2026-01-13

                                       MOTTÓ: NYUGI.... 

A mai napban kettős energiák mutatkoznak: a LÉPJ NAGYOT és a MARADJ NYUGTON.
Na, akkor melyik?
MIKOR MELYIK.

Nekünk KELL látni és eldönteni tudni, hogy hol kell valamiből KILÉPNI, hol kell TOVÁBBLÉPNI, min és kiken kell ÁTLÉPNI, illetve MIBEN ÉS HOL KELL LE-és EL-nyugodnunk.
Hol vagyunk kapkodásban, hol hajt minket a gyorsítás kényszere? Hol futunk bele félrebeszélésekbe, információk elcsúszásába azért, mert felszínesek vagyunk.

Mindenképp kell vigyáznunk arra, kivel állunk le bármiben is vitatkozni. Korlátolt, bemerevedett ELMEPROGRAMOK ellenében az ÉRZÉKELÉSRE, meg a józan paraszti észre hivatkozni lehetetlen, legyen bármiről is szó.
Megmutatkozott ez a mentalitás itt az oldalon is az elmúlt napokban, egy "istenhívő" jóvoltából.
Meghallott ő bármit is abból, amit mi mondunk? Semmit.
Vannak emberek, akik csak BESZÉLNI TUDNAK. És nem hallanak, nem hallgatnak, nem figyelnek oda, mit mond a másik. Még akkor sem, ha udvariasan megkérdezik, mi újság veled? Mondasz 1-2 szót és már rá is zendít a maga nótájára. Be-beszúrsz, vagy beszúrnál valamilyen reflektálást, de teljesen feleslegesen, mert látszik a szemén, hogy nem érdekli. Csakis az, ami vele történt, amit ő él meg épp és ami az ő fejében zakatol.
Pedig mindig mondom: ha tudunk elhallgatni, ha tudunk figyelni, MINDIG kaphatunk NEKÜNK SZÓLÓ információkat, válaszokat olyan kérdésekre, helyzetekre, gondolatokra, melyek épp foglalkoztatnak minket. Vagy elénk állnak, mint felkiáltójel, hogy mire figyeljünk, mit tudunk aktuálisan elkerülni...

Amikor anyám temetését intéztem itt a győri karmelitáknál, akkor sikeresen belefutottam egy végtelenül bigott hölgyeménybe, akivel pillanatok alatt olyan hangos szóváltásba sikerült keveredni (a hozzáállása okán), hogy az egész sekrestye tőlünk visszhangzott. A hozzáállása miatti dünnyögésem átment hitvitába, aminek az lett a vége, hogy elkezdett sértegetni és egyszerűen leboszorkányozott. Na, itt nálam is elszakadt a cérna, és emelt hangerőn ecseteltem neki az egyház hatalmas megbocsátó képességét, ami ugye a máglyák tüzében és a vízbefojtásokban teljesedett ki, mert mert valaki mást gondolni, mint amit ők diktáltak.. Itt már nem jutott szóhoz a hölgyemény, ugyanis rávágtam az ajtót. Épp időben, mert az ügyeletes pap pont akkor fejezte be a gyóntatást (hmm.. minő véletlenül) és úgy pattant ki a fülkéből mint annak rendje. Gyorsan elterelt, az ügyintézés negyed óra alatt megvolt és minden igényembe bele is ment, mint hogy nem kell szentbeszéd, meg hogy én mondanám a búcsuztatást és hogy nem kell semmilyen felhajtás. Mindehhez még olyan alacsony árat kért, hogy tettem rá bőven ráadást. És mi történt a temetés után? A hölgyemény kezet nyújtva jött oda és bocsánatot kért a viselkedéséért. Nem mintha őszintének éreztem volna, de a gesztust elfogadtam.
Ennyi.

A MEGRÖGZÖTTEK gondolatain nem lehet változtatni. HITVITÁBA BELEMENNI teljesen értelmetlen. Ahogy mondtam tegnap is: aki démonokkal fenyegetőzik, meg árnyakat küld a másikra, az oly mélységesen buta, hogy a sötétséget is csak megsérteném, ha hozzá hasonlítanám észbeli képességeit.
Lehetne mondani, hogy minket sem lehet meggyőzni.
Valóban. EZ ÍGY VAN!
CSAk itt lép be az a "SÍK"-beli különbség, ami az ÉRZÉKELÉS és az ELME KÖZÖTT VAN!!
Mint tudjuk, alapvetően az ÉRZÉKELÉS irányítja az ELMÉT.
Csakhogy ahol HIÁNYZIK AZ ÉRZÉKELÉS, ott az elmét MÁS-OK töltik fel!!
Mivel? HITTEL. ELMÉLETEKKEL. IDEOLÓGIÁKKAL. FILOZÓFIÁKKAL. ESZMERENDSZEREKKEL.
Amilyen a kabbala is. Mindehol tettenérhető a "hordaléka".

Akinek van érzékelése, mire hagyatkozik? A BENSŐ LÁTÁSÁRA, HALLÁSÁRA, BIZONYOSSÁGÁRA. Mert AZ adja meg a gondolatait.
Namármost az ÉRZÉKELÉS LÁTJA A MÁSIKAT.
De akinek az nincs, hogyan tudná ÉRZÉKELNI A MÁSIKAT??
ELVEKEN keresztül. PROGRAMOZOTT ELVEKEN KERESZTÜL.
De az ELMÉS NEM LÁT, NEM is ÉRZI és NEM is ÉRZÉKELI AZT, amiről mi beszélünk.
Szerinte mi felsőbbrendűnek tartjuk magunkat és lenézzük őt.
Hmm... Mindenki magából indul ki. Erre mit lehet lépni?
"Legyen a hited szerint".

És ha már hit.
Sokszor elmondom (és újra megteszem), a HIT AZ ELME "TARTÓJA". Az ELME "TÁRSA".
Akiben ÉL A BIZONYOSSÁG, annak NEM KELL HIT.
A HIT az "olyan mint a bizonyosság" – CSAK NEM AZ.
Mi a különbség?
A BIZONYOSSÁGHOZ nem kellenek ELVEK. Azt ÉRZI az ember minden sejtjében.
Az a "TUDOM, MERT TUDOM, HOGY TUDOM".
A HITET DIKTÁLJÁK. A HIT a KINT-re MUTAT. Hinni valakiben, valamiben.
A HIT KÖT.
Mondják: higgy MAGADBAN. Aha... DE KI AZ A "MAGAD"???
Na, itt kezdődik az eltérés...
Ugyanis a BIZONYOSSÁG FELSZABADÍT, mert TUDJA A "TEN-MAGOT".

Tehát, nézzük meg ma: miben HISZÜNK?
Miből kellene sürgősen KILÉPNÜNK?
MI az, ahol "AKARUNK", ahol "HABZSOLNÁNK", ahol "hajtjuk az időt", mert egyre többet kívánunk? Na, OTT kell megállni. És lenyugodni. És a CSEND-be TÉR-ni...

Ami érdekes: tegnap több olyan álomról is olvastam, ami a MÚLT ELHAGYÁSÁRÓL üzent.
Megfontolandó, mit viszünk magunkkal tovább.. Akár ettől a pillanattól.
A CSEND NYUGALMÁT – vagy a LÁRMA NYUGHATATLANSÁGÁT?