2025-12-13

                       MOTTÓ: MÁR MEGINT AZ A HÍD.... 

amin ugye akkor kelünk át, ha odaértünk...
 És nem előtte fejben aggódva, hogy mi lesz majd ott?
Meg egyáltalán, lesz-e híd?

A világ legfeleslegesebb tevékenysége az AGGÓDÁS és a SZORONGÁS. Ugyanis CSAKIS MAGUNKNAK szerzünk nyomorúságos pillanatokat. Aggodalmunk tárgya pedig vígan teszi, amit épp tesz. Ha meg netán egy lehetőség miatt szoronganánk, megint csak magunkkal tolunk ki, hisz szó szerint be-SZORÍT-juk magunkat olyan félelmekkel, melyek CSAK A FEJÜNKBEN léteznek....

Tanulságosak voltak a tegnapi kommentek a facebokk oldalon, melyeket válasz nélkül hagytam, mert pont az ilyeneket lehetetlen megválaszolni. Hisz tele vannak KIJELENTŐ mondatokkal. Persze, én is kijelentő mondatokban írok – csakhogy egy MÁS-SÍKON..
Ezzel aztán megint ott vagyunk, ahol a "part szakad", ahol a HÍDLÁB ÁLL(na): én látom nagyon jól, hogy ő hol van elakadva, hol van a gondolatmenetében a "botlókő", de ő semmit nem érzékel abból, amit én mondok és megértetni szeretnék. Miért? Mert ALAPBÓL NEM ÉRZI, amit mondok.
Márpedig, ha NINCS ÉRZÉKELÉS, nincs HANG-olódás se, és NINCS HÍD se, ami összekötne...Az ELME-vezéreltekre jellemző, hogy FEJBEN tele vannak aggodalmakkal, a konteóhírek információival - aminek pedig a "fele sem igaz", mert aki figyel, tudja jól, hogy ezek "ELŐRE GYÁRTOTTAK". Akinek tele a feje, SOHA nem hagyja magát a TAPASZTALATOKKAL megtéveszteni, pedig épp a tapasztalatok mutatnának rá e konteók hiteltelenségére.
A tapasztalati tudással nem lehet vitatkozni, de a meggyőződésből sem lehet engedni. Eredmény? Természetesen személyeskedés, lenézés, sértegetés.
Hídépítés?
Lehetetlen...

Már megfogadtam, hogy többet nem csinálok egyéni tanácsadásokat. Tegnap egy régi ismerős kedvéért kivételt tettem. Nos, megerősödtem a meggyőződésemben, hogy továbbra SEM fogok tanácsadást tartani. Vajon mivel ment el egy óra? Lehet tippelni...
Egy biztos: a "de" és a "csak" nem szól másról, minthogy CSAK "fül kell" és nem megoldás.
Az ELME és SZÍV között NINCS ÁTJÁRÁS, ezért nem működik a "hallás művészete".

A legnagyobb baj, ha "HÁZON BELÜL" nincs meg ez az átjárás! Pont emiatt kering az ELME körbe-körbe, önigazolásokat kergetve, a saját elképzeléseitől nem szabadulva, amit mindenképp a másikra akar erőltetni, legyen az házastárs vagy gyerek vagy kolléga a munkahelyen.
Amíg valaki nem képes meghallani saját szívhangját, addig képtelen bármilyen helyzetet FELÜLRŐL LÁTNI, ezért képtelen lesz az ÖSSZEFÜGGÉSEKET is ÉSZ-revenni. Amiben ő maga is "keményen" érintett. Pedig ÉPP ITT kezdőd-NE a felelősségvállalás.

Az ELME LEVÁLASZT.
A SZÍV ÖSSZEKÖT.
HIDAT épít. BENT, saját MAG-unkban. Magunkkal.
És ha bent MÁR működik, akkor KINT IS FOG.

Amikor valaki folyamatosan másokra hárítja a felelősséget, saját "rosszul léte" okán és nem is teszi fel a kérdést egyszer sem, hogy pl. miért mentem ÉN ODA? Miért vagyok ÉN VELE? Miért élem meg ÉN mindig UGYANAZT? Miért van mindig valaki "rossz" ÉN körülöttem? – addig nincs ÖNISMERET. Addig nincs ÖNFELISMERÉS. És ha nincs önfelismerés, nincs ÖNERŐ SEM.

Az igazi önfelismerés CSAK ÉRZET ALAPÚ lehet!

Elvileg és elméletileg sokmindent tud az ember. Így azt is, hogy igen, kell az önismeret a változás megértéséhez, amibe "belekeveredett". No de ha a gondolat nem megy le a zsigerekig, SOHA nem lesz IGAZI FELISMERÉS TEN-MAG-unkat illetően! Csak körbe-körbejárás, messze tolva a lehetőséget a HÍD megtalálásához.

Sokszor elmondom és egyben sokszor látom is, hogy mennyire nem ÉRZIK sokan azt a mondatot: "az ÉLET BENNÜNK VAN és NINCS RAJTUNK KÍVÜL!!!"
Amíg EZ A MONDAT csak fejben kering, addig csak "lebegés" van és "sodródás". Meg a "sorsra mutogatás", hogy "mások vittek rossz utakra engem, mások bűne az én hibám.."
PEDIG NEM!

A mai nap megint lehetősége(ke)t kínál MEGFONTOLÁSHOZ, ÁTGONDOLÁSOKHOZ, FELÜLBÍRÁLATOKHOZ, ÖNKRITIKÁHOZ, DÖNTÉSEKHEZ – aztán majd a kellő LÉPÉSEK megtételéhez, hogy ki tudjunk szabadulni valaminek a fogságából (amiről tegnap is szó volt) és el tudjunk jutni a "FEJTŐL" a "HASIG".
Azaz a GOND-olatoktól a meg-OLD-ásokig...