATEREMTŐ MŰVÉSZ

Már sokszor beszéltünk arról, hogy az AKARAT a legnagyobb GÖRCS, és a legtöbb PROBLÉMÁT, AKADÁLYT "megteremtő" erő. Pedig minden "okostojás" az akaratra hivatkozik. "Azért nem érsz célt, mert nem akarod eléggé". Minden eladási marketing alaptézise az akaraterő, az önlegyőzés, a cél szem előtt tartása és a hozzá elvezető út kitartó bejárása.
VALÓBAN???
Valóban minden sikeres ember "AKARATBÓL" lett az, vagy egy BELSŐ TŰZ HAJTÓEREJE ÁLTAL???
Ugyanis a kettő köszönő viszonyban sincs egymással!!!
Az AKARAT a FEJHEZ kötött.
A BELSŐ TŰZ pedig a SZÍVHEZ.
Amikor valaki tűzön-vízen át véghez akarja vinni akaratát, mit mondunk?
"A FEJÉBE VETTE"...
Amikor valaki KITARTÓAN követi a belső hangját, akkor pedig mit?
"HAJTJA A SZÍVE".
E két út közötti különbséget festi le csodásan Fircsay Ferenc a Mozartról írt esszéjében:
"Mozart számára ez (megj.: a megfelelő forma megtalálása) nem küzdelem volt, hanem RÉSZE AZ ALKOTÁSNAK. Ez nem jelenti azt, hogy számára minden készen adott lett volna: maga is egyszer beismerte, hogy igenis sokat kellett TANULNIA és FÁRADOZNIA, de ez CSAK fáradság és vesződség volt, SOHASEM VOLT KÜZDELEM! A zene elíziumi mezején, az ÉLET FELETT lebegve szeme CSAK AZ IDEÁLIST LÁTTA, FÜLE CSUPÁN MUZSIKÁT HALLOTT."

Amikor valaki a SZÍVÉRE hallgat, az "ÁRAMLÁS SODRÁSÁBAN" van.
Mozarttól például Salieri szó szerint elirigyelte, hogy EGYETLEN JAVÍTÁS NÉLKÜL KOTTÁZOTT.
Azaz: HALLOTTA a benne lüktető muzsikát és NEM "FEJBŐL" ÍRTA!!!
Edwin Fischer úgy fogalmazott: "médiumi közvetítő vagyok az örök, az isteni és az emberiség között".
Én úgy módosítanám: ÁTADJUK A BENNÜNK ÉLŐ ÖRÖK ISTENIT AZ EMBERINEK, HOGY MEG TUDJA SZÓLALTATNI.

Erre bárki és mindenki képes, akiben ÉLŐ A TUDAT.
Mindent és bármit lehet MŰVÉSZI SZINTEN csinálni.
Hogyan szól az "isteni tanítás"? "HA EZT AZ UTAT VÁLASZTOTTAD, AKKOR EZT JÁRD BE A LEGMAGASABB TUDÁSOD SZERINT, A LEGTISZTÁBB SZÁNDÉKKAL ÉS A LEGMAGASABB MINŐSÉGBEN.
Szerintem ez az a gondolatiság, amit a "3+1 T" (Tisztaság-Tisztesség-Tisztelet, melyek megadják a T-artást az ÉRTÉK-és MÉRTÉKTUDATTAL) mellett ki kellene tenni minden osztályterembe.

Nekem anno az apám mondta: ha valamit a kezedbe veszel, akkor csinálhatod jól is, minthogy összecsapod. Az egyik után elégedett leszel, a másik után meg ott lesz benned egy rossz érzés..
Igen.
Ez így van. Megtapasztaltam.. 😊…

Ide kapcsolódhat az "ÚJRATEREMTŐ MŰVÉSZ" kifejezés értelmezése.
Két ok miatt: egyrészt mert VALÓBAN "ÚJ-rateremtés" az, amit "AZ EMBER" végez.
ÚJ-at hoz létre, de MIBŐL? Abból a "VAN"-ságból, ami a testi szemnek nem látható, viszont a FÉNY KETTŐSSÉGÉNEK a természetének megfelelően a SZEMNEK NEM LÁTHATÓ tartományban mindenkor JELEN VAN!
A VÁLTOZÓ mindig az EMBER és az általa megválasztható FORMA: maga a "HOGYAN".
Azaz a mi-NŐ-sége.

A másik ok pedig az, hogy EMBERKÉNT NINCS TEREMTÉS!!!
Hiába hajtogatja mindenféle kvantum-, meg bármilyen eszme, hogy az ember képes teremteni, "csak elvették tőle". Hmm.. KIK IS??? MIÉRT IS?? MIKOR IS????
Ez téveszme és egy hatalmas ostobaság is egyben.
AKI TEREMTETT, AZ NEM TUD TEREMTENI, hisz mindkettő csupán a TÉR-ben, a "TEREM"-ben MEGNYÍLVÁNULÓ. A "teremtés" NEM ITT VAN. Hanem "ODAÁT". A FÉNYEN TÚL. "TÚLON-TÚL".
A FÉNY-ben "LÁTHATÓVÁ VÁLÁS" van. És a TEREMTETT LÉT MEGÉLÉSE!
Mi tud láthatóvá válni? Amiről van KÉP-zelet. Amit HOZUNK MAGUNKKAL!
De honnan jön a KÉP-zelet?
TEN-MAG-unkból. A BENSŐ TUDAT-ból – és NEM AZ ELMÉBŐL.
Az ELME is "lát", de CSAK az "E-VILÁG" LÁTÓ-TER-ének a KÉPEIT tudja befogadni, felfogni, ÉRT-elmezni és átformálni. (No, erre most egy nagyot rá is tüsszentettem!)
Amikor "ÁTHOZUNK" valamilyen muzsikát, képet, "találmányt" – azt az "ÁRNYÉKVILÁG" VAN-ságából hozzuk át és tesszük az ITT és MOST-ban "NYÍL-VAN-valóvá".
(NYÍL-NYÉL. NÍL(us)-NÉL. /N-ÉL. NÉ-ÉL. Az ÉN ÉL. És már "HELY"-ben is vagyunk… A NÍL-us is magyarul érthető….)
Mindig mondom, aki megérti mit jelent az "E" hang, hozzátéve a többi mássalhangzóhoz, akkor mindent megért. HA!!! RÁ TUD ÉREZNI az összefüggésekre! Anélkül ugyanis nem megy….

Fricsay azt mondta: "az abszolut zenében a FORMA a döntő. Az abszolut zene kizárólag a formájában él, sőt, mondhatnánk: itt a TARTALOM EGYENLŐ A FORMÁVAL".
Igen.
Ilyen a KIVETÜLT MAG-TUDATÚ EMBER: aki "tartalomként" egyesül a "formával".
Mozart titkát csak ennek tudatában tudjuk megérteni: mert ő nem közvetítette a zenét, hanem Ő MAGA VOLT A ZENE, a ZENESZERZÉS PEDIG AZ ÉLET(E)…..

Mindnyájan tudunk "mozartok" lenni.
HA AZT ÉLJÜK, AKIK VAGYUNK.
A SZÍV-HANG REZGÉSÉBEN, annak ÁRAMLÁSÁBAN…


(Kép forrása: pszicholive)