2025-11-18

                         MOTTÓ: KILÉPÉS ÉS TISZTULÁS 

Igen: kilépni MINDEN KÖTÉSBŐL, MÚLTBÓL, RAGADVÁNYBÓL!!!
Mert anélkül NINCS FELSZABADULÁS.

És itt leginkább a MÚLTRA helyezném a fókuszt.

A tegnap emlegett illető emlegett írásának megszületett a következő fejezete, amit most nem a face algoritmusa hozott fel, hanem egy ismerős küldte el nekem.
Elolvastam. Végig. A TÉNYKÖZLÉS részek valóban igazak – de AKKOR SEM általánosíthatók.
Iszonyú tragédiák sora dúlta végig hazánkat évszázadokon át, de különösen Trianon után. A háború nők százezreinek hozta el a testi-lelki nyomort, erőszakot, megaláztatást. És a hallgatást a megaláztatásokról. Igen. Magam is szoktam volt mondani, hogy egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, milyen nemzedékek nőttek fel a háború után, akikből ma kiveszett minden JÓZANSÁG és ÉRTÉKREND. Követik a jó hangosan puffogatott szólamokat, számukra a haza és a hazaszeretet fogalma teljesen ismeretlen. Nincs bennük kötődés – pontosabban csakis az anyagi jólét iránt. Beszélik a magyar nyelvet, de halvány lila fogalmuk sincs arról, mit jelent magyarnak lenni.
De miért is van ez így?
Mert erőszakból fogant felmenők szeretetlenségében szocializálódtak, minden emberileg elfogadható kötődés nélkül – de mégis a szigorú elvárások, szokások, parancsok, kötelességek kötöttségében.
Igen. Ez így VOLT.
DE!!!
Akárhogyan is nézzük, a MÚLT A JELENBEN MÁR ILLÚZIÓ!!
Még a SAJÁT MEGÉLT múltunk is AZ!
NEM LEHET A MÚLT ÁLLANDÓ ÁRNYÉKÁBAN ÉLNI!!!
És én, a magam részéről kimondottan ÁRTALMASNAK TARTOM a múlt SZENVEDÉLYES kutatását.
És itt a hangsúly a "szenvedélyes" szón van.
Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a legnagyobb gyalázatokat a NŐKNEK kellett eltűrniük és elviselniük ÉVEZREDEKEN KERESZTÜL.
DE!!!
De mindig voltak olyanok, akik mégis ki tudtak állni magukért, akik elismertek voltak, sikerekkel rendelkeztek úgy a társadalmi, mint a magánéletükben.
Tehát??
Mindig az ITT ÉS MOST SZÁMÍT.
Ki tudok-e én az ITT és MOST-ban a SAJÁT ÉRDEKEIMÉRT ÁLLNI??
Vagy lehorgasztom a fejem és HAGYOM, hogy leuraljanak? És akkor hibás lesz az egész társadalmi rend, berendezkedés és szokás.

Jómagam fiúk-férfiak között szocializálódtam. Hosszú éveken keresztül.
Mivel "fiúsítottnak" számítottam, minden titkukat tudtam, mert nekem mondták el...
Nagyon is VÁGYTAK olyan társra, lányra, akire FELNÉZHETTEK! Akit TISZTELHETTEK!
Volna...
De mivel találkoztak úton-útfélen? Olyanokkal, akik SZOLGÁLTÁK ŐKET.
Már nekem volt kellemetlen hallgatni, ahogy röhögve megtárgyalták maguk között, na, megint sikerült kimosatniuk a zoknikat, mert nem tudtak a koleszból hazamenni. Kaját is kaptak, mert a lányok főztek rájuk... Ha rájuk szóltam, hogy na de srácok, azért finomabban is beszélhetnétek róluk, a válasz mi volt? Minek? Úgyis tudják, hogy csak meg akarják őket fogni...Ami igaz is volt. Megmondták: ILYEN LÁNYOKAT NEM FOGNAK ELVENNI!! Ők nem cselédre és nem szolgálóra vágynak, hanem TÁRSRA.
Ergo?
Hol volt/van a probléma?
Talán nem is a férfiakban, hanem az őket befolyásoló NŐI FEJEKBEN...
Akik büszke LILIT-ből szolgalelkű ÉVÁKKÁ váltak...
Még tini koromban tanította apám, hogy a férfiak mindig "megkóstolják" a lányokat. Letesztelik a HATÁR-aikat. És addig mennek el, amíg lehet. Akkor azt mondtam neki, ma már más világot élünk. Apám azt válaszolta, lehet, de az ALAPVISZONYOK SOHA NEM FOGNAK MEGVÁLTOZNI.
Igaza volt.
És ez ma is így van.
Persze lehet mondani, hogy ez megint "nő-és áldozathibáztatás".
NEM! Egyáltalán nem az.
Hanem sokkal inkább az, hogy egy NŐ mennyire tudja ÉLNI az EREDENDŐ NŐI ÉRTÉKRENDJÉT?
Azt a "MI-NŐ"-ségét, mely az egész világot mozgatja és fenntartja.

Azt mondják, a MÚLT HATÁROZZA MEG A JELENT.
TÉNYLEG??
MENNYIBEN?
Trianon meghatározta az ország MÉRETEIT. Igen. DE!! A MŰKÖDÉSÉNEK a HOGYANJÁT, a MINŐSÉGÉT NEM!!! Márpedig miben van mindig a lényeg?
A HOGYANBAN. A MINŐSÉGBEN.
Németország nagy. Lehetőségei még mindig bőségesek. Mégis, mi fogja a vesztét okozni?
A HOGYAN, a MINŐSÉG, ahogyan működik..

Tehát, NEM A "HAGYOMÁNYOK" éltetnek minket. Se nem a dogmák, a kötöttségek.
Sokkal inkább azok az ÖRÖKRENDŰ ÉRTÉKEK, melyek MOZGATJÁK AZ ÉLETET.
Mint a TISZTESSÉG, a TISZTELET, a TISZTASÁG.
Mert ezek adják meg az ÖN-ÉRTÉKELÉST, a MÉRTÉK-TUDATOT és a TARTÁST.

Érdemes ÚJRA átgondolni, mik azok az ELVEK, felfogások, hagyományok, hitrendszerek, melyek FOGVA, KÖTÉSBEN tartanak? Hol kapaszkodunk még a MÚLTBA?? És miért??
Kinek az értékrendjét éljük? A felmenőkét vagy a sajátunkat?
Hol vagyunk MEGRAGADVA? Hol van "dugulás" az életünkben?

Tegnap a BŐSÉG üzenete érkezett. De ahhoz, hogy az a BŐSÉG ÁRAMOLHASSON IS, ajánlatos a dugókat előle elhárítani... Vagy a zsilipeket felhúzni...