2025-11-24

                                MOTTÓ: DÚR ÉS MOLL... 

A mai nap egy "klasszikus" KERESZTÚT-hoz vezet el, egy IRÁNYVÁLTÁSHOZ, egy döntéshez, egy HANGNEMVÁLTÁSHOZ, hogy MÁSKÉPP REAGÁLJUNK, ha az eddigivel nem boldogultunk.

Egy példa – ami rólam szólva tipikus. Tegnap útban Pest felé, beszorultam a terelésnek az egyik egysávos oldalába. ÜRES és SZÁRAZ volt az út. Előttem egyetlen autó, őelőtte üres út. Mögöttem senki. És megy előttem 80-al. A lejtőn meg 70-el!! Azt hittem elfüstöl a fejem! A tehetetlenségtől.. Hiába álltam rá és mutogattam, hogy haladjunk már, menjünk már egy kicsit gyorsabban – nem!
"Az istennek sem!" Ha egy kamion mögé szorulok be – amire volt már példa, azon nem stresszelem magam, úgysem tud gyorsabban menni. De aki TUDNA és NEM TESZI – az "egyéb disznóságokra is képes". Mert vannak azok a szabálykövetők, akiktől az "isten se tud tovább lépni", mert rugalmasság, alkalmazkodóképesség nyista. A szabálykövetéssel sztrájkolni is lehet (lsd repülőterek, vámügyintézések), mert megállítják vele az életet, ha minden előírást betartanak.
Ezt nevezik "szivatásnak".. Ilyenkor szoktam én röhögve kérdezni, hogy nem hülye az ember?? Megalkotja a szabályokat, majd a szabályokra hivatkozva kijelenti, hogy nem tud a szabályokon változtatni, mert le van írva... – mint pl. az ISO-rendszereket-, majd az általa megalkotott rendszerre hivatkozva megkötve saját kezét széttárja, hogy tehetetlen, "MERT AZ ISO ELŐÍRJA". Nem ő maga írta elő?? Akkor meg nem tudna bármikor változtatni rajta?
Dehogynem!
Nem vicc az egész?
De az.
És mégis így működik. Világszinten.

Mit tud tenni az ember? "HA nem tudsz tenni ellene, állj az élére". Azaz: hozd ki belőle a legjobbat! Hogyan? Át kell hangolódni. Egy puffogós, durrogós, zengő-bongó "DÚR"-ból, egy finom, megadós, belesimulós "moll"-ba...

Már többször volt szó arról is, hogy mindenkivel a SAJÁT szintjén lehet szót érteni.
Sokan vagyunk úgy, hogy nem szeretjük, ha kihozzák belőlünk az "állatot". Sokan utána el is szégyellik magukat, hogyan tudtak ilyen mélyre süllyedni. De miért is KELL szégyellni magukat?
És VALÓBAN "mélyre süllyedt" az, aki megemelte a hangját és netán még meg is cifrázta a mondandóját? Amiből végre ÉRTETT A CÍMZETTJE?? Nem. Ugyanis soha nem jönne ki belőlünk az "állat", ha valaki nem provokálná ki folytatólagosan a viselkedésével, beszólásaival, megjegyzéseivel. Az ilyen nem ért a "szép" szóból, a normál hangú kérésből, magyarázatból. Bezzeg ha valaki megszólal az ő szintjén – na, azt azonnal érteni fogja! ...

Nem kell félni az erősebb megnyílvánulásoktól, meg nem kell túl "széplelkűnek" lenni, ha az nem vezet célra. Az ERŐT nem azért kapjuk, hogy a sarokban pihentessük. HA egy széplelkű boxoló a sarokban ülve nézné végig a meccsét és csak hessegetne a karjaival, mondván, ő ugyan meg nem üti az ellenfelét, előbb-utóbb repülne, még a székéből is... Tehát egy "moll" hangnemmel itt nem megy semmire, itt egy erős "DÚR(r) vezet csak célra.

Természetesen van ennek a fordítottja is, mikor valaki állandóan kiabál, állandóan káromkodik, ha kell, ha nem. Már "alaphang" nála a hangoskodás, amire - mivel már megszokta -, süket fülekkel reagál a környezete. Teljesen felesleges ilyenkor még jobban emelni a decibelt, sokkal inkább célravezető a HANGNEMVÁLTÁS... A "DÚR"-ból a "moll"-ba.. Ami annyira szokatlan lesz, hogy egészen biztos fennakad rajta a teljes környezet..

Folyamatosan "ÁT-HANG-olásban" vagyunk. Egyszer finomabban, egyszer erősebben.
Egyszer finomabbra, egyszer erősebbre.
MA egy ilyen áthangolós napnak nézünk elébe: hol-kivel kell a hangnemen változtatni; hol, kivel kapcsolatban kell kilépnünk bizonyos régi működési mintákból, megszokásokból és felvenni egy új ritmust, egy új hangnemet? Hol-kivel kapcsolatban kell lépést váltanunk, hol kell irányt váltanunk...
A magunk érdekében...