2025-11-16

                             MOTTÓ: A FAL mint FÁTYOL... 

A mai nap hangulatát talán a HANGOLÓNAK választott muzsika adja vissza a legjobban...
Sejtelmes, misztikus, áttetsző... Érezhető a véglegesség drámája, ugyanakkor benne rejlik a gyönyörűség, a szépség is...
Mint a szférák zenéje...
Milyen érdekes, hogy anno a Traviata hatalmasat bukott az első előadásán, egyrészt a témaválasztás miatt, másrészt a Violettát alakító énekesnő miatt. Hiába volt csodás hangja, alkata bizony nem felelt meg egy tüdőbajjal küzdő lányénak. A dráma vígjátékba torkollt, a könnyes vég a nevetés könnyeit hívta elő.... Verdit érdemtelenül fütyülték ki – de kárpótolta őt később az élet, és mára már a világ elsőszámú, legsűrűbben előadott operája a Traviata.
Szerintem is a legszebb.
Bár, erősen vetekszik a Rigolettóval – legalábbis nekem -, ami ráadásul még egy "igazi megváltástörténet" is...

Tehát HAT-árok.
HAT árok...De most nem megyek bele a nyelvi játékba...
Inkább abba a HATÁRMESGYÉBE, ami a SZELLEMI síkon is ugyanúgy megvan, mint a létezésünkben.
A szellemi síknak is megvan egy "TEREM-búrája", amin nincs átjárás – csak visszafordulás.
Hiába jut el valaki a HATÁRIG (odáig el lehet), de képtelen áttörni a LÁTÁS és ÉREZVE ÉRTÉS falát.
Sok példát lehetne felsorolni, de Dienes Istvánt szoktam emlegetni, aki maga is elmondja: minden életében filozófus volt, vagy pap, vagy remete – de mindig EZT éli. Újra és újra.
Minden mondatából érzékelhető, hogy sokmindent megért az ELMÉJÉBEN – de, mint amikor valaki elér egy ZSÁKUTCA végére és nincs tovább, onnan mindig visszafordul. Értésben IS, meg a létkörben IS. Nincs titkos átjárója az "ABSZOL-ÚTON"....

A tegnapi Rituáléban akartam még egy írásra hivatkozni, de a terjedelem miatt elvetettem, gondoltam, ha úgy adódik, majd előhozakodok vele. És lőn. A mai nap teljesen "hajaz rá", a kiszakadásra a kötött kapcsolódásokból, legyen az szellemi vagy társas. Hátrahagyni a "TÉR SZELLEMÉT", mely fogva tartja az ELMÉKET (és az elméseket).
Aki írta a posztot, egy volt ismerős, akivel szétváltak útjaink egy álomfejtés után, amit ő kért tőlem. Csakhogy amikor leírtam neki, teljes támadásba ment át. Az ominózus álomrészlet annyi volt, hogy agyoncsapott két kutyát. Reflexió? Neki több kutyája is van, ő soha nem lenne képes egyet is bántani, hogyan mondhatok én ilyet! Én mondhatok?? Azt mondtam, amit álmodott. Lehet, hogy a való életben igaz is, hogy ő soha egyetlen lényt sem tud bántani, csakhogy az álom szimbólumrendszerrel dolgozik és a két kutyának teljesen MÁS jelentése volt! A két kutya két barátot jelképezett. És tényleg "agyoncsapta" mindkettőt – épp a hárítás, a félremagyarázás, majd az azt követő sértettség okán.
A legutóbbi írása a face algoritmusának köszönhetően került elém és már-már majdnem megosztottam, mert egy remek összefoglalót írt, mégpedig az elmúlt generációk (mostani 50-60-asok és az ő szüleik) neveltetéséről. A kommentek között azonban valaki rákérdezett a 30-40-esekre, az ő élethelyzetükre és itt egy olyan választ adott, amivel az egész írását agyoncsapta.
Gondoltam is: na, tessék: semmi nem változott... Számomra az ő felfogása vállalhatatlan, így aztán el is vetettem a megosztást.
De ne beszéljek rébuszokban, mondom, miről van szó.
A téma a SZERETLENSÉG, pontosabban az ÉRZELMEK ELNYELÉSE a szüleink és nagyszüleink korosztályában. Akik nem babusgattak, de minden tőlük telhetők megtettek az adott körülmények között, hogy mindenünk meglegyen. A pszichológust a fakanál jelentette, meg az "ebcsont beforr". Volt napközi és volt vasárnapi rántott csirke vagy pörkölt. És süti. Meg séta. Meg szánkózás a töltés oldalán. Síelés? Csak úri huncutság volt. Utazás? A határokon belül és 3 évente azon túlra. Nyáron mehettünk a nagyszülőkhöz, ahol kiszabadulhattunk, mert a nagyi mégiscsak kényeztetett. Másoknak meg voltak a táborok...
Lehetne még folytatni...
DE!!!
Mindig elmondom: minden korosztály BELESZÜLETIK A MAGA VILÁGÁBA. Hozzá hozza azt a BELSŐ FELKÉSZÜLTSÉGET, amivel a "MAGA VILÁGÁT" majd meg tudja élni.
És KATALIZÁTORKÉNT kapja mindehhez a SZÜLŐKTŐL KAPOTT világlátást, nevelést.
Manapság divat a FELMENŐKRE TOLNI A FELELŐSSÉGET az érzelmi szegénységért.
TÉNYLEG érzelmi szegénységet éltünk volna meg?? Biztosan volt ILYEN IS! De ÁLTALÁNOSÍTANI NEM LEHET!!
És az is egy hatalmas TÉVÚT, hogy a felmenő generációk szennyesében kell turkálni ahhoz, hogy megértsük saját magunkat!!! Ez a gondolkodás csak az "I"-mentes "GÉN"-világ ELMÉS MŰKÖDÉSE. Részigazságokkal, részeredményekkel, MERT CSAK a LÉNYEG MARAD KI: a "MIÉRT" és a "VÁGY-OK", hogy én miért ITT, ebben a családban, ezeknél a szülőknél lettem egy "VAGY-OK"! Ha valaki NEM ÉRZI, NEM LÁTJA a LÉTEZÉSÉNEK A LÉNYEGÉT – akkor hiába mossa az elődök szennyesét, SOHA nem fog a SAJÁT ÉLETÉVEL TISZTÁBA JÖNNI!
Na.. EZÉRT nem osztottam meg az amúgy elsőre jól megírtnak TŰNŐ posztot...

A mai nap olyan lehetőségeket kínál, hogy MINDIG NÉZZÜNK a dolgok MÉLYÉRE.
Ott rejlenek a "turpisságok"..
NE hagyjuk magunkat TERELNI továbbra sem olyan ideák által, melyek ugyan elvisznek a falig (mert "van benne igazság"), de aztán képtelen eljutni az ÖSSZEFÜGGÉSEK MEGLÁTÁSÁIG!
Mivel KÉP-telenek meglátni az AJTÓT a FALBAN...
Mi inkább lépjünk hátra egyet és figyeljünk a BELSŐ HANG-ra, ami megsúgja, hol az ÁTJÁRÓ...
Az "Abszol-úton"....