2025-12-03

                               avagy: "DON'T FOS, BE HAPPY"... 

Az a váltás, ami az előző napokban megmutatkozott és amitől az ember egy "nagy durranást" várt – igazából ezer apró dologban mutatja meg magát...
Mint oly sok esetben..

Én is álmodtam kisgyerekkel, majd madárfiókákkal, meg újévi keringővel, tehát minden jelezte az új fejezetet... aztán ma nagyot nevettem magamban, ahogy bevillant, mit is jelent nálam a megújulás: ma végeztek a tapétázók, végzett a padlós, már csak az ajtókra kell várni... Én pedig kezdhetem végre a takarítást... Régen nem örültem ennyire a pucerájnak, mit mondjak 😊...

A másik: Dóri lányom egyedül vágott neki egy pár napos repülőútnak és amitől a legjobban félt, hogyan fog majd a szigeten autóval közlekedni. Hát, mit ád istenke: mindjárt az első alkalommal behúzta a csőbe a GPS és elvitte pont olyan úttalan utakra, amiktől pánikolt. Mondogatta is magában, "csak don't fos"!! Aztán alkalmazta az "ősi GPS-módszert", a kérdezést, és mi lett a vége? A "be happy". Mindent megtalált: a célt, a parkolót és a szállást is.

Amit én már jó ideje figyelek: az emberi részünk kerül tesztelés alá, ha "jár a szánk".
Ha annyira tudatosak vagyunk - mint amilyennek hisszük magunkat.
Aki "nagyon tudja a tutit", egészen biztos szembesülni fog a mondandójával, hogy na lássuk: CSAK BESZÉLSZ RÓLA, vagy TUDOD ÉLNI IS?
Nagyon sokan elbuknak ezen a próbán. Sajnos..
De hát ez is így van rendjén: lehet a bukásból tanulni és felállni, vagy lehet háborogni, másokra mutogatni, gyűlölködni. Akiben ez utóbbi az alaptermészet, SOHA nem fog felülemelkedni önmaga korlátain. De nem is lehet róla elmondani, hogy tudatos lenne...
Épp tegnap tapasztaltam meg testközelből, míg egy virágüzletben várakoztam és figyeltem a beszélgetést a boltos (akit jól ismerek) és vevője között. Minden rá volt írva az illetőre... Egyfolytában morgott, zsörtőlődött valamin, a "klasszikus mindensz@r" megtestesítőjeként.
A boltos nagyon jól tűrte, ráhagyta a dolgokat, még képes volt mosolyogni is hozzá. Mikor kérdeztem, honnan van ennyi türelmed, csak annyit felelt: túl van már azon, hogy beremegjen a gyomra az ilyenektől...
Ő kiállta a saját próbáját... De elmondható róla: ő valóban "TUDATÁNÁL VAN".

Már sokszor volt téma, hogy az AGGODALOM és a SZORONGÁS az a két érzés, aminek az ég világon semmi haszna nincs – de a legtöbbet tud ártani. Kinek? Saját magunknak.
Mert aggodalmunk tárgya a mi aggodalmunkból NEM ÉREZ SEMMIT - sőt, nem is tud róla. Kinek ártunk hát? Saját magunknak. Jó ez? Nem. Mégis aggodalmaskodunk.
Miért?
Mert beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. Hogy mi mit ÉREZNÉNK!
De mi nem vagyunk a másik! Egyrészt.
Másrészt pedig ha "helyzet van", amitől félünk, vagy féltjük a másikat, mindig adódik megoldás! Mondhatni AUTOMATIKUSAN. Vagy reflexszerűen.
Hisz MINDEN ÉRTÜNK – és SEMMi ELLENÜNK.
Csak meg kell látni! Ennyi az egész...
Tehát: don't fos, be happy!"....