2026-01-27

                       MOTTÓ: HATÁROK ÉS ÁRNYÉKOK

A mai nap a "vitákról" szól.
Kivel állunk le vitázni?
Érdemes-e az illetővel leállni vitázni?
Vitázunk-e MAGUNKKAL? Jóban vagyunk-e saját magunkkal?
El tudjuk-e egyáltalán fogadni saját magunkat?
Értjük-e magunkat?
Szeretjük-e magunkat?
Mert ha nem – ott nagy a baj.

Tegnap idézte valaki azt a mondatot egy beszélgetésben, hogy "NEM SZERETVE LENNI, AZ A HALÁL".
Én kiegészíteném: NEM SZERETVE LENNI SAJÁT MAGAM ÁLTAL – AZ A HALÁL.
Félünk, rettegünk attól, hogy "nem vagyunk szeretve". Hogy nem fogadnak el minket.
Félünk, rettegünk a számkivetettségtől. A magunkra maradástól.
Nos, amíg ELVÁRJUK, addig félhetünk is.
Amíg CSAK MÁSOK SZEMÉBEN vagyunk képesek magunkat látni és értékelni – addig félhetünk is. Sokan felhúzzák ilyenkor a "határ-sorompókat" és bárkit beengednek az életükbe.
A legrosszabb döntés.

Miért félnek az emberek?
Mert mindent KiNTRŐL és a MÁSTÓL várnak el.
Ahogy nincs FELELŐSSÉGVÁLLALÁS a saját létminőségért, úgy nincs ÖNSZERETET SEM.
Egyik nincs a másik nélkül.
Ha ISMEREM magamat és el is tudom FOGADNI, hogy olyan vagyok amilyen és úgy működök ahogy, mert "én vagyok én" – akkor nem lesz állandó önostorozás, nem lesz állandó önleértékelés hamis kritikai elvek mentén.
Belénk, magyarokba, valakik valamikor mélységesen elültették "SZERÉNYSÉG" és "ALÁZAT" címszavak alatt a "MERJÜNK KICSIT LENNI" mentalitást! Miért is?
MERT FÉLTEK TŐLÜNK!
Féltek ATTÓL A NEM FIZIKAI ERŐTŐL, ami a BENSŐBŐL FAKAD.
Mi ez az erő?
A TUDATOSSÁG EREJE. Mint "Jedi mesternél".
A BIZONYOSSÁG ereje. A "Tudom, hogy tudom, mert tudom".
Ezt a bizonyosságot hogyan lehet aláásni? MEGALÁZÁSSAL. LEKICSINYLÉSSEL. A TARTÁS MEGTÖRÉSÉVEL. És a fogalmak szándékos összekeverésével (mondhatni egy jól kitalált PESER technikával), mi szerint a BÜSZKESÉG BŰN, a TUDÁS BEKÉPZELTSÉG, a TARTÁS GŐG, az ÖNVÉDELEM, a HATÁRHÚZÁS meg EGOIZMUS.
Jól ki lett ez találva.

De BEÉRTÜNK a TÉRNEK abba a "Katalizátor-pontjába", mikor megnyomódnak rajtunk a gombok az ÖNFELISMERÉSHEZ és a belénk programozott hiedelmek kitörléséhez.
Magyarul a "MAG"-unkhoz téréshez.

Aki sokat vitatkozik magával: FEJEZZE BE.
Aki vitatkozik másokkal: nézze meg, hogy hol és kivel teszi ezt visszatérően?
Mennyire érdemes vitában lenni? Hol lehet és hol érdemes ÉRVEKKEL és TÉNYEKKEL HAT-ni, hogy TISZTA VÍZ kerüljön végre a pohárba, vagy feltöltődjön az a pohár végre tiszta vízzel...
Ahol semmi sem HAT, ott hátat kell fordítani, mert vannak kimondottan a vita kedvéért vitatkozók. Ők a gerjesztett feszültségben "sülnek ki", azaz vezetik le a saját feszültségüket – közben meg másokat hoznak ki a sodrukból és mérgezik meg egy adott közösség levegőjét, legyen az családi, baráti, vagy munkahelyi.

Minden közösségben akadnak (még) kimondottan rosszakaratú emberek. Akik mindig MÁSOKAT figyelnek és abba kötnek bele előszeretettel, akinél érzik azt a benső erőt, ami bennük nincs meg, ezért rohadtul irritálja őket. Ki lehet az ilyeneket kerülni, de a kikerülés nekik olaj a tűzre. Mit lehet tenni? JELEN lenni. Azaz NEM FÉLNI az ilyentől, hanem MEGFIGYELNI. Ő fogja magát tehetetlennek érezni és ő fogja magát olyan helyzetbe sodorni, amiben magát állítja pellengérre.
MINDIG bejön.
De mondom, egy a kulcs: SOHA NEM MEGIJEDNI ÉS NEM FÉLNI, MERT NEM TUDNAK ÁRTANI!!
Hogyhogy?
"MERT MINDEN JÓRAVALÓ EMBER ÉLETE JÓRA FORDUL". És ha valami látszólag ellenem – az is ÉRTEM, csak ÉRTENI KELL, hogy MIÉRT és MIBEN.
Egyébként pedig minden ártó szándék visszakanyarodik a feladójához.
És ezt mindig meg is láthatjuk.
Csak a "HATÁROKAT" kell jól megerősíteni... és megerősíteni a "SZENT SZÖVETSÉGET" tenmagunkkal (ha már 27-e van)...

(KÉp forrása: nemethgabriella.com)